2018. május 25. 05:35

Az elmúlt napokban komoly nyomás alá került a forint, amit - több más tényező mellett - a Törökországgal kapcsolatos aggodalmak indokolnak. Nem mellékes tehát, hogy az Európa és Ázsia határán fekvő ország merre indul tovább.

A török gazdaság helyzete messziről nézve nem tűnik kritikusnak, hiszen mondhatni vágtat a GDP, az országban számottevő (4-5 százalékos) a gazdasági növekedés. Emellett a GDP-arányos államadósság is jóval alacsonyabb, mint az európai országokban megszokott. A helyi fizetőeszköz, a líra azonban komoly mélyrepülésben van. Május elején még 4 lírát kellett adni egy dollárért, míg szerdán a 4,9-es szinthez közelített az árfolyam, ami 20 százalékot meghaladó esést jelent.

A jegybank lépése csak időlegesen nyugtatta meg a piacokat A jegybank lépése csak időlegesen nyugtatta meg a piacokat


Mi a baj a törökökkel?

Mielőtt az utóbbi hetek eseményeit elemeznénk, érdemes visszatekinteni két évet, 2016 nyarán ugyanis már megkongatták a vészharangokat. A piacok akkor is államcsődöt vizionáltak, a líra akkor is komoly mélyrepülésben volt, amit tetézett az is, hogy a GDP visszaesett. A gazdasági visszaesés két éve azért következett be, mert az egyik legfontosabb - a GDP 13 százalékát adó - bevételi forrás, a turizmus megingott. Törökországban ekkortájt több terrorcselekményt is elkövettek, de a 2016 nyári puccskísérlet is betett az idegenforgalomnak. Ezt tetézte, hogy korábban elmérgesedett a diplomáciai helyzet Oroszországgal, ami miatt - veszteséget okozó - gazdasági korlátozásokat vezetett be egymással szemben a két ország.

Nem csak a bevételeket jelentő turisták maradtak távol két éve az országtól, hanem a külföldi befektetők is. Míg 2015 első hét hónapjában összesen 7,5 milliárd amerikai dollár érték érkezett az országba beruházásként, addig 2016 ugyanezen időszakában csak 2,5 milliárd dollár. Nem meglepő, hogy a gazdasági problémákra és (a sikertelen puccs miatti) politikai bizonytalanságokra is reagálva a nagy hitelminősítők mindegyike bóvli kategóriába sorolta Törökországot.

Az összeomlás elmaradt...

A 2016-os megingást nem követte összeomlás, amiben szerepet játszottak az azonnali és a hosszabb távú intézkedések is. Két éve a török jegybank komoly kamatemeléssel próbálta menteni a helyzetet, de a befektetők számára nagyon komoly engedményeket is adtak, így például a külföldi cégeket mentesítették a vállalati nyereségadó megfizetése alól. 

Nincs könnyű helyzetben Recep Tayyip Erdogan török elnök (Fotó: MTI/EPA) Nincs könnyű helyzetben Recep Tayyip Erdogan török elnök (Fotó: MTI/EPA)

Voltak persze kevésbé piackonform lépések is, így a puccs után kihirdetett szükségállapotra hivatkozva számos dolgot átnyomtak Erdoganék. Az egyik ilyen lépés egy kvázi árnyékköltségvetés létrehozása volt, ez egy állami vagyonalapon keresztül történt, amelybe egyebek mellett az állami szerencsejáték-monopólium bevételei is kerültek. Emellett Szuverén Vagyonalap kezeli a legnagyobb állami vállalatok (mint a Turkish Airlines, Turk Telekom, vagy éppen a Halkbank) részvényeit, a portfólió értéke pedig 200 milliárd dollárra rúg.

A vagyonalapból a kormány a parlament hozzájárulása nélkül tud költeni, illetve annak fedezetét használva hiteleket felvenni, ami egyrészt a hivatalos statisztikákban szereplő költségvetést nem rontja, másrészt a parlamentet megkerülve hajthatnak végre beruházásokat. Így számos olyan nagy infrastrukturális beruházás indult el, vagy valósult meg, amely komoly lökést adott a gazdasági növekedésnek. Törökország így épített gyorsvasutat, függőhidat és tenger alatti alagutat, illetve hamarosan elkészülhet a világ egyik legnagyobb forgalmú reptere is.


Az állam súlyát egyébként jelzi, hogy ezek a kiadások a teljes GDP hatodát teszik ki. Emellett óriási hitelboom indult meg, amelyet az is támogatott, hogy csökkentették a tartós fogyasztási cikkek áfáját, és növelték a béreket az állami szektorban. Nemcsak a lakosság, hanem a vállalati szektort is további eladósodottság felé tolták, hogy számos hiteladós cég kapott könnyítéseket a törlesztéseknél. Hab volt a tortán, hogy állami garancia mellett 250 milliárd líra összegű hitelt nyújtottak 300 ezer kis- és középvállalatnak. Az állam a hitelgarancia mellett más eszközöket is bevetett a növekedés támogatására. Így például a bankok kockázatát csökkenti, hogy a hitelezésen elszenvedett veszteségeinek 7 százalékát megtéríti az állam.

