Közel egy hónappal a kormányváltás után a Netanjahu család elhagyta a Balfour utca és a Szmolenszkin utca sarkán álló kormányfői rezidenciát, amely az elmúlt 12 évben, a Netanjahu-kormányok idején az egy kézben összpontosított hatalom és az ellene folytatott politikai harc szimbólumává vált Izraelben.
Naftali Bennett kormányfő - legalábbis egyelőre - nem költözteti családját az épületbe, hanem feleségével és négy gyermekével Raananán lévő otthonában marad. A néhány hetes esztétikai és biztonsági felújítás után is csak hetente 3-4 éjszakát tölt majd a hivatalos rezidencián az ott megrendezett politikai találkozók mellett.
Netanjahu eredetileg abban állapodott meg Bennettel, hogy e hét szombatjáig kiköltöznek. Ofer Golan, a család szóvivője szerint röviddel éjfél után elhagyták a rezidenciát. A családnak több ingatlana is van Jeruzsálemben, illetve a tengerparti Cezarea előkelő villanegyedében.
Bencion Netanjahu, a volt miniszterelnök édesapja az 50-es években Jeruzsálemben, a Porcim utcában megvásárolt egy kertes házat, amelyet halála után, néhány éve Benjamin Netanjahu felerészben megörökölt testvérével, de öccse részét Spencer Partidge brit milliomos, a politikus egyik gazdag oligarcha-támogatója megvásárolta, és így most elvileg közös tulajdonuk az épület.
Emellett a Gáza utcában 188 négyzetméteres, közel 80 négyzetméteres tetőteraszos lakásuk is van, és Cezáreában is van egy villájuk. A ynet értesülése szerint a család egyelőre Cezáreába költözött a Gáza utcai lakás felújításának befejeztéig. Az egy éve minden szombaton megtartott, Netanjahu- és korrupcióellenes tüntetésekről "Balfour" néven elhíresült rezidencián 1974 óta élnek az izraeli kormányfők.
Korábban Agion-háznak nevezték az impozáns Bauhaus stílusú villát az azt felépíttető görög-zsidó kereskedőről, Eduárd Agionról, aki a 30-as években Alexandria leggazdagabb, egyben Egyiptom egyik legtehetősebb embere volt. Az 1936-tól 1938-ig felhúzott épületet a korszak egyik legismertebb építésze, Richard Kaufman tervezte. Egyik legnevesebb lakója II. Péter Jugoszláv király volt 1941-ben 2 hónapig, s az 1948-49-es függetlenségi háború idején tábori kórházként szolgált a zsidók Ecel nevű szervezetének harcosai számára. A villa 1952-ben került állami tulajdonba, s 1974-ig a külügyminiszter rezidenciája volt.
