A háromfős testület összetétele változott Varga Mihály jegybankelnökségének a megkezdésével. Hogyan tovább?
Varga Mihály személyében olyan szaktekintély csatlakozott a Költségvetési Tanácshoz, aki három és fél évtizede szinte folyamatosan az államháztartással foglalkozik, illetve a magyar állam leghosszabban tevékenykedő pénzügyminisztere volt. Ilyen szaktudást beemelni a költségvetés felügyeletébe nagyszerű dolog. Másrészről viszont a tanács operatív tevékenysége nem változott. A soron következő feladat a törvény által előírt féléves jelentés kiadása a 2024-es költségvetés végrehajtásáról, ami április 17-én délutánra (azaz órákkal interjúnk megjelenése után – a szerk.) várható. Utána pedig rögtön a jövő évi költségvetési tervezet véleményezése van beütemezve. Az új minisztérium április végére ígérte a tervezet átadását.
A 2024-es folyamatoknál maradva: a felfelé módosított hiánycél túllépése mennyire rontja az ország megítélését?
Kettősség jellemezte a tavalyi évet. Egyrészről folytatódott az elsődleges egyenleg javulása már negyedik éve, minimális többletet eredményezve. Ez lehetővé tette, hogy a teljes hiányszám lefelé elmozduljon a 6-7 százalék körüli korábbi szintről egy olyan évben, amikor a kamatkiadások rekordszintet értek el. Magyarország az eddigi adatok szerint az Európai Unió harmadik legjelentősebb hiánycsökkentését valósította meg 2024-ben.
Másrészről viszont – nem függetlenül attól a bizonytalanságtól, ami az egész világgazdaságot jellemzi a 2020-as évek kezdete óta – a gazdasági prosperitás elmaradt. Így az évvégi hiány is felette alakult a még mindig hatályos, a költségvetési törvényben rögzített 2,9 százalékos mértéknek, illetve az év közben 4,5 százalékosra megemelt hiánycélnak is, végül 4,9 százalék lett.
A reputáció szempontjából az a negatívabb, hogy az államadósság tavaly újra megugrott, miután sok év csökkenés után a Covid kitörése után már volt egy meredekebb, átmeneti emelkedés. Ennek hosszabb távon lehet jelentősége. Azért hosszabb távon, mert jelenleg olyan viharok alakítják a piacokon a különböző országok fiskális megítélését, amelyekhez képest a magyar államadósság-mutató minimális kilengése kevésbé jelentős.
Lát esélyt arra, hogy idén az államadósság rátája csökkenjen?
Tavaly már az év elején prognosztizálható volt, hogy nagyon feszített pályán fog haladni az államadósság. Itt nem az évközi megugrásra gondolok, mert az tipikus mintázat szokott lenni, hanem arra, hogy az évvégi hiánycsökkenés bekövetkezte előreláthatóan hordozott kockázatokat, amelyek később materializálódtak is. Az egyik legjelentősebb elem a gazdasági növekedés elmaradása volt a tervezettől.
A kormány ugyan tett tavaly erőfeszítéseket a mérséklés irányába, gondolok itt az áprilisi kiadás-elhalasztásra és a júliusi adóemelésre, továbbá a Magyar Nemzeti Banktól decemberben visszavásárolt állampapírok is javították az államadósság-mutatót, de az végül fölfelé változott tavaly. Elérte az előzetes adatok szerint a 73,5 százalékot GDP-arányosan év végére az egy évvel korábbi 73 százalékhoz képest – utóbbi szám egy revízió volt a 73,4 százalék után. A különleges jogrend miatt ez formailag nem számít szabálysértésnek, illetve szankció sem kapcsolódik hozzá, mert a jogszabály ilyet nem ír elő.
Idén sem sokkal kevésbé feszített a pálya, ezért is lényeges a hiányszám tartása, akár olyan áron is, hogy szükség esetén év közben – a monitoring révén – újra beavatkozzon a kormányzat.
Fotó: Költségvetési Tanács
A jelenleg tervezett 3,7 százalékos idei deficit nem egészen egy százalékpontos mérséklődést eredményezhetne 2025 végére az államadósság rátájában. A fegyelmezett költségvetési és gazdaságpolitika mellett a másik befolyásoló tényező, amely döntően nem rajtunk múlik, a külső környezet, a nemzetközi kamatok alakulása, a világ nagy jegybankjainak a lépései.
