Tovább lassult az infláció idehaza. Mint arról már gyorshírünkben beszámoltunk, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) péntek reggeli közlése szerint a májusi 21,5 százalékkal szemben az éves fogyasztóiár-index júniusban 20,1 százalék lett.
Jött is gyorsan a szokásos dicshimnusz a gazdaságfejlesztési minisztertől, mondván, „jó úton járunk az infláció elleni harcban” – nyilatkozta az MTI-nek.
Nagy Márton szerint „a szankciós infláció mértéke már ötödével csökkent a januári tetőzéshez képest, tavaly szeptember óta pedig a mostani a legkedvezőbb adat”. Valóban, a júniusival hajszálra ugyanakkora mértékű utoljára háromnegyed évvel ezelőtt volt a pénzromlás. A tavaly szeptember annak apropóján maradhat emlékezetes a gazdaságtörténetben, hogy akkor lódult meg az infláció, egy hónap alatt 4,5 százalékponttal növekedett az éves ráta, amiatt, hogy a kormány szűkítette a rezsicsökkentésben részesülők körét.
Azt követően aztán hónapról hónapra egyre magasabb számokat láthattunk. A tetőpont idén januárban jött el, 25,7 százalékos mutatóval. Onnan araszolgat le az éves fogyasztóiár-index, merthogy araszolgatásnál erősebb jelzővel nem lehet illetni az öt hónap alatti 5,6 százalékpontos csökkenést. Ennél Európa szinte valamennyi országa nagyobb mértékű esést produkált – aligha lehet véletlen, hogy Nagy Márton sem abszolút számot, hanem arányt emlegetett.
De nem lehetünk elégedettek azzal sem, hogy az élelmiszer-infláció júniusban egy lélektani határ alá csökkent. Bár a 30 százalék alatti, egészen pontosan 29,3 százalékos éves szintű ráta kétségtelenül jobban mutat a januári 44 százalékos csúcsnál, még mindig kiugróan magas. Pedig júniusban már kötelező volt akciózniuk a boltoknak, ám ez csak a májusinál 4,2 százalékponttal kisebb dráguláshoz járult hozzá.
Mondani sem kell persze, hogy ennek ellenére a gazdaságfejlesztési miniszter ezt az adatot is fényezte, megemlítve, hogy az idényzöldségek és gyümölcsök, a vaj, a tej, valamint a tészta ára ment le a legjobban. Tegyük hozzá: volt honnan. Ezt jól érzékelteti, hogy a vaj (és a vajkrém) most júniusban még így is 35,6 százalékkal volt drágább, mint 2022 azonos időszakában, a tej 26,7 százalékkal (de a tejtermékek 41,4 százalékkal), a száraztészta meg 30,4 százalékkal. Így maximum azt lehet sikerként értékelni, hogy az idényáras élelmiszerek (burgonya, friss zöldség, friss hazai és déligyümölcs összesen) 3,2 százalékkal kerültek kevesebbe júniusban, mint májusban.
Ám a havi inflációs ütem összességében már óvatosságra int. Hiszen a fogyasztói árak júniusban nemhogy csökkentek májushoz képest, hanem emelkedtek, átlagosan 0,3 százalékkal – ez nem éppen a dezinfláció jele. Ráadásul az inflációs trendeket legjobban jelző mutató, a gyorsan változó külső gazdasági hatásoktól megtisztított maginfláció, bár szintén alacsonyabb lett júniusban, mint májusban, a 20,8 százalékos érték viszont magasabb az általános rátánál. Ami azért nem biztató, mert ebben nincs benne az üzemanyagok, az energia, a feldolgozott élelmiszerek és a gyógyszerek áremelkedése. Márpedig a benzinért és a gázolajért átlagban 2,2 százalékkal kellett többet fizetni júniusban, mint májusban.
Az meg a nyugdíjasokat keserítheti el, hogy mivel ők a járandóságukból nagyobb arányban költenek például élelmiszerekre, mint a még dolgozók a fizetésükből, az ő júniusi éves fogyasztóiár-indexük minden más mutatóét lekörözve a legmagasabb, 21,2 százalék lett.
S bár a kormány állandóan az Oroszországgal szemben Ukrajna megtámadása miatt kivetett európai uniós szankciókkal magyarázza a hazai magas inflációt – s mint cikkünk elején láttuk, Nagy Márton is erre hivatkozott –, a számok teljesen más valóságot tárnak elénk. Nevezetesen, hogy az EU-ban messze nálunk a legmagasabb a fogyasztóiár-index. Májusban 8,5 százalékponttal mértek kisebb pénzromlást az e rangsorban a 27 uniós tagállamból utolsó előtti Lengyelországban. Bár a júniusi adatok még csordogálnak (azokról a szokásos részletes havi elemzést a hónap közepe felé készíti el laptársunk, a Privátbankár.hu), az eddig napvilágot látott mutatók alapján nem lehet nagy változásra számítani. A már jelentők közül például a májusban előttünk álló lengyelekhez képest nőtt az inflációs távolságunk, az ő pénzük júniusban 11,5 százalékkal romlott éves szinten, ez 1,5 százalékponttal kisebb mérték a májusinál.
Nem lehetnek ugyanakkor kétségeink afelől, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa folytatja a két hónappal ezelőtt megkezdett kamatcsökkentési ciklusát, amely során a 13 százalékos jegybanki alapkamat helyett tavaly október óta irányadó egynapos betéti kamatot eddig már 18-ról 16 százalékra vitte le. Hiszen hiába maradt a júniusi éves infláció 20 százalék felett, s relatíve semmivel nem lett jobb a helyzetünk a világban, a negatív trend alapot adhat a további enyhítéshez. Ami a következő, július 25-én esedékes tanácsülésen ismét 100 bázispontos kamatcsökkentésben ölthet testet.
Az már erősen kérdéses, vajon a júniusi adat közelebb vitt-e Orbán Viktor elvárásának teljesüléséhez, miszerint az infláció 2023 végén már egyszámjegyű legyen. Vannak kétségeink. Már csak azért is, mert ha a forint nem erősödik vissza – az euróval szemben 20 egységgel (!) gyengébb a két héttel korábbinál –, az a dráguló importon keresztül fékezheti az infláció lassulását.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
