„Álltunk az üvegajtó mögött, és vártuk, hogy apám odatipegjen. Több, mint fél éve nem láttuk, csak a telefon és néha a Skype-olás maradt, de ha valaki beszélt már képernyőn keresztül kilencvenedik életéve előtt álló idős emberrel, tudja, hogy mennyire nem működik. Befordult a folyosón, maga előtt tolva a gurulós járókeretet. Mióta nem jöhet ki, felgyorsult a demenciája, többször vannak emlékezetzavarai. Lehet, hogy így is megtörtént volna, de az, hogy hónapok óta egy 10 négyzetméteres szobában él, szerintünk hozzájárult ahhoz, hogy erősen beszűkült a tudata. Búcsúzáskor ránk nézett és erőtlen hangon azt kérdezte tőlünk: mikor lesz vége ennek a vacaknak? Beoltottak, akkor miért nem mehetek már ki ebből a börtönből? És ezekre a kérdésekre nincsenek válaszok” – meséli egy Budapest környéki idősotthonban élő bácsi lánya lapunknak.
Tavaly, a koronavírus hazai megjelenésekor, március 8-án zárták be először a szociális intézményeket, köztük az idősotthonokat. Pedig az első hullám végén a Magyarországon működő mintegy 1600 időseket, fogyatékkal élőket, pszichiátriai betegeket és szenvedélybetegeket ellátó otthonból mindössze 33-ban mutatták ki a vírus jelenlétét. Mégis, május elején minden negyedik koronavírus-fertőzés miatt elhunyt idősotthon lakója volt, hiszen az első hullám épp az időseket vette célba.
Aztán jött a nyári fellélegzés, a májusi fokozatos nyitást követően június 18-án teljesen feloldották az idősotthonok látogatási és kijárási tilalmát. Nem volt hosszú életű a vidámság: szeptember 7-én, a második hullám berobbanásakor az országos tisztifőorvos ismét elrendelte az intézmények bezárását. 2021 elején aztán úgy tűnt, látszik a fény az alagút végén, s március közepéig maradnak már csak a szigorú szabályok. Akkor még nem gondoltuk, hogy a harmadik hullám még durvább lesz az előzőnél, így prolongálták a zárást.
Ugyanakkor év elején az elsők között oltották be az idősotthonok lakóit és dolgozóit, így január 30-án sokan már a második Pfizer-vakcinájukon is túl voltak. Ezért felmerül a kérdés: akiknek az állapota megengedi, hogy kimenjenek az otthonból a családtagjaikhoz, vajon mikor léphetik át újra a kulcsra fordított ajtót megfelelő feltételekkel? Mikor élvezhetik a védelemmel ellátott idősek az oltások előnyét? Félő, hogy mire kiengedik őket, épp az újraoltásuk lesz terítéken, hiszen a 6 hónapos védelemmel számolva ez júniusban jár le.
Nagy igény lenne módosításokra
„Ha nem is teljes nyitásra, de differenciált módosításokra nagy szükség lenne” – vélekedik Kocsisné Csór Katalin, a Kincses Sziget Szépkorúak Otthonának intézményvezetője, aki egyre többször találkozik a lakók és hozzátartozóik ilyen irányú igényével.
106 főből 100 embert oltottak be a noszvaji idősotthonban, 4 fő nem kaphatta meg, 2 fő elutasította.
„De így sem lehet tudni, mennyire és mennyi ideig védettek, illetve a hozzátartozók, akikhez kimennének, be vannak-e mind oltva? Számtalan kérdés felmerül, amire nem tudunk válaszolni” – sorolja a bizonytalansági tényezőket a vezető.
A Heves megyei település idős otthonában így is mindent megtesznek a bent lakókért. Két látogatóközpontot is kiépítettek, ahol plexifalon keresztül láthatják egymást, a rendszergazdák épp a mikrofonos kiépítésen dolgoznak, hogy ne csak lássák, de jól is hallják a másikat a látogatásokon. A terápiás és a mentálhigiénés gondozónők segítenek az idősek képernyős kapcsolattartásában, külön tabletet szerzett be erre a célra az intézmény. Miközben sajnos a hozzátartozók közül egyre többen lesznek covidosak …
Az intézményvezető szerint sokan megértik, hogy nincs mit tenni, el kell fogadni a szigorú szabályokat, de tapasztalható, hogy a hosszú távú bezártság miatt jóval többüknél tapasztalható befelé fordulás, levertség, esetleg depresszió. A demenciával küzdőknél vagy fekvőbetegeknél pedig még nehezebb a helyzet.
„Néha az elkeseredett lakóknak vagy hozzátartozóknak elég egy jó szó, hogy elmagyarázzuk nekik, nagyon sok tényező játszik szerepet abban, hogyan és mikor lehet nyitnunk. Az a baj, sokan a közösségi oldalakat böngészik egész nap, és mindent elhisznek. A tudatlanságból fakadó önbizalom pedig veszélyes. A jelenleg hatályos eljárásrend szerinti látogatási és kijárási tilalom egyébként május 23-ig érvényes, de reméljük az oltások számának növekedésével hamarabb hatályon kívül helyezik és jöhetnek a látogatók” – mondja a vezetőnő.
A Társaság a Szabadságjogokért 2021. januárjában levélben fordult Müller Cecília országos tisztifőorvoshoz a bentlakók életének megkönnyítése érdekében, amire az NNK azt írta válaszában, hogy „amennyiben a járványügyi helyzet, a lakosság megfelelő mértékű átoltottsága lehetővé teszi, megfontolás tárgyát képezheti olyan szabályozás, intézkedés meghozatala, amely alapján a fertőzésen átesettek és beoltottak mentesülhetnek bizonyos korlátozások alól.”
