„Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!” – hirdették magyarul a magyarul nem tudó migránsoknak az Orbán-kormány kék óriásplakátjai 2015-ben. A világ azóta nagyot fordult, Orbán Viktorék vendégmunkásokról szóló törvénytervezete ugyanis szélesre kívánja tárni a nem is olyan kis kaput a foglalkoztatásban az Európai Unión és az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívülről érkező úgynevezett harmadik országbeli állampolgárok számára.
Mint arról lapunk beszámolt, a kormányzat honlapjára társadalmi vita céljából felkerült törvénytervezet szerint a vendégmunkásoknak csupán néhány, az Európai Unió úgynevezett kék kártyára vonatkozó irányelvének kell megfelelniük. Ezek zöme adminisztratív (rendelkezzen úti okmánnyal, vízummal vagy tartózkodási engedéllyel), más része szervezés kérdése (szálláshely, munkaszerződés és vele a fizetés, illetve a társadalombiztosítási jogviszony megléte), harmadrészt pedig közegészségügyi, rendészeti kérdés (ne terjesszen fertőző betegséget, ne legyen kitiltva Magyarországról vagy a schengeni övezetből).
Az EU kék kártyára vonatkozó rendelkezései minden tagállamra kötelezőek, ám a direktíva lehetőséget ad egyéb feltételek megállapítására is. Így például a tagállamokra bízza, hogy mennyi vendégmunkást engednek be a munkaerőpiacukra, mely szakmákban engedik azok alkalmazását, illetve egyéb korlátozó, netán megengedő feltételekkel operálhatnak az egyes uniós államok.
Áttekintve a huszonhét EU-tagállam szabályozásait, azt találtuk, sokan – köztük Magyarország is – alkalmaznak kvótarendszert, azaz megszabják, adott évben mennyi harmadik országbeli állampolgár lehet foglalkoztatott munkavállalási engedéllyel. Magyarországon ennek megállapítása a külgazdasági és külügyminiszter hatásköre. A tavalyi évre Szijjártó Péter 2022 májusának végén határozta meg a 62 ezer fős létszámot. Úgy láttuk, hazánkon kívül
kvótarendszert használ még Bulgária, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Olaszország és Románia is.
Ám ez sem egységes, például Franciaországban tartományonként eltérőek a hiányszakmák, Lengyelországban pedig vajdaságonként határozzák meg az ott foglalkoztatható unión kívüli állampolgárok számát.
Más országok a munkaerő „olcsósítását” kívánják elkerülni szabályozásukkal, ennek érdekében a vendégmunkásoknak fizetendő bér minimumát is meghatározzák. Több ország esetében ez az adott ország minimálbére, de ez sem egységes. Svédországban például, ahol nincs törvényileg megszabott minimálbér, a fizetésnek a kollektív szerződésben előírt vagy az adott szakmában megszokott legkisebb mértéket el kell érnie. Lengyelországban a vendégmunkások számára a létminimumhoz szükséges fizetés az előírt legalacsonyabb bér (ennek mértéke 2021-ben egyszemélyes háztartás esetén havi minimum 634, többszemélyes háztartás esetén 514 zloty volt). Lettországban a megélhetéshez szükséges összeget havi 1143 euróban határozták meg, míg egy másik balti államban, Észtországban úgy rendelkeztek, a vendégmunkásnak legalább az átlagbért kell kifizetni.
Van azonban egy olyan szabályozás, amely valóban a nemzeti (és uniós, illetve európai gazdasági térségbeli) munkavállalók védelmét szolgálja, és
fájón hiányzik Orbán Viktorék törvénytervezetéből.
Ez pedig a belső piacon levő álláskeresők előnyben részesítése.
