Miközben a nyugati világ lassan úrrá lesz a koronavíruson, Indiában pokoli méretűre dagad a járvány második hulláma. Hetek óta szörnyűnél szörnyűbb adatokkal, fotókkal, beszámolókkkal van tele nemzetközi sajtó: India egészségügyi rendszere összeomlott, a vakcina mellett már az oxigén is hiánycikk, annyi a halott, hogy a krematóriumok nem győzik a hamvasztást, így az emberek köztereken rakott máglyákon kényszerülnek elégetni elhunyt szeretteiket - vagy épp a Gangesz vizén bocsátják őket utolsó útjukra.
A vírus nem válogat: nemcsak a legszegényebb réteg körében szedi az áldozatait, a magasabb kasztokba tartozók is gyászolnak. Noha ők megengedhetnék maguknak, hogy színvonalasabb ellátást fizessenek a betegeiknek, erre az egészségügyi ellátórendszer túlterheltsége miatt többnyire már nincs lehetőségük, mint az egy a Financial Timesnak nyilatkozó nő elbeszéléséből kiderül. A Delhiben élő, csak Anarya néven bemutatkozó nő igazi vesszőfutásról adott számot, miközben igyekezett megmenteni az apját. Mint mondta, a 67 éves férfi komoly légzési nehézségekkel küzdött - még úgy is, hogy náluk volt otthon orvosi oxigén. Először magánkórházba akarták vinni az apát, de mindegyik tele volt, ezért elkezdték járni a közkórházakat, de azoknál sem jártak sikerrel: konkrétan elbarikádozva találták azokat, a kórházi dolgozók pedig közölték velük: nincs több szabad ágyuk.
Végül az apát a kormány egy szükségmegoldásként felhúzott izolációs telepére tudták beadni, ahol négy fiatal rezidens jutott több mint 100 betegre. Az apa itt kapott oxigént - az, ugye, otthon is volt - de gyógyszert, egyéb kezelést nem. Két nappal később tudták végre átszállítani egy normális kórházba, ahol viszont sem oxigén, sem éjszakai felügyelet nem jutott neki. Mire lélegeztetőgépes ágyba került, már késő volt, túlzottan károsodott a tüdeje, és meghalt.
Nem egyedi eset a fenti, de az alsóbb kasztokba tartozó indiaiak még ennél is elkeserítőbb helyzetben néznek szembe a vírussal. Egy helyi újságíró, Jyoti Yadav Uttar Pradesh állam 15 városába látogatott el a második hullám kezdete óta. Amit látott, az alapján ő úgy véli, az állam magára hagyta a polgárait: senkit sem tudnak felelősségre vonni, a falusi lakosok pedig még csak azt sem tudják, kitől kérhetnének segítséget. Yadav azt írta, egészségügyi ellátás és az állam segítsége hiányában az emberek kétségbeesésükben mindenkiben istent látnak, akivel találkoznak, és mindenkihez segítségért könyörögnek. Mint írja, neki egy asszony az ékszereit akarta odaadni, hogy cserébe segítsen a fuldokló férjén. Nem tudott, hiszen nem hogy nem isten, de még csak nem is orvos.
Testvérlapunk a minap készített interjút egy Dél-Indiában élő pénzügyi tanácsadóval, aki a legfelsőbb kasztba tartozik. Érdemes elolvasni - teljesen más képet fest a vírushelyzetről, mint a tudósítók.
Aligha meglepő, hogy minden helyi beszámoló arra fut ki, hogy az indiai nép java részének lelkében most a gyász a dühhel keveredik, ebben pedig Narendra Modi nemrég még sebezhetetlennek tűnő, és világhatalmi terveket szövő kormánya is belereccsen.
