A múlt hét végén derült ki, hogy a szegedi gyár után Magyarországra jön a BYD európai fejlesztési központja is. Mindezt a kínai társaság elnök-vezérigazgatója, Vang Csuan-fu budapesti látogatásán jelentették be, ahol a cégvezető találkozott a magyar miniszterelnökkel is.
A 100 milliárd forintos beruházás jelentős támogatást kap, hiszen az ötödét állják a magyar adófizetők. Pozitívum ugyanakkor, hogy a tervek szerint létrejövő kétezer új munkahely nagyobb része felsőfokú végzettségűeket igényel. Ez mindenképpen abba az irányba mutat, hogy az összeszereléshez képest magasabb hozzáadott érték várható.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Ugyanakkor a magyar kormánytagok által kommunikált fejlesztő központ nem feltétlen fedi le a BYD ezen egységének a tevékenységét. Vang Csuan-fu nyilatkozata szerint ugyanis három funkciót fog betölteni a központ. A legfontosabb az értékesítés és az értékesítés utáni szolgáltatások menedzselése, ami a magyar beszállítók számára gyakorlatilag irreleváns. Ami valódi fejlesztésnek tűnik, az az uniós szabályozásnak való megfelelőség biztosítása érdekében a vállalat modelljei lokalizált változatainak fejlesztése. Állítólag ugyanakkor – kezdetben biztosan – ez is inkább dokumentációs munka lesz, mint kutatási. Már csak azért is, mert a kínai kommunista párt nagyon komolyan veszi, hogy a jelentős állami támogatás mellett létrejött fejlesztéseket és a felhalmozott tudást a vállalatok ne vigyék külföldre.
Orbán Viktor a BYD kínai elektromosautó-gyártó céggel a héten kötött stratégiai megállapodásról a hétvégén a TV2-nek nyilatkozva mégis azt mondta, hogy „szükségünk van olyan beruházásokra, amelyek új technológiákat hoznak”.
A miniszterelnök az MTI beszámolója szerint azt hangsúlyozta: a jövő az elektromobilitásban van, az fog a hagyományos gépgyártás helyére lépni, és Magyarország ebben ugyanúgy élen akar járni, mint ahogy az 1990-es évek legelején élen jártunk a hagyományos gépjárművek gyártásában és fejlesztésében. A BYD-val – a szegedi autógyár létrehozásáról szóló megállapodás után – most megegyeztek abban is, hogy áthozzák az európai fejlesztési központjukat Magyarországra. „Tehát van egy nemzetstratégiánk, annak van egy iparstratégiája, amiben a gépjárműgyártás fontos helyet foglal el. A gépjárműgyártás kulcsa pedig a következő két évtizedben az elektromobilitás lesz. Ebben az összefüggésben van nagy jelentősége, hogy a kínaiak fejlesztőközpontot is hoztak Magyarországra a gyártás után” – tette hozzá Orbán Viktor.
Kisiklott az iparpolitika
Az Mfor a közelmúltban a márciusban is siralmasan alakuló ipari termelési statisztikákat elemezve foglalkozott azzal, hogy milyen súlyos tévedés volt mindent feltenni a járműgyártásra és azon belül is az elektrifikációra.
A magyarországi akkumulátor-gyártók közvetett és közvetlen támogatások révén ugyanis 1500 milliárd forintot kaphattak, ám ez az irdatlan mennyiségű pénz nagyon rosszul hasznosult, az akkumulátorgyártás teljesítménye az elmúlt másfél évben drasztikusan csökkent.
Németország vagy Kína?
Az ipar gyenge teljesítménye az egyik legfontosabb oka annak, hogy a magyar gazdaság az első negyedévben siralmas teljesítményt nyújtott, hiszen a várt növekedés helyett visszaesett. Így nemhogy a kormány eredetileg kitűzött 4 százalék feletti növekedési terve nem fog teljesülni, de a 2,5 százalékra módosított szintet sem érjük el. A mostani adatok alapján a tavaly ősszel még „csodálatos évnek” beharangozott 2025-ös esztendő reálisan egy erős plusz nullát (0,5-0,8 százalékos GDP növekedést) hozhat.