Számíthatunk arra, hogy a tavalyi rekordot nem lépjük túl a kamatkiadások terén?
Nagymértékben igen. Szélsőségesen negatív forgatókönyvnek kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy a kamatkiadások idén meghaladják a tavaly mért 5 százalékos GDP-arányos szintet eredményszemléletben. Most, hogy a magas inflációs és a hozzá kapcsolódó két számjegyű kamatidőszakon túlvagyunk, a kamatkörnyezet pedig normalizálódott devizában és forintban is, 4 százalék alatti eredményszemléletű kamatkiadás valószínűsíthető. A pénzforgalmi kamatkiadás még számottevő lesz 2025-ben, miután az első három hónapban az inflációkövető papírok kifizetése az idei évet terhelte pénzforgalmi alapon – eredményszemléletben nagyrészt a tavalyit.
Épp most készülnek/készültek el a tavalyi év áttekintésével. Milyen tanulságokat lehet levonni az idei évre vonatkozóan?
A tanács tavaly üdvözölte, hogy a kiszámíthatatlanság miatt a költségvetési törvény benyújtása őszre maradt, a nemzetközi helyzet akár idén is indokolhatná a későbbi tervezést. A kormány azonban a tavaszi előkészítés mellett döntött, a tanács pedig a Pénzügyminisztérium szerepét betöltő intézmény ütemezéséhez igazodik. A másik fontos dolog, amire a tavalyi folyamatok ráirányították a figyelmet, a folyamatos monitoring szükségessége. Ez ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy a kormány időben meg tudja tenni a szükséges lépéseket a büdzsé egyensúlya, így a hiánycél tartása és az államadósság-mutató csökkentése érdekében.
A költségvetés feladatköre közben átkerült a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. Okozhat-e ez változást a politikában?
A két minisztérium összeolvadásával történtek személyi változások, de az államháztartásért felelős államtitkárság szerkezetében és személyi állományában is érintetlen maradt. Tavaly óta lehet tudni, hogy Banai Péter Benő követni fogja Varga Mihályt a jegybankba, ugyanakkor a jelenlegi költségvetési tervezési folyamatot még felügyeli és lezárja. Ám Nagy Márton is régóta, ráadásul nem csak egy feladatkörben foglalkozik a magyar gazdaság kérdéseivel, így a költségvetés továbbra is jó kezekben lesz.
A nemzetközi sokkok mekkora kárt okozhatnak?
Ami a globális bizonytalanságokat illeti, azok valóban hordoznak kockázatokat. Ezért is van jelentősége a hiteles gazdaságpolitikának, úgy költségvetési, mint monetáris politikai oldalról, ezzel tudunk ugyanis némi védettséget nyújtani a gazdaság számára. Úgy tűnik, hogy a magyar gazdaságpolitikai mix a viharok mellett is – igaz, egy széles sávban – biztosítja a stabil árfolyamot és a stabil keresletet a magyar államadósság finanszírozását segítő papírokra.
Ez a bizalmat adó mix pontosan miből áll össze?
A gazdaságpolitika részleteinek az elemzését elkerülve az látszik, hogy mind a költségvetési, mind a monetáris politika elkötelezett az alapvető célkitűzései mellett és jó irányba tart. Mindkét politika rezonál a világgazdaságban tapasztalható nyomásra és bizonytalanságra, ezért nem lepi meg a befektetőket. A költségvetési oldalról rövid távon ugyan a hiányt nem sikerült tartani, a többéves tendencia az elsődleges egyenleg terén mégis megerősíti az ország finanszírozóit, nemcsak a külföldieket, hanem a magyar háztartásokat is, akiknek a súlya már csaknem 20 százalékra emelkedett. A piacok a kormányzati stabilitást is figyelembe veszik, ez is része annak a bizonyos bizalmi mix-nek. Európában kevés országra volt jellemző ez a fajta kiszámíthatóság az elmúlt években.
Az, hogy 2026-ban választások lesznek Magyarországon, hogyan befolyásolhatja a büdzsét?
A választási évet minden befektető és az országok hitelképességét figyelő elemző kockázatnak tekinti, hiszen óhatatlanul kísértést jelent a lazításra. A jelenlegi bizonytalan környezetben és Magyarország államadósság-szintje mellett szűk a mozgástér, ami mentén haladhat a gazdaság- és a költségvetési politika. Azt kell nézni: mi biztosítja az államadosságráta fenntartható csökkentését és a hitelességet.
