Ahogy a legtöbb dolog Mahatma Gandhi életében, az indiai Ahmedábád városában található egykori ashramja roppant egyszerű volt. Mégis, 1917-1930 között Gandhi, a brit uralom elleni erőszakmentes szabadságharc és az indiai elnyomó kasztrendszer átalakítását célzó kísérletei szíveként tekintett ezekre a szerény fehér bungalókra, amelyek a Sabarmati folyó partján, Gujarat államban álltak – írja a The Guardian.
Gandhi - aki végül elvezette Indiát a függetlenségig -, 1930-ban elhagyta a Sabarmati ashramot, ami az azóta eltelt időben India egyik legszentebb helyévé vált. Nelson Mandela, Bill Clinton, Hszi Csin-ping, Benjamin Netanjahu és legutóbb Donald Trump is jártak itt indiai útjaik során.
A közelmúltban azonban az indiai kormány grandiózus terve a felháborodás középpontjába került, mert a helyszínt „világszínvonalú turisztikai célponttá” akarja átalakítani, elképesztő, 12 milliárd rúpiás (117 millió font) költségvetéssel.
Gandhi leszármazottjai, történészek, tudósok, Gandhi-intézetek és ashram-lakók azzal vádolták meg a Narendra Modi miniszterelnök vezette kormányt, hogy ezzel megkísérli átpolitizálni Gandhi örökségét, hogy megfeleljen saját hindu nacionalista programjának, és a híres Sabarmati ashramot rikító Gandhi „témaparkká” degradálja.
„Ez az első alkalom, hogy bármely kormány aktívan beleavatkozik, és ráerőlteti saját elképzelését egy Gandhi emlékműre. Ez Modi baljós tervének része, amellyel Gandhi örökségét eltörölné, és újraírná India történelmét, ahol emlékének és politikájának nincs helye” – mondja Gandhi dédunokája, Tushar Gandhi
Tushar Gandhi szerint, aki fellebbezést nyújtott be India legfelsőbb bíróságához a fejlesztés leállítása érdekében,
„ha bapu (lelki atya) ma élne, soha nem egyezne ebbe bele".
A nyolcmillió lakosú Ahmedábád mai központjában található ashram az évtizedek során az urbanizáció nyomásának áldozata lett. Egykor kiterjedt, 48 hektáros (120 hektáros) területét körülbelül két hektárosra erodálták, és egy forgalmas négysávos utat is építettek rá. A környék tele lett romos házakkal, betonszállodákkal, útmenti éttermekkel és olcsó turisztikai cikkeket árusító harsány üzletekkel. Fura emberek költöztek be a lakónegyedekbe, és Gandhi tanításával összeegyeztethetetlen vállalkozások – például egy mesterséges tehén megtermékenyítő központ is – létrejött az ashram területén.
Évek óta dúlnak a viták arról, hogyan lehetne helyreállítani a Sabarmati ashram területét, de mivel a helyszínt hat különböző tröszt irányítja, eltérő érdekekkel és programokkal, semmi eredmény. Ez egészen addig tartott, amíg az indiai kormány közbe nem lépett, és át nem vette az irányítást. Az új fejlesztési tervük szerint – amelyet szokatlan módon közvetlenül a miniszterelnöki hivatalból vezetnek – az ashram területét 20 hektárra bővítik, s némi átalakítással új Gandhi múzeumokat és emlékműveket állítanak fel, ugyanakkor egyéb építményeket lebontanak.
Ennek ellenére a kormányt komoly kritikák érik az átépítés átláthatóságának hiánya miatt, beleértve a Modi által kedvelt építész egyoldalú kinevezését az összes kiemelt projektben, vagy a Gandhi-kutatókkal és hiteles intézményekkel való konzultáció hiányát.
Egyesek számára a legaggasztóbb az a bonyolult kapcsolat, amelyet Modi és a kormányzó Bharatiya Janata párt (BJP) ápol Gandhival. Gandhi élete során hevesen ellenezte a hindutva (hindu nacionalista) politikát, amelyet most Modi és a BJP támogat, és amely úgy gondolja, hogy Indiának inkább hindu, mint világi államnak kell lennie.
