Kijött az Eurostat friss, lakhatási költségek alakulásával foglalkozó statisztikája. Az adatsor szerint 2017-ben az EU háztartásai összesen több mint 2000 milliárd eurót, vagyis az unió GDP-jének 13,1 százalékát költötték lakbérre, karbantartási és javítási munkálatokra, valamint rezsire. Ez az államszövetség legnagyobb kiadási tétele lett, a teljes, éves fogyasztási kiadások 24,2 százalékát teszi ki. Megelőzi a GDP 13 százalékának megfelelő szállítási kiadásokat, a 12,2 százaléknyi élelmiszer- és alkoholmentesital-számlát, a 8,8 százaléknyi éttermi és hotelcechet, és a 8,5 százaléknyi rekreációs és kulturális költéseket.
A statisztika szerint a lakhatási kiadások nőttek a legjobban az elmúlt évtizedben. Uniós átlagban az összes kiadás 24,2 százalékára annak 2007-es 22,7 százalékáról ugrottak fel.
De nem Magyarországon. Nálunk a lakhatási kiadások az összes kiadás 19,3 százalékáról annak 18,8 százalékára csökkentek 2007-től 2017-ig. Ez GDP-arányosan 10,5-ről 9,5-re való csökkenést jelent. Azonban ezek a változások sem voltak elegendők ahhoz, hogy pénzben is csökkenjenek a kiadások, sőt, azok a kormány rezsicsökkentő akciói ellenére még nőttek is: éves szinten, országosan 10,7 milliárd euróról 11,7 milliárdra.
A drágulásban valószínűleg a forintárfolyam változása és az iszonyúan megugró ingatlan- és albérletárak játszhatták a legnagyobb szerepet.
Ha a kormány oldaláról nézzük, akkor lehet azt mondani, lám, ha nem lett volna rezsicsökkentés, akkor még ennél is jobban megugrott volna az összeg, amit a magyaroknak a lakhatásra kell fordítania. De ha a másik oldalról nézzük, akkor ez korántsem biztos: a 444 két éve összeszedte, hogyan alakultak a szabadpiaci energiaárak a magyar kormány által beállított energiaárakhoz képest, és azt találták, hogy az előbbiek idővel olcsóbbak lettek, mint a rezsicsökkentett társaik. Az adatokat megnézték az idei választás hajrájában is, amikor a fideszes kampányban megint feldübörgött a rezsiháború, és kiderült: akkor is olcsóbb volt a gáz, mint amennyiért a lakosság kapta.
Nemzetközi összevetésben még így is Magyarországon az egyik legalacsonyabb a lakhatási kiadások aránya a háztartások összes kiadásában. Ez viszont nem azt jelenti, hogy euróban számolva is kiugróan olcsók lennénk. Természetesen ebben jóval nagyobb a szórás az összehasonlított országok között. A legdrágább Nagy-Britannia, ahol 388 milliárd eurót költöttek tavaly lakhatásra, a legolcsóbb pedig Málta, ahol ennek csupán töredéke, 612 millió euró is elég volt erre. (Az egyes országok értékei ebben a táblázatban böngészhetők.)
Legyünk az összesített rangsorban bármilyen olcsók, Máltát nem csak a konkrét árak szempontjából, de semmilyen más szempontból nem közelíthetjük meg. Náluk a lakhatási kiadások 2007-től 2017-ig GDP-százalékban 7,4-ről 5,5-re csökkentek, arányuk az összes költés fényében 10,8-ról 10,1 százalékra apadt. Konkrét összegben náluk is növekedés volt, itt 427 millió euró dagadt 612 millió euróra.
Máltához képest többet, de Magyarországhoz képest még mindig kevesebbet kell az összes kiadásból lakhatásra fordítani Litvániában, Cipruson, Észtországban és Portugáliában. A szlovéneknél már valamivel kövérebb szelet jut a rezsire és társaira az összes számlából, mint nálunk. A másik véglet Finnország (28,8 százalék), Dánia (28,7 százalék) és az Egyesült Királyság (26,7 százalék).
Ami a V4-es társainkat illeti:
- Csehország: 24,8 százalék -> 25,4 százalék / 16,3 milliárd euró -> 23,6 milliárd euró / GDP-arány: 11,9 százalék -> 12,3 százalék
- Lengyelország: 21,6 százalék -> 20,8 százalék / 40,6 milliárd euró -> 56,5 milliárd euró / GDP-arány: 12,9 százalék -> 12,1 százalék
- Szlovákia 26,3 százalék -> 23,7 százalék / 8 milliárd euró -> 10,8 milliárd euró / GDP-arány: 14,3 százalék -> 12,8 százalék
Romániában pedig az előrejelzés szerint így alakul a helyzet: 22,3 százalék -> 22,5 százalék / 18,9 milliárd euró -> 25,8 milliárd euró / GDP-arány: 14,7 százalék -> 13,8 százalék.
