"Magyarországnak a politikusok jelentik a legnagyobb kockázatot"

- A kilátások és a kockázatok összefüggnek. A legkomolyabb kockázat talán az lehet, ha a politikusok, illetve a kormány nem tesznek semmit. Ez még talán rosszabb, mint ha valamit rosszul csinálnának, mert akkor legalább a piac azt látja, hogy tisztában vannak a hibákkal és próbálnak tenni ellene. További kockázatot jelent, hogy a háztartások 60 százalékának van devizahitele, a forintárfolyam kilengése pedig őket nagyon érzékenyen érinti. A magyar befektetési piacon az eszközök 80 százaléka külföldi befektetők, alapok kezében van, ez további kockázatokat jelent a magyar gazdaság számára, ők ugyanis bármikor dönthetnek úgy, hogy realizálják profitjukat, és eladhatják eszközeiket.

- Jelenleg stabilnak mondható a magyar deviza árfolyama, rövid, egyhónapos időtávon nem is számítok jelentős kilengésre. Ugyanakkor a nemzetközi piacokon jelenleg nagyon pozitív a hangulat, a befektetők keresik az olyan kockázatos eszközöket, mint például a magyar forint. 2010 első felében még maradhat ez a pozitív hangulat, a második félévben azonban könnyen negatívba fordulhat, ami ismét előhozhatja a kockázatkerülést a befektetőkből.

Ez elsősorban nem a magyar gazdaságtól fog függni, hanem a nemzetközi eseményektől. Ha például az Egyesült Államokban a lakásárverezések egy újabb hulláma indul meg, az könnyen negatív hatással lehet az egész világra. Magyarország annyit tud tenni, hogy lerak az asztalra egy hosszútávú tervet arról, hogyan akarja átalakítani a gazdaságát. Ebbe belatartozik például a munkaerőpiac átalakítása, a szociális kiadások lefaragása. Az Önök országa kapott pénzt a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), a másik oldalon viszont cserébe fel kell mutatni lényegi reformokat. Fontos, hogy az új kormánynak legyenek ilyen hosszútávú elképzelései, hiszen a külföldi befektetők számára fontos például a kormány hitelessége, illetve az, hogy lássák: a kormánynak vannak tervei arra, hogyan oldja meg a gazdasági problémákat.

- Néhány hónapon belül választások lesznek hazánkban. Csak a játék kedvéért: mit tenne először, ha Ön lenne a következő magyar miniszterelnök?

- A legfontosabb a költségvetési hiány további leszorítása. Nézzenek rá a magyar gazdasági kibocsátásra, illetve a magyar gazdaság lehetőségeire: az országuk gazdasága sokkal jobban teljesíthetne a mostaninál. Szóval, ha én lennék a miniszterelnök, nagyjából azt csinálnám, amit néhány éve Írországban tettek: gyors reformokkal, hirtelen sokkokkal átlendíteném a gazdaságot a nehezén, az elején meghoznám a fájdalmas lépéseket.

Visszafognám a kiadásokat, ami azt jelenti, hogy például a közszféra létszámát jelentősen csökkenteném, illetve a szociális ellátásokat is megkurtítanám. Ezzel lehetne stabilizálni a költségvetési hiányt. Emellett a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája, hogy folyamatosan nő a szürkegazdaság, ahol az emberek nem fizetnek adót, ezzel pedig az állam adóbevételei folyamatosan csökkennek. Ha ezek a döntések megszületnének, akkor néhány százalékkal leértékelném a magyar devizát. Ez valószínűleg nem fog megtörténni a választások előtt, azonban utána jó alkalom lenne rá.

- A kormányunk büszke arra, hogy sikerült leszorítani a költségvetési hiányt, mely 2009-ben alig haladta meg a válság előtti szintet. Néhány nemzetközi elemző szerint Magyarország egyenesen "világbajnok" a hiánycsökkentésben. Ezek szerint jó stratégia volt, hogy a gazdaságélénkítés helyett a hiány lefaragását választottuk?

- Magyarországon az a baj a gazdaságösztönzéssel, hogy azt a pénzt, amit az IMF adott, vissza kell fizetni. Éppen ezért szerintem jó út a hiány csökkentése, emellett fontos lenne, hogy a munkaerőpiacot a lehető legrugalmasabbá tegyék. Fontos lenne a munkanélküliek átképzése, hogy az emberek olyan képességekkel rendelkezzenek, melyekre valóban szükség van a munkaerőpiacon. Szerintem Magyarországon az a probléma, hogy a politikusok mindig csak a következő választásokra koncentrálnak, azt nézik, mit kell tenniük azért, hogy újraválasszák őket, nem pedig azt, mi lenne jó az országnak.

- Hazánkban a legtöbb politikus úgy vélekedik, hogy a lehető leghamarabb be kellene lépni az eurózónába. Egyetért ezzel?

