2017-ben átlagosan 2 munkanappal kevesebbett dolgozott egy magyar munkás az OECD legfrissebb adatai szerint, a csökkenés hátterében állhat az is, hogy tavaly több ünnepnapunk is munkanapra esett. Az 1740,4 órával egyébként változatlanul a tagállamok középmezőnyébe tartozunk. A 2016-os 16. helyezés után tavaly a 17. legmagasabb volt a magyar munkaórák száma. Ha csak a régiónk adatait vizsgáljuk, akkor a magyarok az egyik leglustábbnak is nevezhetők:
- A lengyelek ugyanis átlagosan 1895,
- a csehek 1776 órát dolgoztak tavaly,
- nálunk jóval kevesebbet hoztak össze viszont a szlovákok, egy dolgozó átlagosan 1714 órát töltött munkával.
- Nyugati sógoraink pedig még ennél is kényelmesebbek, 1613 órát dolgoztak tavaly.
Teljesen más megvilágításba kerül azonban a helyzet, ha mindezt összevetjük azzal, hogy ezért a munkáért, mennyi bért kapunk. Az OECD statisztikája szerint tavaly 22 576 dollár volt az átlagos kereset Magyarországon. Ami ugyan 8 százalékkal több az előző évinél, mégis változatlanul a második legalacsonyabb a szervezet tagállamainak sorában. Vagyis: túl sokat dolgozunk ahhoz képest, amennyi fizetést hazavihetünk. Egy ledolgozott munkaórára vetítve kereken 13 dolláros átlagfizetés jut, aminél kevesbé csak a nálunk többet dolgozó görögök, lettek és mexikóiak munkáját értékelik. A helléneknél 12,9, a letteknél 12,9, a mexikóiaknál pedig 6,8 dolláros átlagos órabért kaptunk eredményként. És mindezt úgy, hogy egyedül csak Mexikóban alacsonyabb az átlagos éves kereset a hazainál.
Mindez ismét csak megerősíti a bérfelzárkóztatás szükségét és méginkább alátámasztja azt, hogy nemzetközi viszonylatban mennyire alacsonyak is a magyar fizetések.
A ledolgozott munkaórák alapján elmondhatjuk, hogy nagyjából annyit dolgozott tavaly egy magyar alkalmazott, mint egy új-zélandi (1753 óra) vagy egy ír (1738 óra). Ők viszont a hazainál jóval több fizetést kapnak. Új-Zélandon 40 042, Írországban pedig 47 652 dollár volt az átlagos fizetés szemben a Magyarország esetében rögzített 22 576 dollárral.
Az OECD az átlagbért a következő metódus alapján számítja ki, ezért kaphatunk forintra váltás után az ismertnél magasabb összeget:
A nemzeti számlákon alapuló teljes bértömeget a teljes gazdaságban foglalkoztatottak átlagos létszámával osztják el, amit még megszoroznak a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagos heti óraszámának és az összes alkalmazott átlagos heti munkaszámának hányadosával. Az átlagbért 2016-os bázison vásárlóerő-paritáson mérik.
Ezekből az adatokból jól visszatükröződik a magyar munkaerő olcsósága és alulértékeltsége. Az elvégzett munka mennyisége alapján teljesen indokolt lehetne a jelenleginél kétszer nagyobb bérezés is. A visegrádi országok számaihoz képest pedig 10 százalékos a lemaradásunk az elvégzett munka mennyisége és az átlagos bér alapján.
Bár a magyar munkaerő alulértékeltségét és olcsóságát megerősítik a fenti eredmények, érdemes figyelembe venni, hogy Magyarország alacsony hozzáadott értékkel bíró összeszerelő-üzemként funkcionál, ahol a munkatermelékenységen is van még mit javítani. Vagyis bár a ledolgozott órák száma indokolná a jelentős mértékű béremelést, az elvégzett munka hozzáadott értéke már nem.
