Közben az Egyesült Államok újabb kínai vállalatokat tett feketelistára, Kínában pedig nő az Amerika-ellenesség és terjed a nacionalista propaganda. Nehéz lesz mindkét vezetőnek győztesként távoznia a csúcsról, ha nem lépnek vissza a jelenlegi álláspontjaikról.
De az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a kereskedelmi konfliktus csak egy mellékes története egy kibontakozó, nagyobb léptékű küzdelemnek, amelynek a tétje a technológiai és gazdasági fölény megszerzése, és fel kell készülnünk egy elhúzódó harcra az Egyesült Államok és Kína között, még akkor is, ha a G20-as csúcson vagy a közeljövőben megállapodás születik a kereskedelmi kérdésekben. Kína 21. századi ambíciói olyan iparágakra terjednek ki, amelyekben jellemzően az Egyesült Államok dominál, mint legfőbb innovációs erő és mint a technológiai előny birtokosa. Egy kereskedelmi egyezmény aligha fogja levezetni az ebből eredő feszültségeket.
Ami a hétvégi csúcstalálkozó esélyeit illeti, sok múlhat azon, hogy Trump milyen fejleményt tart optimálisnak a szavazótáborának megerősítése, vagyis az újraválasztása szempontjából. A közvéleménykutatások szerint jók az esélyei, ráadásul a tőkepiacok újra a csúcsok közelében járnak – miért is lépne vissza Trump a kemény álláspontjától? Ebben a helyzetben Trump szempontjából egy kétes értékű megállapodás Kínával rosszabb lenne, mintha egyáltalán nem születne megállapodás.
Kína eközben gazdaságának lassulásával szembesül, az ipari kibocsátás növekedése utoljára 2002-ben volt olyan alacsony ütemű, mint most, a beszerzési menedzserindexek se mutatnak túl jó képet a kereskedelmi háború árnyékában. De Hszi Csin-ping elnök számára Kína szuverenitása mindennél fontosabb, és az állami média messzemenően támogatja ebben. És ebben rejlik Kína tartaléka, mert képessé teszi az országot arra, hogy helyt álljon egy elhúzódó konfliktusban is. Trump elnök alaposan eltaktikázhatja magát, ha ezt nem veszi figyelembe, és csak az aktuális kínai gazdasági adatokra alapozza a döntéseit.
Eleanor Craigh, Saxo Bank