- Ha megnézzük, milyen helyzetben vannak az Önökhöz hasonlóan magas államadóssággal rendelkező országok - például Görögország vagy Spanyolország - az eurózónában, akkor nem biztos, hogy a gyors belépés a leghasznosabb. Azokban az országokban például a deviza leértékelése nem reális lehetőség többé, mivel nincs nemzeti devizájuk. Márpedig szerintem a nagy döntések, a fontos strukturális átalakítások esetében hasznos lehet ez. Éppen ezért akkor érdemes csatlakozni az eurózónához, ha ezeket a nehéz döntéseket meghozták.

- 2008 őszén, az IMF-hitelmegállapodás megkötése előtt sok olyan véleményt lehetett hallani, hogy csak néhány lépésre vagyunk az államcsődtől. Ön szerint reális veszély volt ez?

- Nem gondolom, hogy ez reális félelem lett volna. Vannak olyan országok Európában, melyek sokkal közelebb álltak az államcsődhöz, mint Magyarország, elég ha csak Ukrajnát vagy Lettországot említem. Az IMF-megállapodás egy kis időt adott az országnak és a politikusoknak, hogy vegyenek egy nagy levegőt és megpróbáljanak valamit kezdeni a problémákkal.

- Az utóbbi időben egyre többet hallani például Görögország vagy akár az Egyesült Királyság problémáiról. Az ő esetükben mennyire lehet reális egy államcsőd veszélye? Az IMF meg tudna menteni egy akkora országot, mint mondjuk az Egyesült Királyság?

- Az Egyesült Királyság minden bizonnyal túl nagy ahhoz, hogy mondjuk az IMF egyedül megmentse, ehhez minden bizonnyal partnerekre lenne szüksége. Azonban nem hiszem, hogy erre szükség lenne: London jelentős üzleti központ, fontos a pénzvilág számára, a brit GDP 12-14 százalékát ez az üzleti központ állítja elő. Ugyanakkor az ország kerülhet hasonló helyzetbe, mint Magyarország, hogy az IMF-hez kell hitelért folyamodnia, mivel egyelőre nem mutattak fel semmilyen komoly reformot azzal kapcsolatban, hogyan akarják hosszútávon átalakítani a gazdaságot.

- És mi a helyzet például Görögországgal?

- Ukrajna és Lettország után talán ott van a legnagyobb esély az államcsődre. Azonban szerintem ott elképzelhetetlen a csőd, ugyanis az eurózóna tagországai nem hagynák, hogy a csoport egyik tagja bedőljön. Abban az esetben szerintem összeállítanának egy mentőcsomagot Görögország számára, amivel kihúznák a bajból.

- Figyelemmel kíséri a magyar részvénypiacot is?

- Külön a magyar piaccal nem foglalkozom részletesen, régiónként vizsgálom a feltörekvő piacokat. Az Önök régiójáról az a véleményem, hogy az első félévben még tovább emelkedhetnek a részvényindexek, akár további 15-20 százalékos javulás is jöhet még az idei nyitóértékhez képest. 2010 második felében viszont, ha beigazolódik a sejtésem, és visszatér a kockázatkerülés a piacokra, 8-10 százalékkal visszaeshetnek a régió tőzsdéi.

- Az elmúlt hetekben-hónapokban egyre több találgatás lát napvilágot a Fed "exit-stratégiájáról". Ön szerint mikor kezdődhet a kamatemelés a tengerentúlon?

- Szerintem ebben az évben nem fognak megkezdődni a komolyabb kamatemelések. Elképzelhető mondjuk egy 25-50 bázispontos szimbolikus lépés felfelé. A novemberben kiadott közleményében a Fed leszögezte, hogy addig nem fog a kamathoz nyúlni, amíg a munkanélküliség nem lesz alacsonyabb, ezen a területen pedig egyelőre stagnálás látszik. Másrészt egyelőre az amerikai ingatlanpiacon sem látszanak annak feltételei, hogy emelni lehetne a kamatot. Éppen ezért szerintem a Fed nagyon-nagyon óvatos lesz a pénz kivonását illetően.

- Néhány elemző szerint tavaly a forró pénz nagy része a nyersanyagpiacokra áramlott, és máris újabb buborékokat emlegetnek például Kínával illetve az olajárral kapcsolatban. Mennyire reálisak ezek a félemek?

- A kínai jegybank éppen a közelmúltban jelentette be, hogy emeli a bankok számára adott hitelek kamatait. Minden bizonnyal azért döntött így, mert látja ezeket a félelmeket a piacon. Az olaj ára rövid távon maradhat a jelenlegi szint közelében, majd az év végére szerintem visszatérünk a 45-50 dolláros hordónkénti árfolyamhoz.