Nathuram Godse, aki meggyilkolta Gandhit, tagja volt az RSS-nek, a jobboldali félkatonai szervezetnek, amely a BJP létrejöttét kezdeményezte, és amelyhez Modi és sok BJP politikus is tartozott. RSS körökben még mindig nagyon megvetik Gandhit, és Modi miniszterelnöksége alatt Godse, Gandhi gyilkosa iránti tisztelet immár Indiában általánossá vált.
Ramachandra Guha, India egyik legkiválóbb történésze, Gandhi életrajzírója hevesen ellenezte az ashram ilyen irányú fejlesztését.
„Minden, amit a BJP képvisel, ellentés azzal, amit Gandhi képviselt. Ez egy cinikus projekt Modi sötét oldalának kifehérítésére” – mondja.
Ashoke Chatterjee, a Sabarmati Ashram Preservation and memorial Trust vezetője – egyike annak a hat trösztnek, amelyek az ashramot gondozzák – arról biztosította Gandhi dédunokáját, hogy az újjáépítési tervek még nagyon korai szakaszban vannak, és egy „viszonylag együttműködésen alapuló folyamatnak” köszönhetően a kormány megállapodott abban, hogy az eredeti ashram és a műemlék épületek megmaradnak. Azt is mondta, hogy már elhárítottak „néhány hihetetlenül ostoba ötletet”.
Az egyik javaslat az volt, hogy Gandhi hologramja éjszaka emelkedjen ki a Sarbarmati folyó szökőkútjaiból, a másik pedig, hogy építenek egy hatalmas acél forgó kereket az ashramban, amely akkora lenne, hogy a repülőkről is látni lehessen a város felett.
Ennek ellenére Chatterjee azt is megemlítette, hogy az ashram fejlesztése mögött „rejtett érdekek” állhatnak. A kormány nemrégiben hozott döntését, miszerint eltávolítja az Abide By Me-t, Gandhi kedvenc himnuszát az indiai köztársaság napjának ünnepéből – ezzel eltörölve az egyetlen Gandhihoz fűződő asszociációt a ceremóniából –,figyelmeztetés arra, aminek emlékére éppen az ashram áll.
IK Patel, az állami kormány tisztviselője tagadta az ashram bármiféle politizálását.
„A kormánynak nincs politikai programja. Az ashramot helyreállítjuk, hogy a következő generáció megfelelően megtapasztalhassa Gandhi történelmét és értékeit, mellyel tisztelegni fogunk öröksége előtt" – mondja Patel.
Az újjáépítést olyan kritika is érte, hogy kilakoltatják az ashram területén élő mintegy 400 családot, akik közül néhányan a Gandhi által odahozott dalit családok leszármazottai. Gandhi határozott utasításokat hagyott maga után, hogy ezek a családok mindig ott maradhassanak, és hogy az ashramnak örökké az indiai kasztrendszer legalacsonyabb szintjén élő dalitok felemelkedéséért kell működnie, akiket Gandhi idejében „érinthetetlenként” kezeltek.
A lakosok csaknem két évig tiltakoztak kilakoltatásuk ellen, de mára több mint a fele elfogadta azt, amit a kormány „nagylelkű” csomagnak minősített: vagy 6 millió rúpiás kártérítést kapnak, vagy egy új, négy hálószobás sokemeletes lakást. Zárt ajtók mögött azonban több lakos halkan arról beszélt, hogy egy kis lakossági bizottság, amely kapcsolatban áll az állami kormánnyal, megfélemlítette és arra kényszerítette őket, hogy akaratuk ellenére fogadják el a kártérítést és távozzanak.
Egy egész életében át ott élő férfi azt mondta, hogy „egyszerű élethez szokott, mint Gandhi, s nem tudja, hogyan éljen egy sokemeletes lakásban, távol az ashramtól, a fáktól és a folyótól.
A 85 éves Jadi Dhabi, egy másik lakos úgy fogalmazott:
„10 éves korom óta itt élek, nem akarom elhagyni az otthonomat és mindent, amit itt építettem, de erre kényszerítenek. Mindenki fél Moditól, így nincs más választásunk."