Kérdésünket, hogy ez most, a lakosság 30 százalékának átoltottságánál mikorra várható, elküldtük az Operatív Törzsnek, de nem kaptunk választ.
Védelem vagy korlátozás?
„Etikailag ugyanaz a kérdés merül fel az abúzussal kapcsolatban, mint az idősek védelménél. Mivel teszek jót? Ha védem vagy korlátozom őket? Épp ezért nehéz is lefordítani mindezt a mindennapi gyakorlatra, mert számtalan tényező játszik szerepet ebben a még mindig sok tekintetben ismeretlen pandémiában” – támasztja alá a helyzet összetettségét dr. Egervári Ágnes neurológus is, aki egyben a biatorbágyi Boldog Gizella Alapítvány Gizella Otthonának vezetője.
Véleménye szerint a legidősebbek többsége, akik átéltek már nehéz helyzeteket, háborút és korlátozásokat, így is óriási bölcsességgel viselik a szigorú szabályokat. Aztán vannak, akik úgy vélekednek: éltem én már eleget, inkább a fiatalabb szeretteiket féltik. Hiszen a meglévő kapcsolatokat könnyebb ápolni, mint újakat kialakítani ebben a furcsa világban.
„Mi már tavaly februárban bezártunk az influenzaszezon miatt, és azóta kénytelenek vagyunk zárva tartani, hiszen az első hullámban az idősek voltak a vírusnak kitettebb korosztály. Most pedig, hogy sok idősotthonban nagy az átoltottság, még mindig nem jelenthetjük ki, hogy százszázalékos a védelem. A jelenlegi harmadik hullám, a halálozási számok mellett botorság lenne bárkit be- vagy kiengedni. Tudjuk, hogy az oltás sem jelent teljes körű védettséget. Hiszen még ha hétvégére ki is engedhetnék valakit, mert a családtagok is be vannak oltva, lehetetlen ellenőrizni, hogy nem mentek-e el a nagymamával együtt bevásárolni? Vagy ki mindenki látogatja meg otthon? Ezért, komoly szakmai megfontolásnak kell megelőznie a nyitással kapcsolatos döntést. A lakosság átoltottsága és a jó idő talán lassan elhozhatja ezt” – bizakodik a szakember.
Az idősotthonokba zárt közösségek kapcsán fontos megjegyezni, hogy Magyarországon a népszámlálási adatok szerint a 65 éven felüliek harmada él egyedül, egyszemélyes háztartásban; ez közel hatszázezer idős embert jelent. Az ő körükben különösen fontos szerepe van a kapcsolati hálónak a mostani krízisben: mentális egészségük megőrzése szempontjából nem mindegy, hogy van-e olyan személy, akivel rendszeresen tudnak-e kommunikálni, beszélni. Fizikai egészségük szempontjából pedig annak, hogy van-e olyan személy, akitől segítséget tudnak kérni” – olvasható abban az összefoglalóban, amelyet Ságvári Bence, Messing Vera és Hammer Gergely, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) munkatársai készítettek a European Social Survey (ESS) adatai alapján. Eszerint a magyarországi idősek szociális kapcsolataik alapján különösen magányosnak számítanak Európában. Tízből hat idős magyar embernek nincs vagy csupán minimális társasági kapcsolata van, és közel tizedüknek nincs olyan rokona, ismerőse, akivel bizalmas kapcsolata lenne. Ezek szerint az intézményben élők kevésbé magányosak, mint akik otthon, egyedül.
Bár dr. Egervári Ágnesnek országos szintű felmérésről nincs tudomása, amely az idősotthonokban élők mentális egészségét vizsgálná jelen helyzetben, ő is tapasztalja egyes lakóknál a lehangoltságot, a depressziós hangulatot. Az Alzheimer Europe kutatásai viszont arra mutatnak rá, hogy kifejezetten nehéz időszak van ezen intézmények mögött, ami nem növelte az idősotthonok egyébként sem elégséges presztízsét. A tavalyi hullám idején úgy tűnt, mintha az idősek, illetve az idősotthonok tehetnének erről a betegségről. Ugyanakkor azt, hogy a karantén miatti bezártság önmagában felerősítette-e volna az demencia folyamatát, cáfolja dr. Egervári Ágnes.
„A demencia előrehaladása sok tényezőtől függ, ezért nem lehet csupán a bezártságra fogni ilyesmit. Mi mindenesetre mindent elkövetünk a lakók lelki jólléte érdekében, visszahoztunk pár foglalkozást, segítünk az online kapcsolattartásban, de a jó időben az udvaron, kerítésnél is kulturált formában láthatják rokonaikat, és a falakon belül is van látogatószobánk. Egymással, kisebb csoportokban már ismét kontaktálhatnak a többiekkel” – teszi hozzá az intézményvezető.
Ugyanakkor a SARS-CoV-2 vírus okozta pandémia, a járványügyi intézkedések során bevezetett kijárási korlátozások, az önként vállalt és hatóságilag előírt karantén alaposan eltorzította az emberek időérzékelését, sokak számára az idő elvesztette korábbi állandóságát. Ezt állítja Ruth S. Ogden, a liverpooli John Moores Egyetem pszichológia tanszékének adjunktusa a The Conversation című tudományos magazinban megjelent cikkében. A pszichológus a karanténidő szubjektív érzékelését objektív módszerekkel vizsgálva jutott erre a következtetésre.