Szertefoszlóban a nagyhatalmi álmok
2004-ben komoly váltás történt Indiában. Az év decemberében lecsapó földrengés és cunami óriási pusztítást hagyott maga után - a nyugati világ az ország segítségére sietett. Az akkori miniszterelnök azonban nagy meglepetésre elutasította a felajánlott nyugati segélyeket, mondván India elég erős ahhoz, hogy egymaga megbirkózzon a krízissel. Erre az új irányra erősített rá az is, hogy a későbbiekben már maga India volt az, aki segélyeket juttatott más bajbajutott országoknak - 2005-ben például az USA-nak, hogy segítse a talpraállást a Katrina hurrikán után, 2008-ban pedig Kínának, a szecsuáni földrengés kárjainak mérséklésére. Ezekkel a lépésekkel India nemcsak azt jelezte, hogy önálló, erős és büszke ország, de különösen a két, imént kiemelt segítségnyújtással azt is egyértelművé tette, hogy maga is világhatalmi babérokra tör.
Modi 2014-es megválasztása óta ugyanezt a vonalat követte. Azzal az ígéretével került hatalomra, hogy elhozza a "jó napokat", és nagyon sokáig mindegy volt, milyen baklövéseket követ el, az indiaiak szemében ő maradt az ország erős embere - aki egyúttal önzetlen szolgája is a népének. Elsöprő népszerűségét az az emlékezetes eset sem karcolta meg, amikor a korrupció elleni harc jegyében 2016-ban a lakosság különösebb felkészítése nélkül kivonta a forgalomból az ötszáz és ezerrúpiás bankjegyeket, vagyis a két legszélesebb körben használt bankót. Ezzel az ország akkori készpénzvagyonának 86 százaléklát tette használhatatlanná. Egy évvel később újabb nehézségeket okozva új adórendszert vezetett be. Mindkét lépést szerencsétlenül hajtották végre, rengeteg bosszúságot, sőt, szenvedést okozva a lakosságnak és az ország gazdaságának - voltak ugyan tüntetések, de a miniszterelnök népszerűsége hosszú távon töretlen maradt, mert az emberek hittek Modiban, abban, hogy ezek a fájdalmas lépések szükségesek az ország megtisztításához.
Modi nemzetközi szinten a koronavírust is arra használta fel, hogy egy erős, önálló és nagylelkű India képét vetítse szét. Mivel náluk az első hullám meglepetésre nagyon alacsony fertőzés- és áldozatszámokat hozott, több mint 66 millió adag helyben gyártott AstraZeneca vakcinát (az itteni verzió neve CoviShield) szállítottak 95 országba - jókora Modi matricákkal díszített dobozokban - kétoldalú megállapodások és a WHO Covax programjának keretében. Modi mindezt úgy rendelte el, hogy a helyi tudósok figyelmeztették: saját országára így nem lesz elegendő oltószer. Az első hullám valóban annyira kegyes volt az országhoz, hogy mindenütt eluralkodott a hamis biztonságérzet: a helyi operatív törzs februárban és márciusban nem is ülésezett.
Aztán felcsapott a második hullám, ami a viszonylagos kegyelmi állapot mellett India önállóságának és önellátóságának az illúzióját is elsöpörte. Az egekbe szökő járványszámok hatására Modi elfogadta a külföldről érkező egészségügyi gyorssegélyeket - közel 40 országtól. Különösen kellemetlen lehet neki, hogy most még Pakisztán is jelezte: kész segítséget nyújtani - nemrég még a kasmíri konfliktus kiújulása volt a vezető téma India és szomszédja kapcsán. Az ország számára kínos fordulatot Harsh Vardhan Shringla külügyi főtitkár azzal igyekezett tisztára mosni, hogy azt mondta: "Segítettünk másokon, most rajtunk segítenek. Ez csak azt mutatja, hogy a világ országai kölcsönösen függnek egymástól."
Peking azonnal lecsapott a lehetőségre, és vakcina-diplomáciában is kihasználta India botladozását. Április végén találkozót tartott a kínai, az afgán, a pakisztáni, a nepáli, a bangladesi és a srí lankai külügyminiszter, hogy közösen tárgyaljanak koronavírus elleni harc további lépéseiről. Az indiai külügyminiszter ide nem kapott meghívót. A Foreign Policy szerint, bár az említett, gazdaságilag gyengébb ázsiai országokba érkeztek már vakcina-szállítmányok Indiából, és még várnak is további rakományokat, ők most már elsősorban Kínában látják a megbízhatóbb partnert - azzal együtt is, hogy amúgy elég komoly érvek sorakoznak a Pekinggel való együttműködés ellen.
