A Darja Dugina életét kioltó bomba augusztus 20-án, este háromnegyed tíz tájban robbant fel a Moszkva melletti Bolsije Vjazeminél. Azóta egyes hírek szerint már a merényletet az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) szerint elkövető 43 éves ukrán nő, Natalja Vovk is gyilkosság áldozata lett, de az elmúlt napokban inkább a kérdőjelek, mint a válaszok sűrűsödtek az ügy körül. Megpróbáljuk összefoglalni, milyen elméletek születtek arról, hogy ki ölhette meg Duginát és miért.
Büszkén vállalt háborúpártiság
Az első kérdés, hogy miért lehetett egyáltalán egy merénylet célpontja Darja Dugina. Természetesen senki nem érdemli meg, hogy egy bomba oltsa ki az életét, de Alekszandr Dugin lányát azért nem lehet ártatlan áldozatnak nevezni. Apjához hasonlóan Dugina is elkötelezett, nyilvános támogatója volt az Ukrajna ellen indított háborúnak (különleges katonai műveletnek). Február 24-én, az orosz támadás napján ezt írta Telegram-csatornáján:
„Múlt éjjel egy elhagyatott moszkvai utcán sétáltam, és messze a távolban egy orosz zászló loboott egy épületen. És a csendes morajlás: jönnek az oroszok. A női megérzés nagyon erős dolog. Ez a csend és ez a zászló valamilyen okból megragadta figyelmemet. Egy jelmondat a fejemben: ’Birodalom, létezz!’ Felébredtem, és ott volt a birodalom.”
Júniusban Dugina a porig rombolt Mariupolban járt, és lelkesen beszélt arról, hogy Oroszország „felkelt a világra rákényszerített a totalitárius liberalizmus” ellen, illetve az ukrán oldalon harcoló „nácik és nem-emberek” bíróság elé állítását követelte. A bucsai tömeggyilkosságokat megrendezettnek nevezte, ezek célja szerinte Putyin befeketítése lett volna.
Mindenesetre Dugina semmivel nem emelkedett ki a háborúpárti propagandát szajkózó orosz médiaszemélyiségek sorából, és semmiképpen nem lehetett országos ismertségű, nagy befolyással bíró hírességnek nevezni. A Bolsije Vjazemiben rendezettTradicija nevű kulturális fesztiválra Dugina a saját nevén lévő Toyota Land Cruiserrel érkezett, és a rendezvényen beszédet mondó apját is ő vitte magával, és a tervek szerint távozni is együtt készültek, Dugin az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy egy másik autóval megy vissza Moszkvába.
Adja magát a feltételezés, hogy a merénylet célpontja valójában lánya helyett Dugin lett volna. Alekszandr Dugin mindenképpen ismertebb figura volt lányánál mind bel-, mind külföldön, és Putyin, illetve a Kreml politikájára is nagyobb befolyással bírt. Ám azok szerint, akik alaposan ismerik életét és nézeteit, szó sincs arról, hogy – mint a nyugati sajtóban az elmúlt időszakban esetenként bemutatták – Dugin valamiféle Raszputyinszerű, a szálakat a háttérből mozgató, Putyin befolyásos, titkos tanácsosaként működő valaki lett volna. Igen, nézetei igencsak összecsengenek a háborút megalapozó orosz propaganda bizonyos elemeivel, illetve láthatóan Putyint magát is befolyásolták valamennyire, de a napi politikai és katonai döntésekre Duginnak szinte biztosan állíthatóan semmi befolyása nincs és nem is volt.
Ezt jól mutatja, hogy az orosz politikai és gazdasági élet fontos szereplőivel ellentétben nem voltak testőrei sem – ettől persze könnyebb, egyszersmind viszont kevésbé értékes célpont lett volna annak, aki a merénylettel Putyinon vagy a putyini rezsimen akart volna ütni egyet. A Duginnal foglalkozó szakértők mindenesetre úgy gondolják, hogy ha valóban Dugin volt a célpont, akkor az ő fontosságát alaposan túlbecsülték a merénylők.
