Úgy tűnik, hogy Olaszország több Európai Unión kívüli országnál próbálkozott, hogy támogassák a populista olasz kormány terveit azzal, hogy olasz államadósságot vásárolnak. Ez komoly kérdéseket vet fel Olaszország EU-n belüli helyzetével kapcsolatban. Jóllehet az olasz politikusok rendre hangoztatják elkötelezettségüket az unió mellett, de szemmel láthatóan külső szövetségeseket keresnek ahhoz, hogy javítsák a Brüsszellel való tárgyalási pozícióikat, írja elemzésében Althea Spinozzi, Saxo Bank elemzője.
Kérdés az is, hogy az Öt Csillag/Északi Liga kormány megérti-e, hogy populista intézkedési tervei jelenleg nem reálisak, vagy ezek a tervek eleve azt szolgálják-e, hogy előkészítsék az Italexit-et. Mindezek már nemcsak Olaszország, hanem a teljes Európai Unió stabilitását is gyengítik.
Három ország neve merült fel az olasz államadósság vásárlása, és így az olasz kormány megsegítése kapcsán: az Egyesült Államoké, Oroszországé és Kínáé. A Saxo Bank elemzője azonban úgy gondolja, hogy ha különböző okokból is, de nem valószínű, hogy az adósságvásárlásokból lesz valami.
Az Egyesült Államok: Trump elnök már ki is jelentette, hogy amennyiben szükséges, kész vásárolni olasz államadósságot, de úgy véljük, hogy mindez csak vágyálom. Ha az USA ezt megtenné, kockáztatná Brüsszel fennhatóságát, és rontaná az EU és az USA kapcsolatait, amelyet már amúgy is megviselt a kereskedelmi háborús feszültség.
Oroszország: Paolo Savona, az európai ügyekért felelős miniszter valószínűleg már tárgyalt a Kreml illetékeseivel arról, hogy Oroszország belép a képbe, ha az EKB nem támogatja az olasz állampapírok vásárlásával az olasz kormány terveit. Ezzel Moszkva komoly pozíciókhoz jutna Európában, és bár politikailag ez racionális lépésnek tűnhet, gazdasági szempontból korántsem az, mivel a befektetők ezt a lépést úgy értékelnék, hogy Olaszország el kívánja hagyni az EU-t.
Kína: Giovanni Tria, gazdasági és pénzügyminiszter kínai látogatásán felmerülhetett ez a téma – több spekuláció is napvilágot látott ezzel kapcsolatban -, de nincs még jele annak, hogy Kína lépne ebbe az irányba. De tisztában kell lenni azzal, hogy az EKB 356 milliárd dollárnyi olasz államadósságot tart, és nem maradna tétlen, ha Olaszország EU-n kívüli finanszírozót találna magának. Az EKB-nak már csak azért is meg kell mutatnia az erejét, hogy visszatartson más országokat is attól, hogy elhagyják az uniót.
Az olasz állampapírok hozama 2015 közepétől idén májusig egy szűkebb sávban mozgott, majd kitört fölfelé, és most a következő ellenállási szint, a 4 százalék felé halad. Úgy tűnik, az év végéig elérheti ezt a szintet a hozam, mivel Olaszországban valószínűleg fel fognak gyorsulni a dolgok. Októberben benyújtják a 2019-es költségvetést, nő a konfrontáció meghatározó európai politikusokkal a bevándorlás ügyében, és minden bizonnyal a minősítő intézetek is lépni fognak – a Fitch akár a mai napon.
Az olasz állampapírok esetleges eladási hulláma nemcsak a déli perifériára terjedhet át, hanem más régiókra, így pl. Közép- és Kelet-Európára is, ahol megerősödtek a populista pártok pozíciói, és csökkent a hagyományos intézmények – köztük az EU – tekintélye.
