2018. október 7-én választásokat tartottak Brazíliában, amely minden előzetes elemzés szerint a brazil demokrácia több mint harminc évének legbizonytalanabb kimenetelű, ugyanakkor egyesek szerint legnagyobb téttel bíró választása volt. Az adatok 99%-os feldolgozása mellett a választás első körét a szélsőjobboldali Jair Bolsonaro (Szociál-liberális Párt) nyerte a szavazatok 46%-ával, míg a második helyen a baloldali Fernando Haddad (Munkáspárt) áll 29,3%-kal. Őket jelentős lemaradással a balközép demokratikus munkáspárt színeiben induló Ciro Gomes (Demokratikus Munkáspárt, PDT) követi 12,5%-kal, míg a jobbközép szociáldemokrata induló, Geraldo Alckmin (Brazil Szociáldemokrata Párt, PSDB) a várakozásoktól is elmaradva 4,8%-ig jutott (a további kilenc jelölt együttesen nem érte el a szavazatok 7%-át). Így a brazil választási törvények értelmében három hét múlva következik a választások második köre, amelyben a két első helyen álló jelölt versenyezhet az elnöki posztért.
Mielőtt a két állva maradt jelölt közötti esélylatolgatásra, elképzelhető szcenáriókra rátérnénk, érdemes visszatekinteni az elmúlt hetek, hónapok eseményeire. Már a választást megelőző kampány időszaka is leginkább egy dél-amerikai szappanoperához hasonlított, bár talán az észak-amerikai Kártyavár című sorozat találóbb hasonlat. Kétségkívül ez utóbbi sorozat producerei számára is számos ötlettel szolgálhattak volna a brazíliai politikai élet közelmúltbéli eseményei. A választás első körének eredményeinek ismeretében pedig kijelenthetjük, hogy az igazi dráma még csak a most következő három hétben várható.
Csak címszavakban a legfőbb események: elsőként érdemes megemlíteni, hogy messze a legesélyesebb elnökjelölt (40% fölötti támogatottsággal), Luis Ináció Lula da Silva (közismertebb nevén Lula) 2018 áprilisa óta a korrupciós vádak miatt kiszabott 12 éves börtönbüntetését tölti. Ennek ellenére a Munkáspárt (PT) az utolsó pillanatig kitartott mellette, és augusztus 15-én elnökjelöltként nevezte meg. Paradox módon azonban a Lula második elnöki ciklusának utolsó évében, 2010-ben elfogadott Tiszta Lap Törvény értelmében végül a Legfelsőbb Választási Bíróság döntése megfosztotta az indulás lehetőségétől. A PT színeiben így Lula utódjaként végül a korábbi sao pauló-i polgármester, Fernando Haddad indulhatott, aki azonban szűk három hetet kapott mindössze a kampányára. Az utolsó hétre ugyan sikerült feltornáznia a támogatottságát 20% fölé, de ezt sokan Lula érdemének tartják, míg az országszerte alig ismert Haddadot leginkább Lula bábjának tekintik.
Lula kizárásával a szélsőjobboldali, ex-katonatiszt, Jair Bolsonaro lépett elő a választások (legalábbis az első forduló) főesélyesévé, és a választások előtti utolsó közvéleménykutatások szerint a szavazatok 35%-ára számíthatott. Ebben azonban jelentős szerepet játszott, hogy szeptember 6-án egy kampányeseményen megkéselték, és az ezt követő három hetet kórházban töltötte (miközben a támogatottsága több mint 10 %-ot emelkedett). A többi elnökjelölt közül mindössze Ciro Gomes (Demokratikus Munkáspárt, PDT) és Geraldo Alckmin (Brazil Szociáldemokrata Párt, PSDB) tudta megközelíteni a 10%-os előzetes támogatottsági küszöböt. A balközép demokratikus munkáspárt színeiben indult Gomes a várakozásokat felülteljesítve végül 12,5%-ot szerzett, míg a jobbközép szociáldemokrata jelentősen elmaradva a várakozásoktól 4,8%-ig jutott.
