2018. május 25. 05:35

Az elmúlt napokban komoly nyomás alá került a forint, amit - több más tényező mellett - a Törökországgal kapcsolatos aggodalmak indokolnak. Nem mellékes tehát, hogy az Európa és Ázsia határán fekvő ország merre indul tovább.

A török gazdaság helyzete messziről nézve nem tűnik kritikusnak, hiszen mondhatni vágtat a GDP, az országban számottevő (4-5 százalékos) a gazdasági növekedés. Emellett a GDP-arányos államadósság is jóval alacsonyabb, mint az európai országokban megszokott. A helyi fizetőeszköz, a líra azonban komoly mélyrepülésben van. Május elején még 4 lírát kellett adni egy dollárért, míg szerdán a 4,9-es szinthez közelített az árfolyam, ami 20 százalékot meghaladó esést jelent.

A jegybank lépése csak időlegesen nyugtatta meg a piacokat A jegybank lépése csak időlegesen nyugtatta meg a piacokat


Mi a baj a törökökkel?

Mielőtt az utóbbi hetek eseményeit elemeznénk, érdemes visszatekinteni két évet, 2016 nyarán ugyanis már megkongatták a vészharangokat. A piacok akkor is államcsődöt vizionáltak, a líra akkor is komoly mélyrepülésben volt, amit tetézett az is, hogy a GDP visszaesett. A gazdasági visszaesés két éve azért következett be, mert az egyik legfontosabb - a GDP 13 százalékát adó - bevételi forrás, a turizmus megingott. Törökországban ekkortájt több terrorcselekményt is elkövettek, de a 2016 nyári puccskísérlet is betett az idegenforgalomnak. Ezt tetézte, hogy korábban elmérgesedett a diplomáciai helyzet Oroszországgal, ami miatt - veszteséget okozó - gazdasági korlátozásokat vezetett be egymással szemben a két ország.

Nem csak a bevételeket jelentő turisták maradtak távol két éve az országtól, hanem a külföldi befektetők is. Míg 2015 első hét hónapjában összesen 7,5 milliárd amerikai dollár érték érkezett az országba beruházásként, addig 2016 ugyanezen időszakában csak 2,5 milliárd dollár. Nem meglepő, hogy a gazdasági problémákra és (a sikertelen puccs miatti) politikai bizonytalanságokra is reagálva a nagy hitelminősítők mindegyike bóvli kategóriába sorolta Törökországot.

Az összeomlás elmaradt...

A 2016-os megingást nem követte összeomlás, amiben szerepet játszottak az azonnali és a hosszabb távú intézkedések is. Két éve a török jegybank komoly kamatemeléssel próbálta menteni a helyzetet, de a befektetők számára nagyon komoly engedményeket is adtak, így például a külföldi cégeket mentesítették a vállalati nyereségadó megfizetése alól. 

Nincs könnyű helyzetben Recep Tayyip Erdogan török elnök (Fotó: MTI/EPA) Nincs könnyű helyzetben Recep Tayyip Erdogan török elnök (Fotó: MTI/EPA)

Voltak persze kevésbé piackonform lépések is, így a puccs után kihirdetett szükségállapotra hivatkozva számos dolgot átnyomtak Erdoganék. Az egyik ilyen lépés egy kvázi árnyékköltségvetés létrehozása volt, ez egy állami vagyonalapon keresztül történt, amelybe egyebek mellett az állami szerencsejáték-monopólium bevételei is kerültek. Emellett Szuverén Vagyonalap kezeli a legnagyobb állami vállalatok (mint a Turkish Airlines, Turk Telekom, vagy éppen a Halkbank) részvényeit, a portfólió értéke pedig 200 milliárd dollárra rúg.

A vagyonalapból a kormány a parlament hozzájárulása nélkül tud költeni, illetve annak fedezetét használva hiteleket felvenni, ami egyrészt a hivatalos statisztikákban szereplő költségvetést nem rontja, másrészt a parlamentet megkerülve hajthatnak végre beruházásokat. Így számos olyan nagy infrastrukturális beruházás indult el, vagy valósult meg, amely komoly lökést adott a gazdasági növekedésnek. Törökország így épített gyorsvasutat, függőhidat és tenger alatti alagutat, illetve hamarosan elkészülhet a világ egyik legnagyobb forgalmú reptere is.


