2019. augusztus 14. 20:00

Apránként felderítik az ázsiai nagyhatalom erejét.

Nyolc kínai hadiipari cég került be a világ 100 legnagyobbja közé 2018-ban, összesítve 97 milliárd dollár nyereséggel. Így már közel azonos potenciált képviselnek, mint az európai hadiipari vállalatok együttesen (100 milliárd dollár). Tavaly a világ 15 legnagyobb hadiipari cége között hat, állami kézben lévő kínai, négy amerikai, négy európai és egy orosz volt. Ennek közvetlen hatása van a nemzetközi fegyverkereskedelemre is, ugyanis a kínai hadiipar elsősorban az európai és orosz cégek versenytársa.

Mekkora potenciál van a kínai hadiiparban? Mekkora potenciál van a kínai hadiiparban?

Hozzá kell tenni, hogy a hadiipar potenciáljának megismerését alapvetően akadályozza a megbízható források, adatok hiánya. Egyes szereplőknél (így az orosz hadiipari vállalatoknál) sokszor becslésekre hagyatkoznak a szakértők, míg mások – elsősorban a Kínai Népköztársaság vállalatai – egyszerűen hiányoznak az elemzésekből.

Az amerikai Defense News 2019-es Top 100 listája viszont első alkalommal hidalta át ezt a problémát és sorolta be a kínai hadiipari vállalatokat a világ legnagyobbjai közé.

A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet, a SIPRI 2018. decemberi elemzése még azt a hagyományos felfogást képviselte, miszerint a legjelentősebb hadiipari vállalatok listáját döntően az amerikai, valamint kisebb súllyal a nyugat-európai vállalatok uralják. De a SIPRI kutatói már figyelembe vették a kínaiakat is, ez alapján három kínai hadiipari nagyvállalat kerülhet be a 10 legnagyobb közé: az Aviation Industry Corporation of China (AVIC),  20,1 milliárd dollár bevétellel,  a China North Industries Group Corporation (NORINCO – 17,2 milliárd dollár) és a China Electronics Technology Group (CETC – 12,2 milliárd dollár). Emellett további hét vállalat kaphatna helyet az első 100 között.

A nemzetközi összesítésben elsősorban azért nem szerepeltek eddig kínai hadiipari vállalatok, mert jelentős részben vagy teljes egészben állami tulajdonúak, így azokról  nem rendelkeztünk nyílt, megbízható adatokkal - mutat rá a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Intézete számára írt tanulmányában Csíki Varga Tamás.

A Defense News elemzői közvetlenül a hadiipari vállalatok által nyilvánosságra hozott adatokra, például éves beszámolókra szoktak támaszkodni, amit az egyes vállalatoknak megküldött kérdőív egészített ki, amelyben a védelmi technológiai, hírszerzési, belbiztonsági, és egyéb nemzetbiztonsági kötődésű üzleti szegmensekre kérdeztek rá. Ezt az adatgyűjtést további nyílt forrásokra támaszkodó kutatás bővítette.

Mindez azonban csak az átláthatóan gazdálkodó, döntően nyugati vállalatok esetében vezet általában eredményre. 2019-ben azután az IISS szakértőivel kiegészülve a vállalati és kormányzati jelentések mellett másodlagos kínai nyelvű forrásokat, így a médiában megjelent híreket is felhasználtak annak érdekében, hogy a legnagyobb kínai hadiipari vállalatok tevékenységéről is pontosabb képet kapjanak és beilleszthessék azokat a többi nemzetközi vállalat rangsorába.

A nyolc nagy kínai állami konglomerátum 460 közepes méretű leányvállalatát, részegységét is vizsgálták és becsléseket alkalmaztak annak meghatározására, hogy azok tevékenységének mekkora része kapcsolódik a hadiiparhoz. E módszertan tesztalanya a NORINCO volt, amely - a nyolcak közül egyedüliként - hivatalos beszámolóiban is különbséget tett katonai és polgári tevékenységi területek között. A NORINCO saját bevallása szerint a bevételeinek 80,8 százaléka származik polgári célú tevékenységekből. (A 2018-ra vonatkozó kínai adatokhoz sokkal nehezebb volt hozzáférni, mint a korábbi években, egy vállalat pedig még az online információkhoz, honlapjukhoz való hozzáférést is korlátozta a Kínán kívüli IP-címekről.)

Az IISS (International Institute for Strategic Studies, Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete) szakértői a kínai hadiipar gyenge pontjainak a repülőgép- és a hajómotorok, valamint a műveleteket támogató vezetési-irányítási rendszerek gyártását tartják. Ezeket a területeket részben a kutatás-fejlesztés és innováció támogatásával, részben nemzetközi technológiai együttműködéssel igyekeznek orvosolni. Nem áll távol a vezető kínai vállalatoktól egyes kulcstechnológiákat birtokló külföldi cégek felvásárlása sem.

A Defense News 2019-es összesítése szerint a világ 100 legnagyobb hadiipari vállalata között 41 amerikait, 10 britet, 8 kínait, 6 franciát, 5 törököt, 4 dél-koreait, 3-3 németet, izraelit és japánt, 2-2 oroszt, olaszt és norvégot láthatunk. A legnagyobbak listáját továbbra is amerikaiak vezetik, a Lockheed Martinnal az élen.

A „megszokott” amerikai és nyugat-európai túlsúlyt összességében ugyan nem borítja fel, de egyes területeken bizonyos mértékig ellensúlyozza a kínai hadiipari kapacitás. Ennek hajtóereje azonban elsődlegesen nem a nemzetközi piacokon folytatott verseny, hanem a nemzeti haderőt szolgáló kapacitások kiépítése. Míg az Egyesült Államok és Oroszország mellett a Kínai Népköztársaság is képes nemzeti megrendelésekkel életben tartani, sőt fejleszteni hadiiparát, addig az európai hatalmaknak szüksége van a folyamatos fegyverexportra ahhoz, hogy gyártó-kapacitásaikat megőrizzék és katonai kutatás-fejlesztési tevékenységüket finanszírozni tudják. Mindennek közvetlen hatása van a nemzetközi fegyverkereskedelemre is: a kínai vállalatok elsősorban az európai és orosz cégek versenytársai.