Az ENSZ COP27 éghajlatváltozási csúcstalálkozója során közzétett globális szén-dioxid-kibocsátási jelentés rámutat arra, hogy milyen óriási szakadék van a kormányok, vállalatok és befektetők a bolygót felmelegítő kibocsátások csökkentésére tett ígéretei, valamint a jelenlegi intézkedései között, ami a kibocsátások folyamatos növekedését okozza.
A több mint 100 tudós által készített jelentés szerint 2022-ben várhatóan összesen 41 milliárd tonna CO2-t bocsátunk ki globálisan, ebből 37 milliárd tonna a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből, 4 milliárd tonna pedig a földhasználatból, például az erdőirtásból származik – foglalta össze a Reuters.
Az idei növekedést a közlekedés – különösen a légi közlekedés – nagyobb olajfelhasználása okozza, mivel a gazdaságok a világjárvány idején történt leállások után fokozatosan újranyitottak.
A szén elégetéséből származó kibocsátás is nőtt, mivel sok ország a legszennyezőbb fosszilis tüzelőanyag felé volt kénytelen fordulni, miután Oroszország korlátozta az Európába irányuló földgázszállításokat a februári ukrajnai inváziót követően, ami a gáz világpiaci árát az egekbe emelte.
A világ legnagyobb szennyezőjének számító Kína CO2-kibocsátása 0,9 százalékkal csökkent, mivel az ország zéró-covid politikája miatt továbbra is szigorú korlátozásokkal védekeznek a járvány terjedésével szemben. Az európai kibocsátás is enyhén csökkent.
A kibocsátás 1,5 százalékkal nőtt az Egyesült Államokban és 6 százalékkal ugrott meg Indiában, a világ második, illetve negyedik legnagyobb szennyezőjénél.
Az ENSZ éghajlat-változási tudományos testülete szerint 2030-ig 43 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fokra korlátozzuk, és elkerüljük annak legsúlyosabb hatásait.
A világjárvány 2020-ban rekordszintű csökkenést okozott a globális CO2-kibocsátásban, de az mostanra ismét valamivel a járvány előtti szint fölé emelkedett.
Az elkövetkező évek kibocsátását nehéz megjósolni, mivel bizonytalan, hogy az országok hosszabb távon hogyan reagálnak a világjárványra és az orosz gázválságra, például, hogy továbbra is szenet használnak-e, vagy ehelyett nagymértékben a tiszta energiába fektetnek-e be.
„Még nem mondhatjuk biztosan, hogy a Kínából származó kibocsátások hosszú távon csökkennek, a szénfelhasználáshoz való visszatérés Európában azonban, reméljük, csak átmeneti” – mondta el a jelentés vezető szerzője, Pierre Friedlingstein, az Exeteri Egyetem éghajlatkutatója a Reutersnek.
A csúcstalálkozón bemutatott Tíz új felismerés az éghajlat-tudományban című jelentésből az is kiderül, hogy bő 25 év múlva már hárommilliárd ember él majd a világ globális felmelegedés által leginkább érintett gócpontjain, amelyek túlnyomó részt Közép-Amerikában, a Közel-Keleten, Ázsia egyes részein, Közép- és Kelet-Afrikában találhatók – derült ki az MTI összefoglalójából.
Ezekben a régiókban sokkal gyakoribbak lesznek az áradások, aszályok és viharok. Ennek következtében az érintett országokban a halálozás 15 százalékkal lehet magasabb, mint azokban a régiókban, amelyeket kevésbé érint a globális felmelegedés.
Mindez még több embert késztet majd otthona elhagyására: a következő évtizedekben a globális felmelegedés miatt milliók kelhetnek útra.
Simon Stiel, az ENSZ klímavédelmi vezetője a jelentés új megállapításaival kapcsolatban hangsúlyozta: a katasztrófákat már nem lehet elhárítani, de az érintett országok számára kártérítést kell fizetni. „Ennek most jött el az ideje” – szögezte le.
Új jelentést adott ki a Természetvédelmi Világalap (WWF) is az Amazonas esőerdeinek állapotáról a COP27 alkalmából. A dokumentum szerint a fajokban gazdag ökoszisztéma folyamatos pusztulása akár 47 millió ember megélhetését is veszélyezteti a térségégben, ahol az esőerdők csaknem egyötöde már elpusztult.
Georg Scattolin, a WWF szakértője felidézte, hogy a COP26 glasgow-i klímakonferencián 100 ország vállalta, hogy 2030-ig megállítja az erdők pusztulását, de az ígéretek ellenére az erdőpusztulás még 2022 első félévében is fokozódott.
A WWF és az amazóniai őslakos csoportok a sarm-es-sejk-i klímakonferencián azt szorgalmazták, hogy a térség 80 százalékát vegyék biológia védelem alá 2025-ig. Ehhez vissza kell szorítani az erdőirtás legnagyobb mozgatórugóit: az illegális bányászatot, a mezőgazdaság számára történő földrablást, a korrupciót, a vadon élő állatok és az esőerdők természeti erőforrásainak illegális kereskedelmét. Az iparosodott országoknak pedig törvényekkel kell megakadályoznia, hogy az esőerdőket olyan termékek előállítása miatt irtsák ki, mint a hús, kakaó, kávé, kukorica, pálmaolaj, fa vagy takarmányszója.
Az amazóniai esőerdő ad otthont a gerinces állatfajok kilenc százalékának, a madárfajok 14 százalékának, a halfajok 13 százalékának, a kétéltűfajok nyolc százalékának és a növényfajok 22 százalékának. Az esőerdő a világ egyik legfontosabb szén-dioxid-tárolója is. A növényzet és a talaj 367-733 gigatonna szén-dioxidot tárol, ami mintegy 18 évnyi globális CO2-kibocsátásnak felel meg.