A keményvonalas Modi-hívek már elhitték, hogy országuk az USA-val és Kínával van egy súlycsoportban - most kijózanító pofonként hathat, hogy az egészségügyi helyzet miatt a világsajtó "harmadik világbeli országként" ír Indiáról. De Modinak nem csak az okozhat most fejfájást, hogy el kell napolnia a nagyhatalmi terveit.
Olvad a népszerűség
Helyi szakértők szerint egyre többen fordulnak el a korábban erősnek és szerénynek látott, szinte istenként tisztelt Moditól. Asim Ali, egy Új Delhi-i politikai kutatóintézet munkatársa arról beszélt a Financial Timesnak, hogy regnálása hét évvel ezelőtti kezdete óta ez az első eset, hogy Modi-ellenes hangokat hallat az indiai nép. A felháborodás ráadásul elsődlegesen Modi leghűségesebb szavazóbázisától, a városi középosztálytól ered - az ő hangjuk az, mely a leginkább meghatározza az ország közvéleményének alakulását.
A nemzetközi mezőnyben még mindig irigylésreméltó a miniszterelnök helyzete: a Morning Consult amerikai központú elemzőcég szerint még így is az indiaiak 65 százaléka támogatja Modit, és csak 29 százalékuk elégedetlen a vezető teljesítményével. Csakhogy ez már óriási és szélsebes zuhanást jelent, mert március végén még a nép 70 százaléka támogatta Modit, és 20 százalék volt ellenséges vele.
Nyakig a második hullámban úgy tűnik, Modi közönyös, ha ugyan nem egyenesen bénult szemlélője az eseményeknek. Anarya, akinek kálváriáját a cikk elején foglaltuk össze, így véleményezte a kormány teljesítményét: "Nem a mi dolgunk, hogy gyógyszert, oxigént, intenzíves ágyat keressünk. Kórházról kórházra járunk - ennek nem szabadna megtörténnie. A mi dolgunk az, hogy fizessük az adókat. A kormány dolga meg az, hogy biztosítsa az alapellátást. Magára hagyják a népet. Ez cserbenhagyás, ez bűn."
A járvány újbóli berobbanását több okból is Modi nyakába lehet varrni. Az egészségügye nemrég olyan üzeneteket közvetített, miszerint a veszély elmúlt, a vírus visszaszorult. Később aztán nem figyelmeztetett elég hatékonyan arra, hogy küszöbön áll a második hullám. Elrontották a vakcinabeszerzést is, illetve, mint fentebb írtuk, a felemelkedőben lévő szuperhatalom-imidzs kedvéért a szérumok egy részét elajándékozták, ezért most akut oltószer-hiány van az országban. Az 1,3 milliárd fős lakosságnak eddig csak 2,5 százalékát immunizálták teljesen, és 10 százalék kapta meg az első oltást. Egyes számítások szerint, ha marad a mostani vakcinázási tempó, akkor India három és fél év múlva érheti csak el a nyájimmunitást.
Ennél látványosabb hibákat is elkövetett Modi: annak ellenére, hogy külföldi példák egész sora bizonyította, hogy a vírus visszatér, a miniszterelnök az első hullám apadásával engedélyezte a tömegrendezvényeket, és április végén legalább 9 millióan tolongtak a Gangesz vizében a Kumbh mela ünnepségen. Más tömegjeleneteket is szított a lépeseivel: május elején állami szintű választásokat tartottak Indiában, és a miniszterlenök a vírushelyzetre fittyet hányva intenzíven kampányolt Nyugat-Bengália államban. Több mint 20 nagygyűlést tartott, és azzal büszkélkedett, hogy mekkora tömeg jött el éljenezni a szavaira - miközben az ország egészségügye összeomlott, Delhiben egyenesen elfogyott az orvosi oxigén.