Az idei évre tervezett 3,7 százalékos hiánycél 60 százaléka már március végére teljesült. Fel lehet innen még állni?
Persze, de nem könnyű, ráadásul külső tényezőkön sok múlik. A költségvetés lefutása szerkezetileg évtizedek óta hasonló mintázatot követ, az első negyedévben jellemzően jelentős hiányok alakulnak ki. Idén speciális tételek, az inflációkövető állampapírok kamatkifizetései is hozzájárultak az adatokhoz, de összességében a pálya nem tér el az eddig megszokottól.
Fotó: Költségvetési Tanács
Figyelmeztető jel, hogy az aktuális hiánycél 3,4 százalékos növekedés mellett lett kitűzve, amit már lefelé korrigált a kormány, ráadásul vannak még pesszimistább előrejelzések is. A hiánycél tarthatósága alapvetően attól függ, hogy a konjunktúra-fordulat bekövetkezik-e, illetve kellő lendülete lesz-e. Ha a második félévben testet öltenek a pozitív várakozásokat generáló hírek Németországban, érdemben javulhatnak a magyarországi kilátások is.
A fogyasztás adott támaszt a tavalyi növekedésnek. Idén mire számít a tanács?
Tavaly a csekély növekedés egyetlen motorja a háztartások fogyasztása volt 5 százalék feletti, a régióban kimagaslónak számító bővüléssel. Ehhez hasonló, némileg akár kicsit kisebb, 4 százalék körüli fogyasztási növekedés idén is megvalósulhat és támaszt adhat a gazdaságnak.
A nagy kérdés ugyanakkor az: megvalósulhat-e a beruházási fordulat, illetve a nettó export támogató tud-e lenni? A beruházásnak és a nettó exportnak azért van nagy jelentősége, mert áttételesen azon is múlik a munkaerőpiac stabilitása, amely eddig a gyenge konjunktúra ellenére meglepően jól teljesített és a reálbérnövekedéssel támogatta a fogyasztást is.
Mikorra válhat világossá, hogy milyen év is lesz az idei?
Éves szintű következtetést már a májusi adatok alapján le lehet vonni majd. Igazán tisztán viszont csak akkor fogunk látni, ha a szalagcímek uralása helyett a döntéshozók, szakértők fókuszába visszakerül a kompromisszumok keresése, illetve kikristályosodik valamilyen megegyezés globális szinten, ami normális szintre tudja vinni a piacok volatilitását. Kétlem, bárkinek a célja az lenne, hogy recesszióba taszítsa a világgazdaságot. Az alkukeresés zajos eszközökkel megy egyelőre, és ha az év második felében továbbra is a vámháborúk és hasonló történések uralják a közbeszédet, azt a következő évi költségvetés és növekedés is bánhatja, nem csak az idei. A mi érdekünk, hogy minél hamarabb megtalálják a kompromisszumokat és magunk mögött tudhassuk a gyengébb konjunktúrát, ami a tavalyi és tavalyelőtti évet jellemezte.
Ukrajna is része ennek a kompromisszumnak?
Részben igen. Az év első két hónapjának a piaci történései megerősítették azt a várakozást, hogy a háború vége pozitív változásokat eredményezne Magyarország és a régió számára. Amint megérkeztek az első hírek a béke vagy a fegyverszünet közeledtéről, a részvény- és a devizapiacok azonnal pozitívan reagáltak.
A beruházások növekedésének mi adhatna alapot?
A kapitalizmus ciklikus, most kedvezőtlen a konjunktúra, először a várakozások fordulnak meg jellemzően. Reménykeltő Európában, hogy Németországban a kampányban elhangzottakkal ellentétben a győztes koalíció várható vezető ereje bejelentette: el tudnak tekinteni az adósságféktől és többszáz milliárd eurós élénkítő programra nyílt kilátás. Ez önmagában már óriási hatással lehet a magyar gazdaságra a vállalatokon és a határokon átnyúló tevékenységeken keresztül.
Ez a politika precedenst teremthet a magyar lazításnak?
A piaci befektetők szempontjából érdekes lehet elgondolkodni egy ilyen forgatókönyvön. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy különbségek vannak a világgazdaság egyik legnagyobb szereplőjének és egy kisebb, nyitott gazdaságnak a lehetőségei között. Precedens lehet, de hogy követendő példa-e? Óva inteném a német példa követésétől a magyarokat.