Túl sima nyomozás
Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) gyorsan előállt egy gyanúsítottal. A történet hivatalos orosz verziója szerint a 43 éves ukrán állampolgár, Natalja Vovk volt az, aki ugyanabban az épületben bérelt lakást, mint Dugina, és miután mozgását kifigyelte, a bombát az autójára erősítette. Vovk állítólag a merénylet előtt egy donyecki rendszámos Mini Cooper városi terepjáróval belépett Oroszországba, majd nem sokkal a merénylet után Észtország irányába – immár kazahsztáni rendszámmal – távozott. Mindezt ráadásul 12 éves lányával együtt tette egyébként. Később aztán Vovk nevét megtalálták egy orosz hackerek által még áprilisban közölt, az Azov-ezred feltételezett tagjainak neveit tartalmazó listán is, így a gyilkosságot még egyértelműbben lehet Ukrajnához kötni.
Ezzel a sztorival több gond is van. Az egyik maga a nyomozás hihetetlen gyorsasága: Vovkot két nappal a merénylet után megnevezték gyanúsítottnak, miközben az FSZB korábban soha nem oldott meg politikai gyilkosságokat. És az, hogy a már korábban is az Azov-ezred tagjaként azonosított Vovk befelé és kifelé is átléphette volna az orosz határt egy feltűnő autóban, gyanút keltő rendszámtáblákkal, ráadásul a lányával együtt, hogy közben végrehajtson egy merényletet? Ez inkább egy Tarantino-film cselekményének hangzik, mint a valóságnak. Nem csoda, ha ezt a verziót általános szkepticizmus fogadta a még létező független orosz médiafelületeken, de még a népszerű kreml-párti bloggerek közül is sokan kétségeiknek adtak hangot.
Vannak, akik szerint az FSZB-nél egyszerűen kerestek egy ukrán állampolgárt, akire rá lehetne húzni a történteket, és így akadtak rá Vovkra, de akkor hogyhogy már hónapokkal korábban rákerült a neve egy azovos listára. És ha rajta volt, akkor hogyhogy az FSZB ezt nem hangsúlyozta ki már rögtön akkor, amikor közzétették Vovk nevét, mint fő gyanúsítottjukét? Így sem teljesen kerek a történet.
Az Azov-ezrednél egyébként tagadják, hogy Vovk valaha is a soraikban harcolt volna, a Kreml-féle narratívákat máskor oly szívesen terjesztő RT orosz hírcsatorna pedig egy Vovk családjával készült állítólagos interjúra hivatkozva azt közölte, a nő az orosz invázió napján szerelt le az ukrán fegyveres erőktől, majd húgát is megmentette a fronttól, és pont ezzel zsarolva vehették rá arra, hogy végrehajtsa a Dugina elleni merényletet. Az orosz hatóságok által közzétett bizonyítékok egy részéről gyorsan bebizonyosodott, hogy hamisítványok.
Putyinellenes partizánok?
Hamarosan előkerült egy másik lehetőség is. Ilja Ponomarev Ukrajnában élő orosz ellenzéki politikus állt elő azzal, hogy egy földalatti orosz ellenálló szervezet, egy bizonyos Nemzeti Köztársasági Hadsereg közölte vele, ők követték el a merényletet, és ezt hitelesnek tűnő, nyilvánosan nem hozzáférhető információkkal is megerősítették.
A gond az, hogy e Nemzeti Köztársasági Hadseregről nagyjából senki nem hallott korábban – persze egy fél éve dúló háború árnyékában akár ki is nőhetett a földből egy ilyen szervezet, ahogy akár egy magányos orosz radikális is eljuthatott odáig, hogy egy ilyen erőszakos akciót kövessen el. Mindenesetre az állítólagos ellenálló mozgalom saját közlésén kívül erre a verzióra nincs semmilyen bizonyíték, cserébe Ponomarevvel kapcsolatban többekben is felmerült, hogy kettős játékot játszhat.
Elképzelhető, hogy Ponomarev az FSZB Ukrajnába küldött kapcsolataként mondta, amit mondott, ahogy az is, hogy az egész Nemzeti Köztársasági Hadsereg az FSZB fabrikációja, hogy aztán orosz ellenzékieket lehessen egy „terrorszervezet” felépítéséhez kötni. Csakhogy a csoport az FSZB által kiadott, „hivatalos” Vovk-féle történetben egyáltalán nem szerepelt. A Nemzeti Köztársasági Hadsereg az interneten olvasható kiáltványa pedig kifejezetten orosz patrióta szólamokat vonultat fel, pedig ha az FSZB állna mögötte, akkor a propagandához valamilyen jobban illeszkedő történetet kreáltak volna mögé, mondjuk egy szivárványszínű horogkeresztes logóval érzékeltetnék, hogy itt a nemzetközi náci meleglobbi Oroszország elleni összeesküvésének az újabb ármánykodása zajlik.