Modi igyekezete egyébként hiábavaló is volt, pártja, az Indiai Néppárt vereséget szenvedett az államban, ami azt is mutatja, hogy a vezető felelőtlen és agresszív kampánya visszaütött. Asim Ali szerint most komoly sebeket kapott Modi imidzse, mely egyik pillére az volt, hogy ő sosem a pénzért vagy a hatalomért harcolt, hanem mindig az indiaiak javát akarta. "Egy teljesen másfajta politikussá vált a nép szemében."
Erről beszélt a Foreign Policynek egy helyi, aki épp elveszítette az apját. Azt mondta, Modi pártja úgy igyekszik elterelni a figyelmet a humanitárius katasztrófáról, hogy egyre agresszívabban kampányol, és még jobban kiélezi a helyi hindu-muszlim ellentétet: "ha nem ránk szavaztok, akkor Indiából a következő Pakisztán lesz, és muszlimok fognak uralkodni. Így teszik bolonddá az embereket, hogy elfeledkezzenek oxigénről, kórházakról és foglalkoztatottságról kérdezni."
A kampány, amiről beszél, még nem Modi saját újraválasztási kampánya, mert India csak 2024-ben szavaz legközelebb a kormányalakításról, előtte viszont az ország legnépesebb államában, Uttar Pradeshben voksolnak az államvezetésről, már jövőre. Itt Modi embere, az ellentmondásos megítélésű Adityanath Yogi a regnáló vezető, így a választás megmutathatja, mit gondolnak az emberek Modi fellépéséről.
A kríziskezelés sajátos művészete
A katasztrófa egyik kezelési módja a relativizálás. Az országban már a 250 ezret is meghaladta a koronavírus áldozatainak a száma. Ez brutális, de ezzel India még mindig csak a harmadik helyen van a halálozási adatokban az USA és Brazília mögött. Harsh Vardan egészségügyi miniszter rendre erre a rangsorra mutogat, azt bizonygatva, hogy lám, India sokkal jobban kezelte a járványt, mint a nála gazdagabb országok.
Az indiai adatok azonban az ország erősen limitált tesztelési kapacitásai miatt megbízhatatlanok, és az sem biztos, hogy a hivatalos halálozási számok a valóságot tükrözik. Szerdára a hivatalos közlés szerint 4205 ember halt meg a betegségben, ez így is abszolút világrekord, illetve a hivatalos közlés szerint kedden több mint 348 ezer új fertőzöttet azonosítottak az országban. Független szakértők szerint viszont a napi új fertőzések valós száma valahol a 1,5 millió és a 2 millió között lehet, a napi áldozatszámot pedig különféle források 25 ezer és 50 ezer közé teszik (akármilyen magas is legyen a napi áldozatok valós száma, ez utóbbi már a hihetetlen kategóriába tartozik - a szerk.)
A kríziskezelés másik módja a felelősséghárítás: ahogy egyre súlyosabbá vált a helyzet, úgy mutogatott egyre hevesebben a központi kormány a tagállami vezetőkre. Modi egészségügyi minisztere azt hangoztatja, hogy nincs hiány orvosi cikkekben, ám közben Újdelhi tagállami hatáskörbe delegálta az egészségügyi beszerzéseket. Ha valahol mégsem mennek rendben a dolgok, az így nem Modi, hanem a helyi vezető hibája. Ezen túl pedig Modi pártja igyekszik egy előreláthatatlan természeti katasztrófaként elbeszélni a járványhullámot, melyet élő ember képtelen megfékezni.
A maszatolás és a hárítás mellett a válságmenedzsment harmadik sajátos módja Modiéknál a büntetés. A miniszterelnök utasítására a Facebook és a Twitter is elkezdte eltávolítani a járványhoz kapcsolódó "negatív bejegyzéseket", mert azok "aláássák a morált". Uttar Prades államban pedig eljárás indul azon polgárok ellen, akik az egészségügyi eszközök hiánya miatt háborognak. De eljárás indul az elégedetlenkedő kórházak ellen is, melyek egyes esetekben szintén a közösségi médiában kérnek kétségbeesetten oxigént. A kormány ezen lépését egyébként kirívó módon még az indiai legfelsőbb bíróság is elítélte. Subrahmanyam Jaishankar külügyminiszter a beosztásának megfelelően kifelé büntet: arra buzdítja a diplomatákat, hogy tiltakozzanak az ellen, ahogy a külföldi média ábrázolja a helyi viszonyokat, mondván az propaganda.
