2019. április 23. 14:14
mfor.hu

Hiába volt a sikeres bevándorlás-menedzsment reklámarca Ausztrália, a politika és a népesség is egyre inkább a bevándorlás ellen fordul. 

Az országban felmutatott gazdasági növekedés nagyban köszönhető a beengedett bevándorlóknak, hiszen az igazán nagy fellendülés azután jött, hogy 1971-ben megnyitották az ország határait minden jól képzett bevándorlónak, nem csak a fehéreknek - írja a Privátbankár.hu.

Jönnek a választások

Ausztráliában alig egy hónap múlva választásokat tartanak, és a jelenlegi kormány a migrációs szigorításokat úgy próbálja kommunikálni, mint az elszálló lakhatási és ingázási költségekre szolgáló megoldást. Morrison úgy fogalmazott egy interjúban, hogy:

„Az a terv, hogy minden ausztrál életszínvonalát fenntartsuk.”

Az ehhez hasonló hangok úgy váltak egyre hangosabbá az országban, ahogy egyre gyorsabban növekedett a népesség – igaz, a migrációtól való ódzkodás a kritikusok szerint ez sokszor azzal magyarázható, hogy a frissen érkezők közt tapasztalható egy muszlim, ázsiai és afrikai bevándorlási hullám.

A 90-es évek óta az ausztrál népesség mintegy 40 százalékkal nőtt, 18 millióról 25 millióra, és a szakértők szerint az, hogy az országban 27 éve nem tapasztaltak recessziót, nagyban a bevándorlásnak köszönhető. Az 1980 óta a szigetre érkező 4,7 millió külföldi többsége képzett bevándorló, és a kormányzati adatok szerint 2004 óta évente átlagosan 350 ezer diák és képzett munkavállaló vándorolt be Ausztráliába.

Egy 2016-os népszámlálás eredménye alapján az ausztrálok több mint negyede nem az országban született – viszonyításképpen ez az Egyesült Államokban 13,7, míg az Egyesült Királyságban 14 százalék volt. A legtöbb bevándorló kínai (509 558 ember) és indiai (455 385 ember) születésűnek mondta magát.

 

Scott Morrison és a Liberális Párt, amely mostanában egyre gyakrabban játszik rá a bevándorlóellenes érzelmekre azért, hogy megszólítsa a konzervatív szavazóbázist, egyértelműen úgy látja, hogy a migráció „királycsináló” kérdés lesz a közelgő választásokon.

Lelassították a vízumkérelmek elbírálását, és mintegy 30 ezerrel csökkentenék évente a bevándorlók számát, 160 ezer emberre – az archív adatok szerint utoljára az 1980-as évek elején érkeztek ilyen kevesen a szigetre.

Emellett a kormány azt tervezi, hogy a munkavízumok kiadásával a frissen érkezőket a nagyvárosokon kívüli területekre küldenék, ahol aztán három évig a régióban kéne maradniuk ahhoz, hogy megkapják az állandó ausztrál letelepedési engedélyt.

De mi baj van a bevándorlással?

A szakértők által végzett felmérésekből az derült ki, hogy az ausztrál népességet a migrációval kapcsolatban a legjobban a növekvő népesség, illetve annak a kérdése bosszantja, hogy ki jár rosszul és jól a bevándorlók miatt.

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatója, Nicholas Biddle szerint a leginkább bevándorlóellenes emberek az országon belül pont nem azokban a nagyvárosokban élnek, ahol a legnagyobb a migrációs nyomás, és elszálltak az ingatlanárak, valamint erősen leterheltté vált az infrastruktúra. A felmérés alapján Surry Hills-ben, Sydney egyik külkerületében ellenzik legkevésbé a bevándorlást az ausztrálok, pedig Sydney az egyik legfontosabb célpont a migránsok számára. Nagyban más a helyzet, ha északra indulunk Sydney városától, a Central Coast egy vidékiesebb régiónak és több kisebb halászvárosnak ad otthont, ahol a legerősebbek a migrációellenes hangok. Itt mind geopolitikai aggodalmak, mind xenofób érvek is felmerülnek, holott a lakosságot kevéssé érinti a bevándorlás.

További részletek a Privátbankár.hu cikkében. >>>

 

Az Ön bizalma a mi tőkénk

Az mfor.hu hiteles, megbízható és egyedi információt kínál, most, a válság alatt, és békeidőben is. Tényszerű, politikai és gazdasági befolyástól mentes hírekkel es elemzésekkel segítjük a mindennapi tájékozódást, a gazdasági döntéseket. Ez rengeteg időt, utánajárást, ellenőrzést igényel, ami sok pénzbe is kerül - ezért kérjük az Ön segítségét. Kérjük, TÁMOGASSA a független, tényeken alapuló minőségi újságírást, a klasszikus független angolszász újságírói hagyomány folytatását, ahol a tények és a vélemények nem keverednek.