Az állam súlyát egyébként jelzi, hogy ezek a kiadások a teljes GDP hatodát teszik ki. Emellett óriási hitelboom indult meg, amelyet az is támogatott, hogy csökkentették a tartós fogyasztási cikkek áfáját, és növelték a béreket az állami szektorban. Nemcsak a lakosság, hanem a vállalati szektort is további eladósodottság felé tolták, hogy számos hiteladós cég kapott könnyítéseket a törlesztéseknél. Hab volt a tortán, hogy állami garancia mellett 250 milliárd líra összegű hitelt nyújtottak 300 ezer kis- és középvállalatnak. Az állam a hitelgarancia mellett más eszközöket is bevetett a növekedés támogatására. Így például a bankok kockázatát csökkenti, hogy a hitelezésen elszenvedett veszteségeinek 7 százalékát megtéríti az állam.

... de a problémák sokasodtak

Az Alapblogon januárban megjelent elemzés azt is kiemelte, hogy a hitelezés által felpörgetett gazdaságban erősödő belső kereslet tovább növelte a folyó fizetési mérleg hiányát. Az infláció magas, a bérek sok éve a termelékenységet meghaladó mértékben nőnek, így a gazdaság versenyképessége folyamatosan romlik.

Miután mind a lakosság, mind pedig a vállalati szektor féktelen hitelfelvételbe kezdett, így ennek finanszírozása értelemszerűen külső forrásokból történt. Ha valakinek deja vu érzése lenne, akkor leszögezhetjük, hogy a 2000-es évek közepén Magyarországon hasonló folyamatok zajlottak, igaz, ezt a szocialista kormányzat még (13. havi nyugdíj és számos más kiadás révén) megfejelte azzal, hogy az állami eladósodottság is erősen nőtt. Visszatérve a törökökre

összességében nem zseniális gazdaságpolitika húzások mentették meg időlegesen az országot, hanem a globális szinten tapasztalt likviditási bőség és kockázatéhség vitte őket előre.

A szakértők szerint túlfűtött török növekedést ugyanis részben azok a befektetők finanszírozták, akik a saját vagy rájuk bízott pénzekre a piacon elérhető 0-1 százalékos hozam helyett sokkal magasabbat szerettek volna elérni. Nem véletlen tűntek csábítóbbnak a 10 százalék feletti kamatot ígérő török állampapírok, amelyet a közelmúltig vásároltak. Az amerikai jegybank szigorítása, vagyis a korábban a kötvényvásárlási programon keresztül a piacra pumpált dollár százmilliárdok kivonása, és a kamatok lassú emelése azonban fejre állította a dolgokat. A 3 százalék feletti szint fölé ugró amerikai 10 éves kötvényhozamok ugyan nem számítanak extrém magasnak, ám azok tényleg garantáltak. Eközben a török papírokba fektetők közül sokan pánik üzemmódba kapcsoltak. Ahogy arról a Bloomberg szerdán beszámolt, a 14 százalékos hozammal kecsegtető kötvényeket vásárló japán befektetők a további veszteségeiket megállító eladásokba kezdtek, azt követően, hogy a jen 22 százalékkal erősödött a török devizával szemben.

Az átlagembert meg lehet dumálni, de a piacot nem

Hiábavaló volt Erdogan kardcsörtetése, szerda este a piacok erősebbnek bizonyultak, mint az illiberális demokrácia egyik vezére. A török jegybank (CBRT) ugyanis a líra védelmének érdekében drasztikus lépésre kényszerült. A CBRT az úgynevezett likviditási kamatlábat 13,5 százalékról 16,5 százalékra emelte, a másik három kamatszinthez nem nyúlt (7,25%, 8,00%, 9,25%). A döntés előtt a miniszterelnök-helyettes lényegében a kormány beleegyezését adta a szigorításhoz, úgy fogalmazott, hogy vissza kell állítani a monetáris politika hitelességét, és vissza kell nyerni a befektetők bizalmát, tehát továbbra is látszik, hogy erőteljes politikai nyomást helyeznek a monetáris döntéshozókra. Nem véletlen, hogy a kamatemelést csak tűzoltásnak tartják a szakértők, bár azt meg kell jegyezni, hogy a szerdán még 4,9 fölé is kerülő dollár-líra árfolyam a kamatemelésre 4,5-es szintig erősödött.