Gyilkos üzenet
A Dugina-merényletet magyarázó elméletek másik fő vonulatát azok képezik, amelyek szerint Duginát (vagy Dugint), nem az ukránok, és nem is Putyinnal szemben álló oroszok akarták holtan látni. Egy emigráns orosz újságíró, Julia Latinina szerint Dugina halála a válasz arra a kérdésre, amit mostanában sokan feltettek.
„Nem tudom, ki ölte meg Alekszandr Dugin lányát, de hiszem, hogy a nagy terror következik majd utána, ahogy a Lenin elleni merényletkísérlet és a Kirov-gyilkosság is a szovjet terror újabb hullámait indították el.
Egy hete azt kérdeztem, hogyan fog válaszolni Putyin a Krímet ért csapásokra? Úgy tűnik, Oroszországon kívül sehogy sem tud, ezért kegyetlen belső terrorral fog. És ha ő nem, majd mások megteszik helyette.
Dugin lányának meggyilkolása nem értelmetlen. A megtorló terror hullámát fogja elindítani, ahogy a Kirov elleni 1937-es merénylet.”
Természetesen nem gondoljuk, hogy az FSZB vagy más orosz „szolgálat” méltóságán alulinak tartaná egy ilyen merénylet végrehajtását, ha ettől politikai hasznot remélnek, de mégis összezavarja egy kicsit a képet néhány részlet. Mint már említettük, Dugina nem volt különösebben ismert valaki, halála (de ha már itt tartunk, még apja halála sem) igazán alkalmas arra, hogy az orosz közvélemény haragját felkorbácsolja. Dugina nyilvános búcsúztatásából nem csinált az orosz állami média különösen nagy eseményt, Putyin ugyan posztumusz kitüntetést adományozott neki, de a búcsúztatáson harmadvonalas politikusok és legfeljebb egy-kétezer ember vett részt. Ha ez lenne az ürügy az orosz ellenzék még brutálisabb elnyomásához, az általános mozgósításhoz vagy Kijev ellen tömegpusztító fegyverek bevetéséhez, akkor nem kerítettek volna az ügy köré valamilyen jóval látványosabb showműsort? Azt mindenesetre sokan tudni vélik, hogy a merénylet helyszínét figyelő biztonsági kamerákat a robbantás előtt két héttel kikapcsolták valakik, és ha ez valóban így van, az „belsős” munkára utal, hiszen erre sem ukrán merénylők, sem orosz ellenállók nem lehettek volna képesek.
A Franciaországban élő volt KGB-s, Szergej Zsirnov, illetve egy másik emigráns újságíró, Viktor Davidov éppen ezért van azon a véleményen, hogy valójában az orosz vezetésen belüli pozícióharcok állhatnak a háttérben. Dugin néhány órával lánya halála előtt érdekes bejegyzést tett közzé saját Telegram-csatornáján. Ebben azt írta, hogy a kijevi „atlantista-náci rezsim” erős ellenállása miatt Oroszországnak „alapvető és drasztikus belső változásokat” kell végrehajtania, strukturális, ideológiai, személyi, intézményi és stratégiai szinten is.
„A Főparancsnok [Putyin] azt mondta, még el se kezdtük igazán [a háborút]. Most el kell kezdenünk, akár akarjuk, akár nem. Az első hat hónapban képesek voltunk a különleges műveletet alapvető változások nélkül végrehajtani, anélkül, hogy Oroszországot magát átalakítottuk volna. A változások eddig felszíniek, és még teljesen időszerűtlen és szükségtelen választásokat is tartottunk a menetrend szerint. Mintha semmi sem történne. De történik.”
A bejegyzés ezután történelmi dimenziókról, megállíthatatlan tektonikai mozgásokról, az elmúlt 22 év orosz történelmének a szükséges lezárásáról beszél, majd azzal zárul:
„Hagyjuk, hogy a régi rendszer eltemesse a halottait. Egy új orosz idő közeleg. Engesztelhetetlenül.”