Az uniós tagállamok közül tizenötben találtunk olyan szabályozót, mely szerint a foglalkoztatónak először a hazai, illetve uniós munkaerőpiacon kell alkalmazottat keresnie a megüresedett állásra. Az országok rendelkezései eltérnek. Például
- Cipruson a munkaadónak először a munkaügyi minisztérium kirendeltségén kell érdeklődnie, van-e megfelelő képzettségű hazai vagy uniós munkavállaló az üres álláshelyre;
- Franciaországban fő szabály szerint igazolni kell a belső piacról történő munkaerő-felvétel kísérletét, de ettől el kell tekinteni, ha a munkavállalót olyan régióban alkalmazzák, ahol nehéz alkalmazottat találni és a munkakör szerepel a regisztrált hiányszakmák listáján;
- Írországban a munkaadónak az állást legalább két hétig hirdetnie kell az ír munkaügyi központ hálózatán, emellett legalább három napig egy országos és egy helyi lapban vagy egy álláskereső weboldalon is meg kell jelentetnie;
- Lettországban ha 30 napon belül nem töltenek be egy üres álláshelyet lett vagy egyéb uniós munkakeresővel, akkor a bevándorlási hivatal engedélye után hívható be a harmadik ország állampolgára vendégmunkásként;
- Luxemburgban az előzőhöz hasonlóan a munkaadónak regisztrálni kell a betöltetlen állást, és ha azt 3 héten belül nem töltik be helyi vagy uniós munkavállalóval, akkor alkalmazható vendégmunkás;
- Németországban a foglalkoztatási hivatal akkor járul hozzá a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatásához, ha az nem jár negatív munkaerőpiaci hatással, és nincs megfelelő német vagy EGT-állampolgár a pozícióra;
- Spanyolországban hiányszakmába történő jelentkezésnél megkapja a munkavállalási engedélyt a vendégmunkás, más álláshelyek esetén azonban a munkaadónak először a munkaügyi hivatalnál kell meghirdetnie az üresedést;
- Svédországban akkor alkalmazható vendégmunkás, ha az állást az országban és az EU-ban legalább 10 napja hiába hirdetik;
- Szlovákiában az üresedést be kell jelenteni a járási munkaügyi hivatalnál, aki felméri, az betölthető-e regisztrált álláskeresővel, és csak akkor hozható be vendégmunkás, ha ez a felmérés 20 nap után is eredménytelen.
Más országokban, így Belgiumban, Finnországban, Horvátországban, Lengyelországban és Máltán a munkaadó kötelezettsége annak bizonyítása, hogy az EU munkaerőpiacán keresett, de nem talált megfelelő képesítéssel rendelkező munkavállalót, Bulgáriában pedig emellett még azt is igazolnia kell az adott cégnek, hogy a meglévő alkalmazottak átképzésére nincs lehetőség.
A hazai törvénytervezetben azonban az uniós tagállamok többsége által alkalmazott, helyi munkaerő védelmét szolgáló passzus nem szerepel, az egyetlen korlátozó tényező a – többelemű – kvótarendszer. Ha a tervezetet ebben a formájában fogadná el a parlament fideszes többsége, akkor
hiába jelentkezne magyar regisztrált álláskereső az akkumulátorgyárba, nem élvezne előnyt a kínaival szemben.
Megjegyzendő, Orbán Viktorék törvénytervezete szöges ellentétben áll a 2015-ös, a bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultációval. A konzultációs ív Orbán Viktor által aláírt kísérőlevelében ez olvasható:
„Mivel Brüsszel kudarcot vallott a bevándorlás kezelésében, Magyarországnak a saját útját kell járnia. Nem fogjuk hagyni, hogy a megélhetési bevándorlók veszélyeztessék a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését.”
A kérdőív 5. kérdése pedig így szólt:
„Sokféle véleményt hallani a bevándorlás kérdésével kapcsolatban. Vannak, akik szerint a megélhetési bevándorlók veszélyeztetik a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?”
A konzultáció eredménye szerint erre a kérdésre a válaszadók 72,74 százaléka „teljesen egyetértek”, 18,76 százaléka pedig „inkább egyetértek” választ adott. A kabinet azonban a maradék 8,5 százalék álláspontját képviseli.
A törvénytervezetet május 10-éig lehet véleményezni a [email protected] e-mail címre küldött levélben.