... de a problémák sokasodtak

Az Alapblogon januárban megjelent elemzés azt is kiemelte, hogy a hitelezés által felpörgetett gazdaságban erősödő belső kereslet tovább növelte a folyó fizetési mérleg hiányát. Az infláció magas, a bérek sok éve a termelékenységet meghaladó mértékben nőnek, így a gazdaság versenyképessége folyamatosan romlik.

Miután mind a lakosság, mind pedig a vállalati szektor féktelen hitelfelvételbe kezdett, így ennek finanszírozása értelemszerűen külső forrásokból történt. Ha valakinek deja vu érzése lenne, akkor leszögezhetjük, hogy a 2000-es évek közepén Magyarországon hasonló folyamatok zajlottak, igaz, ezt a szocialista kormányzat még (13. havi nyugdíj és számos más kiadás révén) megfejelte azzal, hogy az állami eladósodottság is erősen nőtt. Visszatérve a törökökre

összességében nem zseniális gazdaságpolitika húzások mentették meg időlegesen az országot, hanem a globális szinten tapasztalt likviditási bőség és kockázatéhség vitte őket előre.

A szakértők szerint túlfűtött török növekedést ugyanis részben azok a befektetők finanszírozták, akik a saját vagy rájuk bízott pénzekre a piacon elérhető 0-1 százalékos hozam helyett sokkal magasabbat szerettek volna elérni. Nem véletlen tűntek csábítóbbnak a 10 százalék feletti kamatot ígérő török állampapírok, amelyet a közelmúltig vásároltak. Az amerikai jegybank szigorítása, vagyis a korábban a kötvényvásárlási programon keresztül a piacra pumpált dollár százmilliárdok kivonása, és a kamatok lassú emelése azonban fejre állította a dolgokat. A 3 százalék feletti szint fölé ugró amerikai 10 éves kötvényhozamok ugyan nem számítanak extrém magasnak, ám azok tényleg garantáltak. Eközben a török papírokba fektetők közül sokan pánik üzemmódba kapcsoltak. Ahogy arról a Bloomberg szerdán beszámolt, a 14 százalékos hozammal kecsegtető kötvényeket vásárló japán befektetők a további veszteségeiket megállító eladásokba kezdtek, azt követően, hogy a jen 22 százalékkal erősödött a török devizával szemben.

Az átlagembert meg lehet dumálni, de a piacot nem

Hiábavaló volt Erdogan kardcsörtetése, szerda este a piacok erősebbnek bizonyultak, mint az illiberális demokrácia egyik vezére. A török jegybank (CBRT) ugyanis a líra védelmének érdekében drasztikus lépésre kényszerült. A CBRT az úgynevezett likviditási kamatlábat 13,5 százalékról 16,5 százalékra emelte, a másik három kamatszinthez nem nyúlt (7,25%, 8,00%, 9,25%). A döntés előtt a miniszterelnök-helyettes lényegében a kormány beleegyezését adta a szigorításhoz, úgy fogalmazott, hogy vissza kell állítani a monetáris politika hitelességét, és vissza kell nyerni a befektetők bizalmát, tehát továbbra is látszik, hogy erőteljes politikai nyomást helyeznek a monetáris döntéshozókra. Nem véletlen, hogy a kamatemelést csak tűzoltásnak tartják a szakértők, bár azt meg kell jegyezni, hogy a szerdán még 4,9 fölé is kerülő dollár-líra árfolyam a kamatemelésre 4,5-es szintig erősödött.

Tartós változás viszont csak akkor lesz, ha egy komolyabb kiigazítás is kezdődik. A Marketwatchnak nyilatkozó szakértők szerint ugyanis az utóbbi időben

megugró dollárban fennálló adósság és a költségvetés tartósan magas hiánya nagyon sérülékennyé teszi a török gazdaságot.

A helyzetet a hitelboom visszafogásával, és a költségvetés egyensúlyba hozásával kezelni lehetne. Csakhogy ez minden bizonnyal egy kisebb gazdasági sokkot okozna, továbbá a kamatok emelésével és így az infláció további növekedésével járna. Mindez pedig a legkevésbé sem lenne ínyére a teljhatalomra törő Tayyip Erdogannak. Ugyanakkor, ahogy a szerdai kamatemelés is jelezte, ha egy ország részese a globális gazdasági vérkeringésnek, akkor hiába próbál a piaci logika ellen mozogni, előbb vagy utóbb térdre kényszerítik.