Tartós változás viszont csak akkor lesz, ha egy komolyabb kiigazítás is kezdődik. A Marketwatchnak nyilatkozó szakértők szerint ugyanis az utóbbi időben

megugró dollárban fennálló adósság és a költségvetés tartósan magas hiánya nagyon sérülékennyé teszi a török gazdaságot.

A helyzetet a hitelboom visszafogásával, és a költségvetés egyensúlyba hozásával kezelni lehetne. Csakhogy ez minden bizonnyal egy kisebb gazdasági sokkot okozna, továbbá a kamatok emelésével és így az infláció további növekedésével járna. Mindez pedig a legkevésbé sem lenne ínyére a teljhatalomra törő Tayyip Erdogannak. Ugyanakkor, ahogy a szerdai kamatemelés is jelezte, ha egy ország részese a globális gazdasági vérkeringésnek, akkor hiába próbál a piaci logika ellen mozogni, előbb vagy utóbb térdre kényszerítik.

A következő egy hónap egyébként különösen izgalmasan alakulhat, hiszen Törökországban június 24-én előrehozott elnök- és parlamenti választást tartanak a végrehajtó elnöki rendszer bevezetése érdekében. A török vezető a júniusi elnökválasztás legnagyobb favoritja, a napokban viszont piacromboló kijelentéseivel hozzájárult a líra mélyrepüléséhez. Tayyip Erdogan államfő azt mondta, a júniusi elnökválasztás győztesének bele kell majd folynia a monetáris politika alakításába, és hogy a jegybanknak tudomásul kell vennie, amit az államfő mond és cselekszik. Ahogy az olyan kijelentéseknek sem örülnek a befektetők, amely szerint a jegybanknak csökkenteni kellene a kamatokat, mert az alacsonyabb kamatok kisebb inflációt jelentenek.

Mi várható, és számunkra mindez mivel jár?

Miután a kommunikációt a belpolitikai helyzet dominálja, így a török vezetés szinte biztosan nem fog hirtelen mást mondani, mint eddig, így a legvalószínűbb forgatókönyvnek az ellenségképzés tűnik. A választások előtt kis túlzással még jól is jön Erdogannak, hogy külső fenyegetésként lehet kommunikálni a líra mostani összeomlását. Minden bizonnyal felteszik azt a lemezt, hogy

"Hazánk a külföldi spekulatív tőke támadása alatt áll"

és ebben az összefüggésben remekül lehet kommunikálni, hogy csak egy erős elnök képes megvédeni Törökországot. Bár a líra zuhanása fájdalmas, nehéz elképzelni, hogy összeomoljon a török gazdaság a következő egy hónapban. A választások után viszont legalább a gazdaságban kénytelen lesz Erdogan valamiféle konszolidációs folyamatot kezdeni.

Az amerikai kamatok várható növekedése, és a feltörekvő országokban piacok által kikényszerített lépések miatt

az olyan alacsony kamatokkal kecsegtető devizák, mint a forint várhatóan kevésbé lesz vonzó a befektetők számára.

Ez könnyen járhat azzal, hogy a forintra további nyomás nehezedik, ami révén a befektetők megpróbálják kamatemelésre bírni az MNB-t. A forint komolyabb növekedése ellen viszont rövidtávon számos más tényező hat, így például az erős pluszban lévő külkereskedelmi mérleg, a GDP-hez viszonyítva viszonylag jelentős devizatartalék, vagy éppen a beáramló uniós források. Mindezeket figyelembe véve a forint összeomlására aligha kell számítani, ugyanakkor az benne van a pakliban, hogy az utóbbi években megszokott 300-315 forintos sáv helyett magasabb szinten mozog majd az euró árfolyama. Miközben a forint miatt vélhetőleg a gyengébb árfolyam ellenére sem kell aggódni, a részvénypiacon kiszámíthatatlan mozgások lehetnek. Nem feltétlen köszönt be a medve piac, de arra fel kell készülni a befektetőknek, hogy hirtelen akár jelentős elmozdulások lehetnek a piacon.