Még nem érezzük a 3 százalékos kamattal elérhető lakáshitel valódi hatásait, de máris itt a következő támogatott konstrukció. Vajon élénkítheti a beruházási kedvet az újonnan bejelentett intézkedés? – teszi fel a kérdést Bod Péter Ákos a Privátbankáron megjelent cikkében.
2022 nyarától trendszerűen csökkennek a magyarországi beruházások, mind az állami körben, mind pedig a vállalati szférában. A banki hitelezési adatok is azt mutatják, hogy az üzleti szereplők hitelfelvételi kedve gyenge, csupán a lakossági ügyfeleknél mutatkozik hiteligény, mégpedig elgondolkoztatóan nagy ütemben. A kormány a választásokra is tekintettel a lakástulajdonhoz jutást újabb kedvezményekkel serkenti, a 3 százalékos fix kamatozású hitelezés révén – az adna növekedési impulzust az építőiparnak is.
A fennálló magasabb kamatszint mellett azonban jelentős állami támogatást igényel az ilyen konstrukció működtetése. Politikailag mindenképpen vonzó, hogy a bejelentéskor azonnal, és a konstrukció beindulásakor folyamatosan jelentkezik a hangulatjavító előny, míg a költségvetési terhek később kezdenek sokasodni. Ugyanakkor további makrogazdasági hatások is fellépnek, így az érintett területen, ez esetben a lakáspiacon és az építőipar érintett területein a kereslet nagymértékű növekedése ingatlanáremelkedést okoz, ennek jeleit már látni.
A kormányfő és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének közös bejelentése szerint a vállalati körben a korábbinál tágabb körre terjesztik ki a kedvezményes kamatozású likviditási típusú hitelezést. A Széchenyi Kártya Program keretein belül az eddig is működő konstrukciók (a Széchenyi Kártya MAX+ és a Széchenyi Turisztikai Kártya MAX+ folyószámlahitelek, továbbá a Széchenyi Likviditási Hitel MAX+) kamata csökkent 3 százalékra. E hiteltermékeknél 1 millió és 250 millió forint közötti az ügyfelenkénti kerethitel. Vajon hoz-e változást a lanyha beruházási aktivitás terén ez a korrekció? A kkv-szektorban eddig is élt a rögzített 3 százalékos kamatozású hitelhez jutás, de az nyilván jelentős új elem, hogy az új konstrukcióban a hitel szabad felhasználású, és nem csak a beruházási tevékenységre irányul.
Elgondolkoztató, hogy rendben van-e az a gazdaság, amelyben a kis és közepes vállalkozások hitelaktivitása ekkora mértékben kötődik valamilyen gazdaságpolitikai célhoz. A kkv-szektor a legtöbb országban alapvetően a belső piacra koncentrál, bedolgozik a nagyobb vállalatok értékláncaiba, kisebb részt maga is részt vesz a külkereskedelemben, a földrajzi rádiuszán belül. Az utóbbinál hasznos lehet nemzetgazdaságilag a szubvenció, hogy a mérethátrányt mérsékelje az állami támogatás. A nagyvállalati körbe való bekapcsolódást is lehet elvileg támogatni, de a gyakorlatban a termelési láncokba való belépés inkább akkor vesz lendületet, ha a nagyvállalatoknak érdekük a helyi cégek bevonása, például azért, mert az állam előír helyi beszállítói hányadot (local content). Nem tudni, hogy a magyar állam a nagyvonalú állami szubvenció nyújtásakor az ide belépő kínai, koreai és egyéb cégeknél előírt-e hasonló feltételt, de az eddig tapasztalatok szerint nagyon csekély a helyi beszerzési hányad.
Beruházás helyett likviditás-javítás – a megszűnés határán billegő cégeknek
Ugyanakkor a most bejelentett változások lényegében a likviditási hitelhez jutást teszik olcsóbbá. Ez kedvezmény az érintett vállalkozásoknak, noha egy normálisan működő cégnek eddig sem volt sok panasza a forgóeszközök, bérek hitelezésére.
A bejelentést követő szakmai vitákban rendre elhangzott konferenciafórumokon és főleg a szünetben, hogy az olcsóbb likviditási hitelezés most azoknál a cégeknél hoz némi könnyebbséget, amelyek a megszűnés határán billegnek. A kormányzat nyilván örül annak, hogy politikailag érzékeny időkben a törékeny helyzetű vállalkozások kapnak olcsó likviditást, és nem éppen most bocsátanak el munkásokat. Az ipari adatok trendje szerint ilyen gyenge konjunktúra mellett nincsen nagyobb létszámigény, a foglakoztatási kérdés valóban mind súlyosabb.
Természetesen ez az újabb állami intervenció egy újabb gazdasági területre viszi át a kettős kamatrendszer problémáit, hiszen a szokásos banki forgóeszközhitelezési viszonyokban egy új elem a rögzített 3 százalékos kamat. Az MNB mozgásterét tovább szűkíti, mert megint némileg kisebb területre szorul a maga forint-kamatainak a gazdaságszabályozó hatása.
A teljes cikket a Privátbankár oldalán olvashatják el.