A következő egy hónap egyébként különösen izgalmasan alakulhat, hiszen Törökországban június 24-én előrehozott elnök- és parlamenti választást tartanak a végrehajtó elnöki rendszer bevezetése érdekében. A török vezető a júniusi elnökválasztás legnagyobb favoritja, a napokban viszont piacromboló kijelentéseivel hozzájárult a líra mélyrepüléséhez. Tayyip Erdogan államfő azt mondta, a júniusi elnökválasztás győztesének bele kell majd folynia a monetáris politika alakításába, és hogy a jegybanknak tudomásul kell vennie, amit az államfő mond és cselekszik. Ahogy az olyan kijelentéseknek sem örülnek a befektetők, amely szerint a jegybanknak csökkenteni kellene a kamatokat, mert az alacsonyabb kamatok kisebb inflációt jelentenek.

Mi várható, és számunkra mindez mivel jár?

Miután a kommunikációt a belpolitikai helyzet dominálja, így a török vezetés szinte biztosan nem fog hirtelen mást mondani, mint eddig, így a legvalószínűbb forgatókönyvnek az ellenségképzés tűnik. A választások előtt kis túlzással még jól is jön Erdogannak, hogy külső fenyegetésként lehet kommunikálni a líra mostani összeomlását. Minden bizonnyal felteszik azt a lemezt, hogy

"Hazánk a külföldi spekulatív tőke támadása alatt áll"

és ebben az összefüggésben remekül lehet kommunikálni, hogy csak egy erős elnök képes megvédeni Törökországot. Bár a líra zuhanása fájdalmas, nehéz elképzelni, hogy összeomoljon a török gazdaság a következő egy hónapban. A választások után viszont legalább a gazdaságban kénytelen lesz Erdogan valamiféle konszolidációs folyamatot kezdeni.

Az amerikai kamatok várható növekedése, és a feltörekvő országokban piacok által kikényszerített lépések miatt

az olyan alacsony kamatokkal kecsegtető devizák, mint a forint várhatóan kevésbé lesz vonzó a befektetők számára.

Ez könnyen járhat azzal, hogy a forintra további nyomás nehezedik, ami révén a befektetők megpróbálják kamatemelésre bírni az MNB-t. A forint komolyabb növekedése ellen viszont rövidtávon számos más tényező hat, így például az erős pluszban lévő külkereskedelmi mérleg, a GDP-hez viszonyítva viszonylag jelentős devizatartalék, vagy éppen a beáramló uniós források. Mindezeket figyelembe véve a forint összeomlására aligha kell számítani, ugyanakkor az benne van a pakliban, hogy az utóbbi években megszokott 300-315 forintos sáv helyett magasabb szinten mozog majd az euró árfolyama. Miközben a forint miatt vélhetőleg a gyengébb árfolyam ellenére sem kell aggódni, a részvénypiacon kiszámíthatatlan mozgások lehetnek. Nem feltétlen köszönt be a medve piac, de arra fel kell készülni a befektetőknek, hogy hirtelen akár jelentős elmozdulások lehetnek a piacon.

Hitelre van szükséged?

Találd meg a legideálisabb kölcsönt az Mfor és a Bank360 közös kalkulátoraival! Ha kevesebb mint 5 millió forintra van szükséged, tucatnyi kedvező kamatozású személyi kölcsönt hasonlíthatsz össze a Személyi Kölcsön Kalkulátorral. Ha lecserélnéd a régit, vagy megtaláltad álmaid járgányát, egy olcsó autóhitellel akár már néhány napon belül a volán mögé ülhetsz az Autóhitel Kalkulátor segítségével. Nagyobb terveid vannak és több pénz kell? A lakásvásárlásra fordítható hitelek között hatalmasak az eltérések, ilyenkor érdemes csak igazán összehasonlítani az ajánlatokat! 

A Bank360 és az Mfor összegyűjtötte, hogy melyek február legkedvezőbb hitelei:

Ha jól jönne 1,5 millió forint, a Raiffeisen Bankot érdemes most felkeresni, mivel a személyi kölcsön 30 379 forintos törlesztőrészlet mellett lehet a tiéd 60 hónapos futamidővel. 3 millió forintra lenne szükséged autóvásárláshoz? A CIB Banknál már 60 654 forintos havi törlesztéssel igényelheted jövedelemérkeztetéssel. Az Erste Banknál igényelhető lakáshitellel pedig 10 millió forintot vehetsz fel 20 éves futamidőre havi 54 712 forintos törlesztőrészlettel.

Másfajta kölcsönt keresel? Ez a kalkulátor segíthet megtalálni azt a hitelt, amit keresel.