A tavaly lejtőre került akkumulátor-gyártás továbbra sem tud magához térni. Pedig előzetesen arra lehetett számítani, hogy a 2024-ben látott nagy esés után az alacsonyabb bázishoz viszonyítva, ha nem is növekedést, de a csökkenés lassulását láthatjuk majd. Ezzel szemben a KSH által szerdán publikált adataiból az derült ki, hogy a villamos berendezés gyártása – az alágak közül a legnagyobb mértékben – 20 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. Az ezen belül legjelentősebb súlyú alágazatból az akkumulátor, szárazelem gyártásának volumene 41 százalékkal esett vissza a bázisidőszakhoz képest.
Az ipar mélyrepülése – és a korábban megismert gyenge beruházási adatok – így megmagyarázzák, hogy az Orbán Viktor által az év végén felvázolt repülőrajt helyett miért lett zuhanórepülés a magyar gazdaságban az első negyedévben. Mint arról korábban az Mfor is beszámolt, a magyar GDP az igen szerény elemzői várakozásokat is alulmúlva teljesített 2025 első negyedévében.
Ez nem csak a magyar polgárok számára szomorú, akik közül többen – például a lassan, de biztosan növekvő munkanélküliség miatt – tovább romló anyagi helyzetben találhatják magukat, de a magyar kormányfő számára is.
Fotó: Pexels
Az elmúlt egy évben ugyanis Magyar Péter és az általa vezetett Tisza párt megelőzte a közvéleménykutatóknál Orbán Viktort és a Fideszt. A tervezetthez képest siralmas gazdasági helyzetben pedig választási mézesmadzag helyett pedig úgy tűnik Orbán Viktor kezében jelenleg csak a fenyegetőzés az egyetlen eszköz. Más kérdés, hogy az a Kádár-korszakból is ismert lecke lehet Orbán Viktor számára, hogy az életszínvonal javítása nélkül egy elnyomó rendszert nehéz fenntartani.
Akkumulátorgyártás Magyarországon: „Életbiztosítás” vagy tévút?
Orbán Viktor számára az ipar fejlesztése mindig is egyfajta „becsípődés” volt, miközben a szakértők egy évtizede arról beszélnek, hogy az alacsony hozzáadott értékű gyártóegységek nem fogják érdemben magasabb növekedési pályára állítani a magyar gazdaságot, így ezzel a stratégiával csak a lemaradásunkat tudjuk konzerválni, így nem hogy Ausztriát, de az EU-s átlagot sem fogjuk beérni.
Tetézte mindezt, hogy a Covid-járvány még erősebb impulzust adott ebbe az irányba, a karantén miatt értelemszerűen a szolgáltatások sokkal nagyobb időleges visszaesést mutattak, mint a termelés, amiből a magyar kormányfő és a csapata azt a következtetést vonhatta le, hogy az ipari termelést tovább kell erősíteni. Ennek érdekében az akkor valóban perspektivikusnak tűnő akkumulátorgyártásra tett fel mindent a kormány, óriási támogatássokkal idecsalogatva az ágazat nagyágyúit.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter éveken át következetesen hangoztatta, hogy az akkumulátorgyártás „életbiztosítást” jelent a magyar gazdaság számára.
A magyar kormány ennek megfelelően komoly összegeket fordított az iparág fejlesztésére: Szijjártó nemrégiben elismerte, hogy közvetve és közvetlenül mintegy 1500 milliárd forintnyi állami forrást biztosítottak az akkumulátorgyártással foglalkozó cégek támogatására.
Ezt az elképesztő összeget nem csupán infrastruktúra-fejlesztésre, hanem beruházási támogatásokra, adókedvezményekre és különféle ipari ösztönzőkre költötték, többek között kínai és dél-koreai akkumulátorgyártó multik letelepítésének ösztönzésére. A cél világos volt: Magyarországot az európai elektromobilitási ipar egyik központjává tenni.
A kormány ugyanis azt remélte, hogy ha Magyarországról látják akkumulátorokkal az európai gyártókat, az olyan adu lesz a kezükben, amelyet politikai célokra tudnak használni. Így esetleg emiatt az uniós szabályok Orbánék koncepciózus felrúgását, vagy éppen az intézményesített korrupciót sem tudja az EU szankcionálni.