Már csak azért is, mert az európai konjunktúra továbbra is bizonytalan lábakon áll. Igaz, az első negyedévben a közösség legtöbb országában legalább kisebb növekedést sikerült realizálni a magyar visszaeséssel szemben. Így részben jogos Orbán Viktor azon érvelése, hogy a német gazdaság problémái számunkra is negatív hatással járnak, mert nagyon össze van kötve a két gazdaság. Ugyanakkor önmagában a kínai gyártók megjelenése aligha változtat ezen a helyzeten, hiszen az ezekben az üzemekben gyártott termékek célállomása jellemzően az Európai Unió. Így, ha továbbra is gyenge lesz az európai növekedés, akkor a magyarországi termelés sem fog felfutni a remélt ütemben, csak korlátozott mértékben. A magyar gazdaság szempontjából pedig összességében nem jelent pluszt, ha például a BYD az Audi, a BMW vagy a Mercedes rovására lesz sikeres. Az európai gazdaság növekedése nélkül lehet ugyan csodát várni, de kicsi a valószínűsége annak, hogy a mi gazdaságunk növekedjen.
További kockázatot jelent, hogy a Donald Trump által követett stratégia miatt a nemzetközi trendek átrendeződése várható. Jelesül, a cégek az eddigi globális értékláncokat kénytelenek újragondolni, ami a lokalizált gyártási modellek előretörését valószínűsíti. A magyarországi üzemek tehát nagy valószínűséggel – bármi is volt a cégek eredeti szándéka – nem fognak globális értékesítést folytatni, hanem az uniós piacokat látják csak el.
A diverzifikációnak több értelme lenne
A fentiek miatt sokkal több értelme lenne annak, ha a magyar kormány nem „egy tétre tenné fel az összes pénzét”, jelesül az elektromos autózásra, hanem több iparág és szolgáltatás fejlesztését ösztönözné. Ebben az esetben ugyanis jóval kevésbé kellene az elmúlt években megfigyelt ipari mélyrepüléstől sem tartani, sok esetben ugyanis az egyes szektorokban nem feltétlen esnek egybe a fellendülések és a visszaesések.
Ennek talán még munkaerőpiaci szempontból is lenne relevanciája. Hiszen a kelet-magyarországi régióban, ahol az országos átlagnál magasabb a munkanélküliségi problémát jelent a most induló gyárak létszámának feltöltése, és a debreceni CATL-üzem jelentős számban alkalmaz majd filippinó munkavállalókat.
Az a fránya energia
A kormányzati kommunikációnak és az Orbán Viktor által hangoztatott stratégiának van még egy ellentmondásos eleme. A magyar kormány ugyanis Brüsszelt ostorozva gyakran említi versenyhátrányt okozó tényezőkként az energiaárakat. Az tény, hogy az energiaárak befolyással vannak a versenyképességre, de az, hogy az uniós döntések emelik ezeket, ellehetetlenítve a tagországok vállalatait, nem fedi a valóságot. A magyar-orosz hosszútávú gázszerződés – a Nagy Márton által adott korábbi információk szerint – nem egy alacsony árat határoz például meg, hanem egy benchmarkhoz, a holland tőzsdei árhoz (TTF) köti a fizetendő díjat. Az árak persze a kereslet és a kínálat függvényében változhatnak.
Ugyanakkor abból kifolyólag, hogy Magyarország – akár az energiahordozók, akár az előállított áram mennyiségét tekintve – importra szorul, ki van szolgáltatva a piaci folyamatoknak. Éppen ezért tűnik megkérdőjelezhetőnek az a logika, amely erőltetett növekedést céloz meg kifejezetten energiaintenzív iparágak telepítésében, mint amilyen akár a jármű- vagy az akkumulátorgyártás.