Dugin ugyan önmagában nem volt olyan fontos személyiség, mint ahogy néhányan bemutatták, de e nézeteivel sokan egyetérthettek a Kreml „héjái” közül, akik egyrészt még a mostaninál is sokkal keményebb fellépést követelnek Ukrajna ellen, másrészt az eddig Putyin kegyeit élvező, de az eddig inkább kudarcnak tekinthető háborúval megbukott hatalmasságok felelősségre vonását szeretnék elérni – nyilván azért is, hogy aztán a tűzhöz kényelmesen közeli helyeikre ők maguk ülhessenek be.
Egy ilyen bejegyzést tehát sokan élhettek meg fenyegetésként, és ha a néhány órával későbbi merénylet nem is lehetett erre közvetlen válasz, az – Zsirnov, Davidov és mások szerint – könnyen lehetett üzenet Duginnak vagy Dugin köreinek. Ne felejtsük, az elmúlt hetekben sok furcsa haláleset történt különböző orosz cégek vezetőivel, lehetséges hogy azok is, és Dugina halála is csak felszínre sodródott darabkái egy elkeseredett, és egyre véresebb hatalmi harcnak az orosz gazdasági-politikai-katonai elit különböző érdekcsoportjai között?
Ehhez kapcsolódik az az elmélet is, hogy ez a leszámolás valamiféleképpen az FSZB és a katonai hírszerzés az ukrajnai fiaskó kapcsán elmérgesedett viszonyához kapcsolódik, míg mások tudni vélik, hogy a korábban Franciaországban tanult, és Marine Le Pennel is kapcsolatba került Dugina a francia szélsőjobboldali politikusnak szánt pénzeket sikkasztott el, és ezért kellett meghalnia. Talán a legvadabb – és legízléstelenebb – feltételezés az, hogy maga Dugin szervezte meg a lánya elleni merényletet, hogy így a mártír gyászoló apjaként szerezhessen magának nagyobb befolyást.
Folytatás várható?
A legújabb hírek szerint az FSZB egy újabb ukrán gyanúsítottat is megnevezett a Dugina-merénylettel kapcsolatban. Az FSZB szerint az ügy második gyanúsítottja, az 1978-as születésű Bohdan Ciganenko, egy ukrán szabotázs- és terroristacsoport tagja, július 30-án Észtországon keresztül érkezett Oroszországba, ahonnan egy nappal a Dugina-gyilkosság előtt távozott. A tájékoztatás értelmében Ciganenko hamis rendszámtáblákkal és egy létező kazah állampolgár, Julija Zajko nevére kiállított dokumentumokkal látta el Vovkot. Ciganenko és Vovk egy délnyugat-moszkvai bérelt garázsban robbanószerkezetet szerelt össze.
Valószínű, hogy a történet ezen újabb verzióján is fognak találni lyukakat a független oknyomozó szakértők és újságírók. De ettől még akár lehet is benne igazság. De ha mondjuk valóban Vovk és Ciganenko követte el a merényletet, arra az még nem ad választ, hogy ki utasította vagy bujtotta fel őket erre. És hogy kinek állt ez az érdekében?
Egyhamar mindenesetre nem fogunk biztosat tudni a Dugina-merénylet hátteréről. A következő napok, hetek, hónapok eseményeiből talán körvonalazódhat az, melyik tűnik a fenti eshetőségek közül a legvalószínűbbnek, de akár egy teljesen új elmélet is születhet. Az viszont biztos, hogy akár az ukrán titkosszolgálat, akár orosz ellenállók, akár az orosz titkosszolgálatok valamelyike, akár az egymással harcoló orosz érdekcsoportok hajtották végre vagy rendelték meg a merényletet, ha további hasonlók követik, akkor Oroszország olyan véres káoszba süllyedhet, amire utoljára az 1990-es évek leszámolásai idején volt példa, mielőtt Putyin megerősítette volna saját hatalmát. És ez, tekintve hogy Oroszország mégiscsak a világ második legerősebb nukleáris fegyverarzenáljának a birtokosa, senkinek nem túl jó hír.
