Vajon miért adnak az emberek a másiknak értékes vagy értéktelen dolgokat, ha maguk is használhatnák azokat?
"Antropológiai szemszögből ez különösen érdekes kérdés, hiszen az ajándékozásnak ősi gyökerei vannak. Ugyanis az ajándékozás szertartása minden ismert kultúrában megtalálható szerte a világon" – mondja Chip Colwell, a coloradói Denveri Egyetem antropológiai kutatási docense.
De mi magyarázza az ajándékozás ősidők óta létező hihetetlen erejét, ami mind a mai napig létező rituálé? Ahhoz nem fér kétség, hogy az ajándékok sok célt szolgálhatnak.
Egyes pszichológusok egyfajta „meleg ragyogást”, belső örömöt figyeltek meg ajándékozás közben.
A teológusok szerint az ajándékozás mind a katolicizmusban, mind a buddhizmusban vagy az iszlám vallásban az erkölcsi értékek, például a szeretet, a kedvesség és a hála kifejezésének a módja. Seneca és Friedrich Nietzsche filozófusok pedig az ajándékozást tartották az önzetlenség legjobb demonstrációjának. Nem csoda, hogy az ajándékok a Hanuka, a karácsony, és más téli ünnepek központi részét képezik – még akkor is, ha előtte egyesek már a profitorientált Black Friday-en minden évben kísértésbe esve szétvásárolják magukat.
„De az összes magyarázat közül, hogy miért adnak ajándékokat az emberek egymásnak, azt találom a legmeggyőzőbbnek, amire 1925-ben egy Marcel Mauss nevű francia antropológus mutatott rá” – jelenti ki Colwell.
Adni, kapni, viszonozni
Sok antropológushoz hasonlóan Mausst is zavarba ejtették azok a társadalmak, ahol az ajándékokat extravagáns módon osztogatták. Például Kanada és az Egyesült Államok északnyugati partjai mentén a bennszülött népek olyan szertartásokat tartanak, ahol a napokig tartó lakomákon a házigazdák hatalmas mennyiségű vagyonokat adnak át.
Mauss „Az ajándék” című, eredetileg csaknem egy évszázaddal ezelőtt megjelent esszéjében ezekben a régi hagyományokban az ajándékozás egészen extrém formáit taglalja, miközben rámutat, hogy ez a viselkedés a legtöbb emberi társadalomban létezik.
Még akkor is odaadunk dolgokat, ha úgy tűnik, sokkal inkább gazdasági és evolúciós értelme lenne megtartani őket magunknak.
Mauss azt is megfigyelte, hogy az ajándékok három különálló, de elválaszthatatlanul összefüggő aktivitást hoznak létre. Az ajándékokat adják, kapják és viszonozzák.
- Az ajándékozás első mozzanata megalapozza az ajándékozó erényeit. Kifejezi nagylelkűségét, kedvességét és becsületét.
- Az ajándék átvételének aktusa azt mutatja, hogy az ember hajlandó annak átvételére. Ez egy módja annak, hogy a befogadó megmutassa saját nagylelkűségét, hogy hajlandó elfogadni azt, amit felajánlottak neki.
- Az ajándékozás harmadik összetevője a viszonosság, a természetbeni visszaadás. Lényegében az ajándékot átvevő személytől – implicit vagy kimondva – vissza kell adnia az ajándékot az eredeti ajándékozónak. De természetesen, ha valaki kap valamit, akkor egy újabb ajándékot kell visszaadnia annak, akitől eredetileg ajándékot kapott. Ily módon az ajándékozás az adás és a fogadás, az adakozás és a fogadás végtelen körforgásává válik.
De ez az utolsó lépés – a kölcsönösség – az, ami egyedivé teszi az ajándékokat.
Ellentétben a bolti vásárlással, ahol a csere véget ér, amikor a pénzt árura cseréljük, az ajándékozás kapcsolatokat épít és tart fenn. Ez a kapcsolat az ajándékozó és az ajándékozott között az erkölcshöz is kötődik. Az ajándékozás a méltányosság, valamint a figyelem kifejeződése, mert hajlandóságot mutat a másik ember tiszteletére.
Ilyen módon az ajándékozás egy végtelen körforgásban a kölcsönös kötelezettségek mentén körforgásban tartja az embereket.
Jobb adni, mint kapni
A mai fogyasztók azonban tudtukon kívül egy kicsit túlteljesítik Mauss elméletét. Hiszen manapság sokan nem az ajándékok hiányától, hanem a túlbőségtől szenvednek. A Gallup jelentése szerint az átlagos amerikai ünnepi vásárló 975 dollárt költ ajándékokra 2023-ban, ami a legmagasabb összeg a felmérés 1999-es kezdete óta. Ami meglepő, hogy Magyarországon a magas infláció ellenére a magyarok karácsonyi költései a 2022-es évhez hasonlóak idén. Az Árukereső felmérése szerint a megkérdezettek több mint fele vallotta, hogy ugyanannyit tervez költeni, mint tavaly.
A Cofidis felmérése szerint pedig Magyarországon ajándékokkal, fával, vacsorával 118 ezer forint a magyarok idei átlagkiadása.
Sok ajándékot azonban egyszerűen kidobnak az ünnepek után. A 2019-es ünnepi szezonban a becslések szerint Amerikában az ünnepekre vásárolt több mint 15 milliárd dollár értékű ajándék volt nem kívánt, 4 százaléka pedig közvetlenül a kukában landolt. Idén az ünnepekre fordított kiadások egyébként az Egyesült Királyságban, Kanadában, Japánban és más országokban is várhatóan növekedni fognak.
A modern ajándékozási gyakorlatok manapság sajnos félelmet és haragot is okozhatnak.
Egyrészt az ajándékozással egy ősi magatartást viszünk tovább, amely kapcsolati hálónk gyarapításával és fenntartásával tesz emberré minket. Másrészt úgy tűnik, hogy egyes társadalmak az ünnepi időszakot ürügyként használják fel arra, hogy egyre többet és többet fogyasszanak.
Mauss felfogása nem támogatja az elszabadult fogyasztást. Éppen ellenkezőleg, az ajándékokkal kapcsolatos magyarázatai azt mondják, hogy minél tartalmasabb és személyesebb egy ajándék, annál nagyobb érte a tisztelet és a megbecsülés, és egy igazán átgondolt ajándék sokkal kisebb valószínűséggel kerül szeméttelepre. Az újrahasznosított, vagy kézzel készített egyedi áruk, vagy a személyre szabott élmények, mint például egy gasztrotúra vagy egy hőlégballonos utazás, még értékesebbek is lehetnek, mint egy drága fogyasztási cikk, amely a világ másik felén tömeggyártással készült, óceánokon át szállítottak és műanyagba csomagoltak.
Az antropológus szerint a minőségi ajándékok rólunk is beszélnek, és a kapcsolatainkat is jóval erősebben építhetik vagy tarthatják fenn, mint a silány, ötlettelen tárgyak.
