A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat friss adataira alapozva korábban már említettük, hogy hiába a kormányzati sikerjelentés, az ördög és a kedvezőtlen tények a részletekben rejtőznek. Az egyik ilyen volt a csoportos létszámleépítésben érintettek száma, egyszerűbben megfogalmazva az ilyen formán elbocsátott dolgozók száma. Ez az adat októberben ugyanis 7 havi csúcsra ért, utoljára a harmadik hullám elején lehetett ilyen magas értékekkel találkozni.
A csoportos leépítésben érintettek száma mellett azonban van még egy, talán ennél is aggasztóbb adat, mégpedig az általános regisztrációs idő, vagyis az az idő, amíg valaki a munkaügyi hivataloknál nyilvántartott álláskeresőként van regisztrálva.
A legutóbbi állapot szerint októberben ez az idő 463 napról 470 napra emelkedett, aminél még sosem volt rosszabb a helyzet.
A határozott emelkedő trend idén áprilisban kezdődött el, akkor ugrott meg az átlagos regisztrációs idő 387 napról 412-re, azóta pedig töretlen és lendületes a növekedés. A folyamat feltételezhetően egyáltalán nem független a koronavírus-járványtól és a vele összefüggésben bevezetett korlátozásoktól. Emlékezhetünk, a tavaly márciusban berobbant első hullám és a teljes lezárás idején gyakorlatilag az egész ország, a gazdaság és a munkaerőpiac is tetszhalott állapotba került, hosszú időre megnehezítve többek között a munkát keresők helyzetét. Így a még békeidőben is nehezen foglalkoztatható álláskeresői réteg még nehezebben találhat magának munkát, hiszen értelemszerűen első körben a megfelelő szakképzéssel rendelkezők tudnak elhelyezkedni, akiket a járvány következtében voltak kénytelenek elbocsátani a munkaadók.
Hogy a nehezen foglalkoztatható réteg egyre nagyobb gondban van, arra tökéletesen rávilágít a 470 napos, vagyis 15,4 hónapos átlagos regisztrációs idő. Ez annak fényében külön elkeserítő, hogy az álláskeresési járadék jogosultsági ideje csupán 3 hónap és a jelek szerint ennél több mint ötször hosszabb idő az, amíg újra el tud valaki helyezkedni. Ezt követően legfeljebb hat hónapig jár a 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatás. De ezek után is még mindig marad több mint félév mindenféle anyagi támogatás és segítség nélkül.
Az átlagos regisztrációs idővel párhuzamosan szinte töretlenül emelkedő trendet követett októberig a tartósan álláskeresők száma is. Októberben minimális, stagnálással felérő 57 fős csökkenést közölt a foglalkoztatási szolgálat: 94 457-en voltak tartósan álláskeresők. Vagyis olyanok, akik legalább egy éve megszakítás nélkül folyamatosan, minden hónapban szerepeltek a nyilvántartásban.
Az igaz, hogy ennél a létszámnál a korábbi években bőven találni példát nagyobbra is, ám akkor a nyilvántartott álláskeresők összlétszáma is magasabb volt. Éppen ezért árulkodóbb megnézni az arányokat, ami egy újabb elkeserítő adat.
Októberben az álláskeresők 38 százaléka tartósan álláskereső volt. Vagyis lényegében minden harmadik személy több mint egy éve képtelen elhelyezkedni, és hónapról hónapra egyre nagyobb kilátástalanságba sodródik.
Ilyen magas arányra 2006-ig visszamenőleg egyszer sem volt még példa, sőt, még a 2009-es válságot követő időszakban sem ment az arány 30-32 százalék fölé. Ám erre is egy-egy hónapban volt példa, ellentétben a mostani tendenciózusan romló helyzettel.
