Veszélyben a sportunk – ezzel a címmel írt levelet Shiffrin és több versenyzőtársa a Nemzetközi Síszövetség (FIS) elnökének, Johan Eliaschnak. A levél több szakértőre hivatkozva azt állítja, hogy a szervezet jelenlegi fenntarthatósági erőfeszítései „elégtelenek”.
Egyúttal emlékeztet arra, hogy a hóhiány miatti versenylemondások, a szezon előtti edzéslehetőségek csökkenése, a gleccserek ijesztő ütemű zsugorodása és az, hogy a hőmérséklet emelkedése miatt egyre lehetetlenebb mesterséges havat termelni – ezek együtt a síelés indokolatlansága felé tolják el a közvéleményt.
„Ezért nekünk, téli sportolóknak kell élen járnunk a klímaváltozás elleni küzdelemben, és a lehető leghamarabb klímasemlegessé tennünk a sportágunkat. Ehhez viszont progresszív szervezeti fellépésre van szükség. Jelenleg ez a legfontosabb versenyünk, nyerjük meg együtt” – véli Mikaela.
A levél aláírói felszólították a FIS-t, hogy kötelezze el magát az ügy mellett, és 2030-ig érje el a széndioxid-kibocsátás 50 százalékos csökkenését, állítson fel egy fenntarthatósági feltételrendszert és garantálja a teljes átláthatóságot.
A levelet aláíró Protect Our Winters (POW) 142 sportolója azt kérte, hogy a Világkupa-szezon novembertől márciusig tartson, ellentétben a mostani gyakorlattal, miszerint az alpesi síszezon októberben kezdődik, az ausztriai Söldenben és áprilisban ér véget.
A szomszédunkban is nagyon aggódnak
„Ha a korábbiak szerint folytatunk mindent, 2100-ra 25 százalékkal lesz kisebb a természetes hótakaró az 1500-2500 méteres tengerszint feletti magasságban” – magyarázza Marc Olefs, az osztrák Központi Meteorológiai Intézet klímakutatási osztályának vezetője.
Véleménye szerint az 1000 méter körüli és annál alacsonyabb szinteken a hótakaró csökkenése sokkal drasztikusabb lesz és néhány évtizeden belül észrevehetővé válik, ami közép- és hosszútávon a síterületek eltűnéséhez vezethet, így a síelés a magasabb tengerszint feletti magasságú helyekre korlátozódik majd.
Azt csak mi tesszük hozzá: ha idén télen volt valaki például Ausztriában síelni, láthatja, hogy ez már nem is jövő idő.
A forró nyarak miatt az osztrák síelők már nem a hazai gleccsereken edzenek júliusban és augusztusban, hanem – másokhoz hasonlóan – Argentínába vagy Chilébe utaznak. Mindez jelentős költségeket ró a sportszövetségekre.
Az egész éves síelés egyik kritikusa Carmen de Jong, a Strasburgi Egyetem hidrológusa, aki szerint a síelés és a hegyekben folytatott emberi tevékenység felgyorsítja a gleccserek olvadását. Felhívja a figyelmet arra is, hogy megjelentek kétes tanulmányok a mesterséges hó klímaváltozásra gyakorolt pozitív hatásairól.
„A pályák műszaki hó-előkészítése és nehézgépekkel való kezelése inkább talajeróziót okoz, tönkreteszi a növényzetet és rontja a vízminőséget” – teszi hozzá a szakértő.
Energiafaló hóágyúk
"Az általános probléma jelen van, és jelenleg senki sem tudja, mi a megoldás" – mondja Mark Kirchner biatlon-válogatott edző is.
Merthogy a hóágyúkat gyakran használják a versenypályák műhóval történő előkészítésére, de ezek csak rontják a helyzetet.
Miközben ugyanis meg akarják tartani a sísportot, növelik az energia- és klímaválságot, ami paradoxon, hiszen a lejtők szélén lévő víztározókból származó víz és az elektromos áram fogyasztása óriási.
"Körülbelül hárommillió liter vízre van szükség ahhoz, hogy egy hektáros lejtőn hó legyen. Annyi, amennyi 20 ezer fürdőkádban elfér" – áll az ausztriai Szövetségi Környezetvédelmi, Természetvédelmi, Nukleáris Biztonsági és Fogyasztóvédelmi Minisztérium honlapján. "Az energiaigény is igen jelentős: 2100 gigawattóra fogyna egy szezonban a hókészítéshez az Alpok összes síterületén. Ez nagyjából évi 500 ezer háztartás áramfogyasztása."
Hogy mekkora vita és káosz öleli körbe mindeközben a síturizmust, azt Franz Hörl, a jelenleg a zöldekkel kormányzó Oszták Néppárt (ÖVP) turisztikai szóvivőjének kirohanása is alátámasztja. Véleménye szerint a felvonóknak jóval kisebb ökológiai lábnyoma van, mint hinnénk. Ausztriában a felvonók 953 gigawattórát fogyasztanak, a hóágyúk pedig körülbelül 250 gigawattórát. Ha ezt elosztjuk a téli turisták 55 millió sízőnapjával, naponta hozzávetőleg 22 kilowattórányi síelést kapunk. Szerinte ez, összehasonlítva a többi kibocsátással, kevés. Egy hamburger önmagában 2 kilogramm széndioxidot termel, de ha egy lakás fűtéséről van szó, annak töredéke ez a napi energia, és a légi közlekedéshez képest pedig kifejezetten alacsony.
Mindenesetre az megnyugtató tény, hogy már tesztelik az első napelemes sífelvonókat. Csak legyen, hol használni majd őket.