A második hullám súlyosságát az is jelzi, hogy a normál esetben visszafogott helyi média is egyre keményebb hangot üt meg Modi kormányával szemben. Az India Today hetilap címlapjára olyan fotót tett, mely hamvasztásra váró holttestek hosszú sorát örökíti meg, a címlapi felirat pedig csak annyi: bukott állam. Modi szülőállamának legolvasottabb napilapja, a Gujarat Samachar pedig Néró császárhoz hasonlította a miniszterelnököt egy valóban nehezen védhető döntése miatt. Tavaly indult el a Central Vista projekt, mely keretében felújítják a teljes kormányzati negyedet Delhiben, Modi pedig kap egy új miniszterelnöki rezidenciát. A beruházás 2,9 milliárd dollárba kerül, és jelen helyzetben indokoltnak tűnik a leállítása. Ehelyett Modi "létfontosságú szolgáltatásnak" minősítette a projektet, hogy a lezárások közepette is lehessen folytatni a munkálatokat. Ezért lett Modi a Gujarat Samacharnál Néró. De az intézkedés még az Indiai Orvosi Szövetségnél is kiverte a biztosítékot, mely szintén kritizálni kezdte a miniszterelnököt.
Úgyis túléli?
Hogy jövőre az Uttar Pradesh állami választáson Modi embere nyer-e, az részben azon múlik, hogy a nép a mostani összeomlást a kormány alkalmatlanságának látja-e vagy pedig olyasvalaminek, mely kezelése meghaladja a kormány felelősségét. Utóbbi rövid értelmezésre szorul: ez egy teljesen más kultúra, mint a miénk, valószínűleg többen látják úgy, hogy a krízis egy isteni büntetés - ez ellen pedig talán még Modi is tehetetlen. Mint fentebb már említettük, a regnáló kormány ezt a narratívát igyekszik erősíteni. De elképzelhető, hogy ahogy sokasodnak a halottak és a családi tragédiák, egyre több és több indiai látja majd meg a szenvedésben az isteni büntetés helyett a kormány alkalmatlanságát.
A politikai elemzők többsége ugyanakkor úgy véli, Modi képes lesz megtartani a hatalmat a rutinja, a karizmája és az ellenzék gyengesége miatt. Tavaly, amikor a koronavírus helyi ébredése idején Modi a világ egyik legszigorúbb lezárásait vezette be, csupán négy órával az intézkedések érvénybe lépése előtt értesítette a nemzetet. Emlékezetes, hogy a belföldi közlekedés leállításával a nagyvárosokban dolgozó, de amúgy vidéki munmkások milliói kerültek csapdába: dolgozni, pénzt keresni nem tudtak, és haza sem juthattak. Rengetegen indultak meg gyalog a sokszor többszáz kilométert jelentő hazaútnak. Az ilyesmi a nyugati világban hatalmas botrányt kavart volna, Modi népszerűsége azonban ekkor nem rendült meg. Mindez leginkább a személyi kultuszának volt köszönhető, valamint persze annak, hogy ezzel a húzással a legalsóbb kasztba tartozókon csattant az ostor, akiknek a szava nem számít - ellenben a városi középosztályéval, akik, mint írtuk, a második hullámot már nagyon megszenvedik.
Uttar Pradesht talán még el is veszítheti jövőre a miniszterelnök pártja, 2024-ig azonban még tényleg sok idő van, a központi választásokig a mostani ellenérzések elülhetnek. Innen nézve nem annyira forró Modi lába alatt a talaj, és egyelőre az ellenzék sem okoz neki túl sok fejfájást, ugyanis a helyi politikai szakértők szerint nem látszik, ki léphetne elő esélyes kihívóként. Az viszont így is borítékolható, hogy Modi népszerűsége, legalább, amíg a második hullám tart, tovább fog erodálódni, és az is biztosnak tűnik, hogy a szuperhatalmi álmait - egyelőre - talonba kell tennie.
