Nem tudjuk megjósolni, mennyire lesz mélyreható a klímaváltozás a következő évtizedekben és pontosan milyen gazdasági és társadalmi következményekkel jár majd. Amit megtehetünk, hogy felkészülünk a legrosszabbra, elkezdünk arra költeni, ami segíti az alkalmazkodásunkat ehhez
– írja Robert Pindyck klímakutató, az amerikai MIT Sloan School of Management professzora a Financial Times online verziójában megjelent cikkében.
Szerinte realistának kell lenni. Valószínűtlennek látszik ugyanis, hogy a világ el tudja kerülni a Föld légkörének 2, sőt 3 Celsius-fokos felmelegedését. Úgy látja, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében tett eddigi lépések elégtelenek. Az Egyesült Államokban és Európában még akadnak erre szolgáló programok, de a világ egészén lenne erre szükség és legfejlettebb régiókon kívül nem sok minden történik.
Kérdések
Az egyik kiindulópont, amit figyelembe kell venni, hogy még az optimista várakozások szerint is nőni fog a szén-dioxid-kibocsátás a következő évtizedben és azt követően is csak fokozatosan fog csökkenni. Ezt tovább melegíti a légkört.
A másik kiindulópont, hogy nem tudni pontosan milyen hatása lesz a változásnak. Például azt sem lehet egyelőre megbecsülni, hogyan nő a tengerek vízszintje, mennyivel lesznek gyakoribbak és erősebbek a hurrikánok, mekkora lesz a GDP-veszteség, hogyan alakulnak a megbetegedések és a halálozás, milyen társadalmi feszültségek alakulhatnak ki. Nincs elég adat a következmények felmérésére, de elmélet sincs, amellyel igazán megbízhatóan meg lehetne jósolni a várható hatásokat.
Mik a legsürgősebb teendők?
Mindezek alapján a teendőket úgy lehet felfogni, mint egyfajta biztosítást: ezt arra az esetre lehetne megkötni, ha bekövetkezne valami rossz – betegség, anyagi kár –, még akkor is, ha mindenki bízik abban, hogy nem történik meg. Másként fogalmazva, akkor is fel kell készülni a legrosszabbra, ha nem feltétlenül következik be.
Az első lépés természetesen a károsanyag-kibocsátás csökkentése, amit a lehető leghatékonyabban kellene csinálni. A hatékonyság ebben az esetben pont azt jelenti, mint amit a gazdaságban: a lehető legalacsonyabb költségeket. Ezt a feltételt a karbonadók teljesítik, amelyek megdrágítják a fosszilis energiahordozók használatát.
Ideális esetben erről nemzetközi megállapodást kellene kötni. Ez azonban nem sanszos, mivel a feltörekvő országok úgy látják, a fejlettek a felelősek az ipari forradalom kezdete óta a levegőbe került szén-dioxid jelentős részéért, ezért nekik kellene a vállalniuk az emisszió visszaszorításával járó kiadások nagyját is.
Egy azonban biztos. A karbonadók jóval hatékonyabbak, mint az elektromos autók, a napelemek és más hasonló technológiák vásárlását segítő állami támogatások. Utóbbiak ugyanis csak a viszonylag jómódúaknak adnak támogatást, akiknek van pénzük ezeknek az egyébként drága eszközöknek a beszerzésére.
A professzor szerint a felkészülést szolgáló ma megtehető lépések lehetnek egyebek mellett:
- hő- és szárazságálló növényfajták nemesítése,
- az építkezések betiltása az áradásoknak kitett területeken,
- pumpák telepítése az épületekbe betörő víz kiszivattyúzására,
- a tengerszint emelkedésének ellenálló gátak és falak építése,
- a légkondicionálás hatékonyabb módjainak (például közvetlen napelemes áramellátásának) bevezetése,
- a szén-dioxid-leválasztás (azaz a gáz kivonása a levegőből) módszereinek gyors elterjesztése,
- a geoengineering (geomérnökség) lehetőségeinek mérlegelése.
Készül a vészforgatókönyv az EU-ban és az Egyesült Államokban
A geoengeneering, azaz a Földet érő napsugárzás csökkentése, például kéntartamú aeroszol juttatásával a magas légkörbe vagy a felhők fehérítésével, vitatott lehetőség, mert a következményei előre nem láthatóak. Okozhatnak például extrém időjárási jelenségeket. Ezzel együtt a szakértő úgy véli, nem hagyható figyelmen kívül ez a lehetőség sem. Ha ugyanis a klíma katasztrofálisan megváltozik, akkor már nem fog számítani a rizikó. A geomérnökség módszereinek alkalmazására is fel kell tehát készülni.
Ez utóbbi gondolattal egyetért az Egyesült Államok kormánya és az Európai Unió vezetősége is az Axios nevű online lap szerint. Mindként szervezet az elmúlt hetekben állt elő a geoengeneering alkalmazását mérlegelő tanulmánnyal, bár egyiket sem verték nagy dobra.
Nyilván a professzor megfontolásaihoz hasonló gondolkodás vezette a politikusok tanácsadóit is arra, hogy a vészforgatókönyvvel foglalkozzanak. A szóban forgó tervek egyelőre csak a kockázatokat mérlegelik. Az amerikai jelentés például felveti, hogy ha az Egyesült Államok tartózkodna is a geoengeneeringtől, más országok vagy akár magánszemélyek is élhetnek ezzel a lehetőséggel. Az EU szokásához híven a „hátha mégis úgy lehetne” jegyében fogalmaz. Vagyis a jelenlegi helyzetben a nap besugárzásának módosítása elfogadhatatlan kockázatokkal járna. Ezért a gyökerénél, azaz a szén-dioxid-kibocsátásnál kell megfogni a problémát.
Szakértők szerint valójában az a lényeg, hogy a geoengeneering lehetőségét mérlegelő tanulmányok a legfelsőbb politikai döntéshozatal szintjén is megszülettek. Az, hogy milyen eredményekre vezetnek, még kérdés.
