A világszervezet saját adataira támaszkodva azt írja, hogy a rossz egészségi állapot a munkaerő-piaci fluktuáció egyik fő mozgatórugója: 2019-es adatok szerint a 35-44 éves munkavállalók 20 százaléka, az 50-64 éves munkavállalók 25 százaléka hagyta ott jelenlegi munkahelyét ezen okból. A munkahelyek elhagyása azonban nem minden, hiszen a megromlott egészségi állapotú emberek kisebb valószínűséggel térnek vissza a munkaerőpiacra, illetve ha mégis megteszik ezt, lényeges hátrányban vannak egészséges társaikkal szemben.
A tanulmány szerint az egészségügyi problémák legjelentősebb részét a mozgásszervi, a szív- és érrendszeri, valamint a mentális betegségek adják. A helyzet közbelépés nélkül nem fog javulni a jövőben sem, hiszen a társadalmak elöregedése és a hosszabb várható élettartam miatt egyre nő az olyan idősebb munkavállalók aránya a munkaerőpiacon, akik már a 35-54 éves korcsoportnál is kétszer akkora arányban szenvednek többszörös hosszú távú betegségben.
Az 55 év feletti dolgozók így nagyobb valószínűséggel váltanak munkahelyet, keresnek más típusú feladatokat, vagy hagyják el teljesen a munkaerőpiacot. A probléma ugyanakkor nemcsak az életkorhoz köthető, ugyanis az OECD 2021-es adatai szerint a jövedelemmegosztás alsó kvintilisébe tartozó, azaz rosszabb körülmények közt élő, szegényebb munkavállalók körében is nagy probléma az egészség megromlása. A Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete szerint így a jövőben kulcsfeladat lesz minden olyan dolgozó támogatása, aki olyan krónikus vagy elhúzódó betegségben szenved, amely ronthatja teljesítményét, vagy amely miatt könnyen kieshetne a munkaerőpiacról.
A számok is mutatják: baj van
De mégis hogyan mérhetők a dolgozókat megterhelő rossz munkakörülmények? Az OECD ennek mérőszámaként az úgynevezett ’munkahelyi túlterheltséget’ használta, amely definíciója szerint egy olyan helyzet, amikor a munkavállalók által tapasztalt követelmények – ilyen például a fizikai igénybevétel, a munkaintenzitás, vagy a rugalmatlan munkaidő – nem teljesíthetők megfelelően a rendelkezésre álló erőforrások mellett.
A probléma világszintű, azonban a közép- és dél-európai országokban különösen túlterhelik a dolgozókat (a rekorder Görögországban 47,9 százalékot érintett ez a probléma), míg a legjobb helyzetben az OECD-országok közül az észak-európai államok és Új-Zéland voltak, átlagosan 20 százalék körüli eredménnyel. A szervezet a most közzétett tanulmányában a 2005 és 2015 között eltelt tíz éves időszakot hasonlította össze, ennek eredményéből leszűrhető az, hogy bár a helyzet javult, a probléma egyáltalán nem megoldott.
Ahogy az a grafikonon is látszik, Magyarország is ott van azon országok között, amelyekben a legnagyobb probléma a munkavállalók túlterhelése. A helyzet 2005 és 2015 itthon is javult, 49,8 százalékról 36,4 százalékra, ez azonban még így is azt jelenti, hogy néhány éve még a magyarok több mint harmadát túlterhelték a munkahelyén, így minden bizonnyal sokaknál kialakultak a fentebb már említett egészségügyi problémák is.
Hiányozni a munkából, vagy betegen dolgozni?
A betegség miatti hiányzás is rontja a szervezet termelékenységét, hiszen egy-egy dolgozó távolléte a többi munkavállaló termelékenységének csökkenéséhez is vezethet, mivel gyakran elvárás, hogy kompenzálják a kieső kolléga hiányát is teljesítményükkel.
De mi van akkor, hogyha a beteg dolgozó nem marad otthon, hanem inkább akkor is beáll dolgozni, hogyha rosszul érzi magát? Az OECD tanulmánya szerint ez a forgatókönyv még nagyobb károkat okozhat, mint egy egyszerű hiányzás.
A világszervezet termelékenysége szerint nagyjából másfélszer olyan költséges az hosszútávon a cégek számára, hogyha a dolgozók betegen is beállnak dolgozni, mint hogyha csak elmennének betegszabadságra. Mindez elsősorban azzal magyarázható, hogy a „jelenlét kultúrájában” a munkavállalók hajlamosak alábecsülni azt, hogy mennyire vannak rosszul, így egyrészt több hibát vétenek a betegség alatt elvégzett munkájukban is, másrészt nagyobb az esélye annak is, hogy egy olyan súlyosabb egészségügyi problémát is figyelmen kívül hagynak, amely később ahhoz vezethet, hogy teljesen kiesnek a munkaerőpiacról. A probléma általános, az OECD legutóbbi, 2015-ös adatai szerint legalább a tagországokban a dolgozók átlagosan 30 százaléka rendszeresen felvette a munkát úgy, hogy nem érezte magát jól.
Ki fog dolgozni?
Összességében tehát kimondható, hogy a túlterheltség, valamint a megromló egészség, elhúzódó betegszabadság korai nyugdíjba vonuláshoz vagy idő előtti munkaerőpiacról való kilépéshez vezethet. Mindez az elöregedő társadalmak korszakában komolyan felveti a kérdést, hogy mégis ki fog dolgozni, hogyha nem érkezik megfelelő fiatal utánpótlás a munkaerőpiacra, viszont az idősebb korosztály egyre hosszabb időt tölt nyugdíjban, vagy rossz egészsége állapota miatt nem képes munkát vállalni? Egy biztos: az OECD szerint azért, hogy ez a kérdés valódi megoldásra találjon, rendkívül nagy feladata van a kormányoknak és a munkáltatóknak a következő években.
