Afganisztánban az egy főre jutó GDP alig több mint 2 ezer dollár volt tavaly a Világbank adatai szerint.
Napi két dollár alatt
A közép-ázsiai ország ezzel
a világ 15 legszegényebb államának egyike, és olyan afrikai államokkal van egy szinten, mint Ruanda, Guinea-Bissau és Sierra Leone.
Összehasonlításul: a világ leggazdagabb államában, Luxemburgban 118 ezer, Magyarországon pedig 33 ezer dollár az egy főre jutó GDP – tehát 59-szer, illetve 16-szor több mint Afganisztánban.
És még a szomszédos Pakisztánban is mintegy 2,5-szer annyi, csaknem 5 ezer dollár ez a mutató. (A Világbank egy elvi pénzmennyiséget, az úgynevezett nemzetközi dollárt használja a statisztikában a jobb összehasonlíthatóság érdekében - a szerk.)
Amerikai becslések szerint tavaly az afgánok 90 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, napi kevesebb mint két dollárból. A Világbank pedig azt közölte, hogy az afgán gazdaság továbbra is törékeny és a segélyektől függ.
Gyengék az állami intézmények, rossz az üzleti környezet, nincs megfelelő infrastruktúra, és kiterjedt a korrupció.
Ráadásul az iszlám államot hosszú ideje politikai válság sújtja, ami most csúcsosodott ki a tálib hatalomátvétellel. Ez nemzetközileg alighanem izolálja majd az országot, ami vissza fogja vetni a gazdaságot, és ezáltal fokozni fogja a szegénységet.
Bődületes ásványkincs-vagyon
Pedig eközben Afganisztán akár relatív gazdag ország is lehetne, hiszen anno már szovjet vizsgálatok is megállapították – az ország a ’80-as években szovjet megszállás alatt állt –, hogy
sokat ígérő, de nagyrészt kiaknázatlan ásványkincs-tartalékkal rendelkezik, az aranytól és az ezüsttől kezdve a kőolajon és földgázon át a lítiumig és a kobaltig.
A 2000-es években amerikai vizsgálatok mintegy ezer milliárd dollárra becsülték a kiaknázatlan ásványkincs értékét:
geológiai kutatások hatalmas mennyiségű vasércet, rezet, valamint rendkívül értékes lítium-készleteket azonosítottak.
Utóbbiak vetekedhetnek Bolívia készleteivel, amely a világ legnagyobb ismert lítium-tartalékával rendelkezik.
Ez már csak azért is fontos, mert a CNN cikke szerint
manapság jelentősen növekszik az igény a lítiumra, a kobaltra, vagy például az olyan ritkaföldfémekre, mint a neodímium az elektromos autók és más zöld technológiák térhódítása miatt.
A Nemzetközi Energia Ügynökség májusi közlése szerint ha nem emelkedik meredeken a lítium, a réz, a nikkel, a kobalt és a ritkaföldfémek kitermelése, akkor a világ nem tudja majd kordában tartani a klímaválságot. (Persze lehet, hogy amúgy sem fogja tudni, de ez már egy másik kérdés – a szerk.)
Egy átlagos elektromos autóhoz például hatszor annyi ilyen ásványra van szükség, mint egy hagyományos meghajtásúhoz – akkumulátoraikhoz például lítium, nikkel és kobalt kell –, az elektromos hálózatok pedig óriási mennyiségű rezet és alumíniumot igényelnek.
Ha Afganisztánnak lenne néhány nyugodt éve, amelyek alatt fejlesztené az ásványkincs-kitermelést, akkor egy évtizeden belül a régió egyik leggazdagabb országa lehetne
-mondta még 2010-ben Said Mairzad amerikai szakértő a Science magazinnak.
A földben marad
A nyugalmas évek azonban soha nem érkeztek meg, így Afganisztán ásványkincs-vagyonának nagy része jelenleg is a földben rejtőzik –
a legértékesebb ásványok továbbra is kiaknázatlanok a „biztonsági kihívások”, az infrastruktúra hiánya vagy éppen a komoly szárazság miatt.
Bár aranyat, rezet és vasércet már bányásznak Afganisztánban, a lítium és a ritkaföldfémek bányászata ezeknél sokkal több befektetést, speciális szaktudást és időt igényel.
A CNN által idézett becslések szerint az ásványok jelenleg mindössze egymilliárd dollár bevételt hoznak évente, ráadásul
ennek 30-40 százalékát elszívja a korrupció, illetve a helyi hadurak vagy a kisebb bányaprojekteket „felügyelő” tálibok viszik el.
Egyes elemzők szerint elképzelhető, hogy a tálibok hatalomra kerülésük után fejlesztik majd a bányászatot is, és a bányák egy része szabályozott keretek között működhet majd.
Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy a hatalomátvétel és a kormányzás aligha lesz zökkenőmentes, és sok évbe telik majd egy működőképes irányítás kialakítása ezen a területen.
Biznisz a tálibokkal?
Ráadásul nyilvánvaló, hogy
a tálibok hatalomátvétele után az eddiginél is nehezebb lesz befektetőket az országba vonzani.
A magánbefektetők túlnyomó többsége aligha vállalja majd a kockázatot – ráadásul az esetleges nemzetközi szankciók miatt lehetőségeik is korlátozottak lehetnek.
Az állami befektetők közül főleg Kína jöhet szóba, amely globálisan az első helyen áll ritkaföldfém-bányászatban és jelentős zöldenergia-programot hajt végre, ráadásul eddig is tartotta a kapcsolatot a tálibokkal, és geopolitikai szempontok is motiválhatják.
Az üzletelés a tálibokkal azonban már túl kockázatos lehet Pekingnek, amely továbbra is más, kiszámíthatóbb térségekre koncentrálhat majd.