A nőgyűlölő, homofób és gyűlöletkeltő megjegyzéseiről híres Bolsonaro populista politikus, nagyon megosztó (ultra-konzervatív) személyiség. Sokan Brazília Trumpjának tartják, mások szerint ez nagyon enyhe megfogalmazás és inkább egy Trump-Duterte „kombó” áll közelebb a valósághoz. Abban azonban egyetértés van az elemzők körében, hogy Bolsonaro megválasztása jelentős veszélyt jelent mind Brazília demokratikus berendezkedése, mind köztudottan sokszínű társadalma (és környezete) jövőjének tekintetében. A populista politikus a kórházból való kiengedésének napján, néhány nappal a választások előtt, egy tv interjúban kijelentette, hogy nem fogja elfogadni a választások eredményét, ha nem ő nyer, míg az alelnökjelöltje (Hamilton Mourao, aki ugyancsak nyugdíjazott tábornok) egyenesen felszólította a hadsereget, hogy puccsot hajtson végre ebben az esetben. Erre végül a nagyarányú elsőkörös győzelme tükrében nem került sor, bár a győzelem utáni első Facebook kommunikációjában kijelentette, hogy a választási rendszer hibái miatt kényszerülnek a választás második körére.
A másik állva maradt jelölt, Haddad ezzel szemben már a választások előtt és azóta is a brazil demokrácia védelmezőjeként pozícionálta magát, aki az „érvek” és nem a fegyverek erejében hisz. Mindez nem csak a szavak játéka, hanem kőkemény elhatárolódás az ellenfele stratégiájától. Bolsonaro felettébb populista kampánya középpontjába a biztonság kérdését állította, ami kétségkívül sürgető probléma a világ egyik legmagasabb gyilkossági rátájával rendelkező országában. Ugyanakkor történelmi példák sora igazolja, hogy ez egy olyan komplex problémakör, amely csak egy koherens szociális és gazdasági komponenseket is tartalmazó hosszútávú stratégiával kezelhető, és nem feltétlenül (vagy nem csak) katonai és rendőrségi beavatkozásokat igényel. Paradox módon azonban Bolsonaro nemcsak a fegyveres erőket hozná helyzetbe (többek között például a mentelmi jogaik kiterjesztésével), hanem egyúttal a lakosságra vonatkozó fegyverviselési szabályok lazítása mellett tette le a voksát (tipikus populista húzás). Ezzel szemben Lula utódjaként Haddad a befogadó és egységes Brazília projektjének továbbvitelét ígéri, minden társadalmi csoport bevonásával, különös tekintettel a szegényekre. A Bolsonaro-hívek által kommunistának és szocialistának bélyegzett Haddad a valóságban sokkal inkább egy balközép, pragmatikus politikai irányt képvisel, ugyanakkor a romjaiban lévő Munkáspárt árnyéka akár hátrányként is vetülhet rá.
A választások második körére előretekintve viszonylag sok a bizonytalanság. A választás első köre előtti legutóbbi felmérések alapján a második körben rendkívül szoros verseny várható, szinte megjósolhatatlan kimenetellel. A Datafolha legutóbbi felmérése szerint Bolsonaro 44%-ot, Haddad 42%-ot szerezne egy második körös szimulációban, de a felmérés hibahatára 2%. A következő három hét tétje mindezek alapján nem kicsi. A tegnapi választások eredményei alapján Bolsonaro lényegesen jobban tudta mozgósítani a híveit, mint Haddad. A második körben Haddadnak szinte minden, nem Bolsonaro-ra leadott szavazatra szüksége lenne, és ez egy rendkívül széles összefogást sürget. Ezzel Haddad is tisztában van, hiszen a szavazás utáni első nyilatkozatában a dialógust sürgette és a nyitottságot emelte ki. Bolsonaronak ezzel szemben az 50% feletti eredményhez elég lehet a jobbközép, ill. szociáldemokrata szavazók egy részét megszereznie, azaz az Alckminra leadott szavazatok mintegy háromnegyedére van szüksége. A verseny azonban ennél sokkal nyitottabb, ha figyelembe vesszük, hogy a szavazásra jogosultak 29%-a nem, vagy nem-érvényes szavazatot adott le, ami igen csak meglepő lehet annak tükrében, hogy Brazíliában az érvényes jogszabályok szerint állampolgári kötelesség szavazni.
Mindezek alapján Brazília jövője a végletekig polarizált és megosztott társadalom kezében van, és a politikai krimik és drámák iránt érdeklődő Olvasók számára a következő három hét akár rendkívüli izgalmakat is tartogathat, de ne feledjük mindeközben a világ negyedik legnépesebb demokráciájának a jövője forog kockán!
