A magyar bankszektor tőkehelyzete megnyugtató. Az MNB féléves jelentése szerint a bankrendszer konszolidált tőkemegfelelési mutatója 2025. június végén 20,7 százalékot tett ki – ez igen nagy érték – írja a volt jegybankelnök Bod Péter Ákos laptársunk, a szintén a Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó Privátbankár oldalán.
Ugyanennek a jelentésnek a jegybanki gazdálkodással foglalkozó fejezetében viszont az olvasható, hogy 2025 első félévében az MNB eredménye 248 milliárd forint veszteség volt, a saját tőke állománya 2025. június 30-án 1833,4 milliárd forint negatív egyenleget mutatott. Az előző év végéhez képest a negatív egyenleg 168,2 milliárd forinttal nőtt – hívja fel a figyelmet a pénzügyér.
Fotó: Facebook/Bod Péter Ákos
Mi van, ha veszteséges a jegybank?
És itt kezdődnek a bonyodalmak: mi van akkor, ha a központi bank mint pénzintézet veszteséges, és nem kis mértékben? – kérdezi Bod Péter Ákos.
Mint minden üzleti vállalkozásnál, az éves veszteséggel szemben áll a saját tőke és a korábban felhalmozott eredménytartalék, ha van. Az MNB jegyzett tőkéje hagyományosan csekély, 10 milliárd forint. A korábbi tartalékjai pedig elfogytak a kiugró veszteséget hozó években, így állt elő az a helyzet, hogy 2023 végére a központi bank tőkéje hatalmas negatív szám lett: a saját tőke soron található szám mínusz 1854 milliárd forint.
Az azóta eltelt idő alatt sokféle átértékelődés ment végbe az intézmény követelései és tartozásai között a mérlegfőösszegen belül, így az eredményszámok tovább változtak. A tény maradt: a magyar jegybanknak negatív a tőkéje, mégpedig hatalmas mértékben.
A mérték számít, hiszen ha az éves veszteség-nyereség ingadozása nyomán néhány tízmilliárd forint lenne a hiányzó tőke, azt az állami költségvetés könnyen kipótolná, egy átutalással. Négyszáz milliárd forint viszont már túlságosan nagy a magyar állam költségvetés számára – állapítja meg Bod Péter Ákos.
Nemzetközi kitekintés
Mielőtt a magyar viszonyokról azonnal súlyos következtetést vonnánk le, érdemes egy kis kitekintést tennünk – írja a szerző. Átmenetileg megugró infláció idején előfordul a jegybanki veszteség. A lengyel nemzeti bank, sőt az ECB is veszteséges. Ám mindkettőnek még pozitív a tőkéje, mert kitart a korábbi években keletkező tőketartalék. Ritka, de nem példa nélküli a jegybank tőkevesztése. A cseh nemzeti bank 2017-től egzisztál negatív tőkével – ettől azonban a jegybanki feladatait jól ellátja, a cseh korona külső árfolyama stabil, sőt évek óta inkább erősödik is az euróhoz képest.
Amíg tehát a saját tőke elvesztése, az inszolvencia az üzleti világban azonnali feltőkésítést követel, vagy a működés végét jelenti, addig a jegybankok esetében nem ez a helyzet – állapítja meg. A központi bank mögé oda kell képzelnünk az államkincstárt, a tulajdonos államot.
Az attól kapott hihető feltőkésítési ígéret lényegében tőkével ér fel. Egyébként ilyesmi volt a 2023. végi törvényi megoldás minálunk: annyi pénz ugyan nem állt rendelkezésre a költségvetésben, amely egyszerre eltüntette volna a tőkehiányt, ehelyett azt írták a törvénybe, hogy az elvesztett tőkét 5 év alatt egyenlő részletekben pótolja a központi költségvetés.
Máshol csak akarat kérdése a tőkepótlás – nálunk nem
A végkövetkeztetés – amit a volt jegybankelnök levon: fiat pénz esetében nem a jegybanki tőke mértéke a kulcskérdés, hanem az állami költségvetés fenntarthatósága.
A masszív pénzügyi helyzetű, töretlen bizalmat élvező országok, mint amilyen Svájc, és ilyen az eurózóna is még a maga bonyodalmaival együtt is, vagy Dánia illetve Svédország a maguk koronájával, akár Csehország is – nem a jegybanki tőkeellátottság miatt stabilak pénzügyileg. Lehet veszteséges a jegybank, de csak döntés kérdése a hiányzó jegybanki tőke kipótlása.