Mélyrepülés az ipari adatok szerint
Ahogy cikkünk elején említettük, a KSH legfrissebb ipari statisztikái azonban megerősítik, hogy az akkumulátorgyártás ilyen erőltetett ösztönzése gazdaságilag és politikailag is hibás döntésnek bizonyult. Az energia- és munkaerőhiány, továbbá a gyárak által okozott súlyos környezetterhelésen túl tehát pusztán számszakilag is komoly kérdéseket vetnek fel ez a stratégia.
Az akkumulátor- és szárazelemgyártás volumene immár több, mint egy éve drasztikusan esik, ami arra utal, hogy a beruházások nem térültek meg – és talán már soha nem is fognak – a várt módon. A gyártási kapacitások bővülése ellenére a globális kereslet csökkenése, az elektromos autópiac lassulása és a nyersanyagellátási nehézségek egyaránt negatívan hatnak a szektor teljesítményére.
Lett volna helye ennek a pénznek
A 1500 milliárd forintos állami ráfordítás különösen éles kontrasztban áll más területeken tapasztalható forráshiányokkal, például az egészségügyben, oktatásban vagy a szociális ellátórendszerben. A kormány ugyan nyomasztó propagandával és egyre inkább a putyini rendszert másoló szabályozással próbálja elfedni a negatív folyamatokat. Ugyanakkor a rendszerváltás óta a korábbi választások rendre azt mutatták, hogy a lakosság akkor hajlandó szemet hunyni a politikusok törvénytelenségei felett, ha közben az ő életszínvonaluk is érdemben nő. Az évek óta stagnáló magyar gazdaság és az utóbbi időben ugyan konszolidálódó, de korábban két évig érdemi reáljövedelemcsökkenést hozó infláció nem ebbe az irányba mutatnak.
Emellett helyi szinten társadalmi feszültségeket is gerjesztettek a nagybefektetésekhez kötődő környezeti aggályok is – különösen Debrecen, Göd és Iváncsa környékén, ahol a lakosság részéről erőteljes ellenállás alakult ki a vízhasználat, a szennyezés és a helyi közösségek megkérdezésének hiánya miatt.
A választásokig nem várható éles fordulat
A jövőre nézve ugyan több forgatókönyv is elképzelhető, ám az Orbán Viktorék által remélt nagy gazdasági növekedés a 2026-os választásokig aligha fog megvalósulni, aminak éppen az akkumulátorgyártás adta volna az egyik pillérét.
Az optimista verzió szerint a globális elektromos autó (EV) piac újra növekedésnek indul, aminek egyértelmű jelét még nem látjuk, igaz legalább a tavalyi visszaesés megállt. Ha az EV-k iránti kereslet megugrana ismét, abból valószínűleg Magyarország is profitálhat az akkumulátorgyártás és az ide települt újabb autógyárak (BMW, BYD) révén. Hogy ez fenntartható folyamat legyen, ahhoz azonban elengedhetetlen lenne a technológiai innováció, a fenntartható gyártás előtérbe helyezése, ezek biztosíthatnának ugyanis magasabb hozzáadott értéket.
A pesszimista forgatókönyv szerint viszont a nemzetközi trendek átrendeződése – például éppen az Orbánék által istenített Donald Trump politikája miatt a lokalizált gyártási modellek előretörése – háttérbe szoríthatja az itt kialakított gyártókapacitásokat. Ez esetben a kormány által invesztált hatalmas összeg nemhogy nem térül meg, de további gazdasági szerkezeti problémákat okozhat.
Az értelmetlenül elszórt elképesztő mennyiségű állami támogatás miatt ugyanis megkerülhetetlen a kormány felelőssége, már csak azért is, mert a szakértők és a témával foglalkozó újságírók évek óta kritizálják Orbánék iparpolitikáját. Összességében a kormány egyértelműen rossz lóra tett az akkugyártás ilyen erőltetett kiépítésével, ami még akkor is reális felvetés, ha hosszú évek múlva végül az itt kiépült gyártókapacitások működni fognak majd.