Kicsit leereszkedve az idei költségvetés részletei közé: az anyák szja-mentességének ősztől induló programja mekkora teher a büdzsének, mit várhatunk attól?
Rövid és hosszú távú szemszögből kell nézni a kérdést. Idén október elejétől a háromgyermekes anyáknak nem kell szja-t fizetni, ami éves szinten 50-60 milliárd forintos, viszonylag könnyen kigazdálkodható terhet jelent. Jövőre belépnek a 40 év alatti kétgyermekes anyák is a képletbe, ott már 300-350 milliárd forintos tételről, majd a teljes program esetén a GDP 1 százalékát kitevő összegről van szó. Ez már nem egy triviális összeg, középtávon szükség lesz a költségvetés kiadási oldalának az áttekintésére, ami időről időre amúgyis tanácsos, főleg egy ilyen gyorsuló ütemben változó környezetben. Mindig van lehetőség racionalizálni, ami lehet olykor kiadáscsökkentés vagy hatékonyság-növelés, de a fókuszok módosítása is. Az anyák szja-mentessége a jövő adófizetőibe eszközölt befektetés, a cél a gyermekvállalás ösztönzése, így a megtérülés bizonytalan és egészen hosszú távon várható.
Fotó: Költségvetési Tanács
Az infláció idén a vártnál magasabb lesz, ami miatt 91 milliárd forintnyi nyugdíjkiegészítésre lehet számítani. Kigazdálkodható?
Igen, még a jelentősen csökkentett rendkívüli kormányzati intézkedési soron is megoldható ez a tétel. Az infláció lefutásával kapcsolatban sem kicsi a bizonytalanság idén: az első két hónap negatív meglepetése után márciusban pozitív folyamatok látszódtak, de a közel 100 milliárd forintos kifizetést indukáló átlagos 4,5 százaléknál várhatóan nem lesz kedvezőbb az adat év végére.
Sajtóhírekben kering, hogy 10 milliárd eurós hitelt venne fel a kormány külföldről. Mit szólna ehhez?
Ezzel a felvetéssel csak a sajtóban találkoztam. A tőkepiacokon eltöltött két évtizedes tapasztalatom alapján úgy gondolom, hogy nincs realitása egy ekkora összeg egyben történő felvételének, hiszen a magyar államadósság fenntarthatóan finanszírozható. Komoly árazási következményei lennének egy ilyen mértékű kölcsönnek. A magyar állam évek óta a diverzifikációban hisz, több forrásból, kisebb összegek révén biztosítja a finanszírozását nagy professzionalizmussal.
A 30 százalékos devizaarány növelésétől eltérhetünk az államadósság szerkezetén belül?
Nincs olyan vörös vonal, amit a közgazdasági szakirodalom megfellebbezhetetlennek mondana, volt már jóval magasabb a devizaarány. A lényeges kérdés az, hogy legyen hitelessége a gazdaságpolitikának, amely alacsonyan tartja a deviza- és forintfinanszírozás költségét. Mára a háztartások és a hazai intézmények aránya számottevő a finanszírozáson belül, egy ponton túl nem éri meg felvállalni az árfolyamkockázatot. Helyes volt a felső határ meghúzása és érdemes a megtartásában gondolkodni.
A globális kockázatok közepette hogyan összegezné a helyes magyar gazdaságpolitika lényegét?
Az egyik fontos tényező a mozgástér megtalálása és kitágítása, ha lehetséges. A másik pedig a folyamatos és nagyon alapos monitoring. A mozgástér megtalálása a költségvetési politika vonatkozásában az egyensúly tartását jelenti, illetve amikor lehetséges, a tartalékok felhalmozását. Nekünk nincs olyan extrabevétel-forrásunk, mint Norvégiának az olajkincsek, amelyekből ezer milliárd eurós nagyságrendű állami alapot tudtak létrehozni ott, de a jó időkben fegyelmezett költségvetéssel nálunk is lehet mozgásteret építeni a rossz időkre. A monitoringot a költségvetési politikához képest tágabban értelmezem. Számomra a versenyszféra tapasztalatai alapján a monitoring az alkalmazkodóképességet is jelenti. Fontos lenne, hogy reflexből ne fenyegetésként élje meg a magyar társadalom, ha változások következnek be, ha felborul a status quo. Érdemes lehetőségként tekinteni az átalakulás folyamatára is.
