Nagyon belefeszültek az elmúlt időszakban az olasz és az uniós politikusok is abba a nézeteltérésbe, amely a költségvetés körül forog. Szeptember 28-án az olasz kormány csalódást keltő költségvetési számokat fogadott el, ezek ugyanis a vártnál nagyobb hiányt irányoztak elő. A piacok hiába reagáltak élesen, és estek jelentős mértékben az olasz eszközök árai, a kormány nem akart engedni.
Az európai intézmények természetesen hol szép szóval, hol fenyegetéssel próbálták rávenni az olaszokat egy szigorúbb büdzsé összeállítására, ám a populista kormány ragaszkodott a korábban bemutatott számokhoz. Az ügy odáig jutott, hogy a Bizottság megfenyegette Rómát, ha nem módosítanak, akkor túlzottdeficit-eljárást indítanak. Az EU által adott egy héttel korábbi határidőre viszont fittyet hánytak az olasz politikusok, és nem változtattak a költségvetési hiányon és a növekedési terveken.
November 14-én a kormány ülése után kiadott közleményben Salvini leszögezte, hogy a költségvetési hiánycél a bruttó hazai termék (GDP) 2,4 százaléka marad, a növekedési irányzat pedig 1,5 százalék lesz, de növelik az eszközeladásokat, és körültekintően fogják figyelni a kiadásokat alakulását.
Hasonló szellemben nyilatkozott a kormány ülése után a másik miniszterelnök-helyettes, Luigi Di Maio, és fogadkozott, hogy a kabinet szilárdan ki fog tartani a megszorítás elleni tervei mellett. "A költségvetés nem fog változni sem az egyensúlyi tételekben, sem a növekedési előirányzatokban. Meg vagyunk győződve arról, hogy ilyen költségvetésre van szüksége az országnak, hogy újra lendületbe jöjjön" - mondta az Öt Csillag Mozgalom (M5S) elnöke.
Az EU persze nem akarja annyiban hagyni a dolgot, és uniós tisztségviselők többször is azt hangoztatták, hogy korrekció hiányában a bizottság a vártnál korábban, november 21-én túlzottdeficit-eljárást kezdeményezhet Olaszország ellen. Amennyiben ezt jóváhagyják a tagállamok pénzügyminiszterei decemberben, akkor pénzügyi szankciókat is elfogadhatnak majd. A büntetés összege elméletileg a bruttó hazai termék (GDP) 0,2 százalékát is elérhetné, s ez 3,4 milliárd euróra rúgó összeg lenne.
Voltak olyan szakértők is, akik azt prognosztizálták, hogy az EU és az olaszok egy ideig még folytatják a kötélhúzást, ám a piacok – elsősorban a folyamatosan emelkedő kötvényhozamok révén – rá fogják kényszeríteni Salvinit, hogy engedjen makacs álláspontjából. Ez a folyamat pedig töretlennek tűnik, hiszen az olasz 10 éves államkötvény hozama emelkedőben van, 3,6 százalék fölött jár a hozam az elmúlt napok 3,4 százalék körüli szintje után.
Persze az EU sincs könnyű helyzetben, hiszen egy komoly büntetés csak tovább rontja az olaszok egyébként sem rózsás helyzetét. Arról nem beszélve, hogy ha valóban életbe léptetnek szankciókat, akkor valószínűleg csak tovább fokozódik a feszültség, ami tovább tolhatja felfelé az olasz hozamokat. Azt is figyelembe kell venni, hogy Olaszország a harmadik legnagyobb gazdaság az eurózónában, így ha megremeg a gazdaságuk, az az egész közösséget érinteni fogja. Hasonlóképpen a finanszírozási problémáik az euró árfolyamát sem hagyják hidegen. Emellett attól is tartanak sokan, hogy Olaszország megbillenésével más mediterrán országok is fókuszba kerülnének, és azok helyzete is megnehezülne.
A feszült helyzet azonban talán nem reménytelen, hiszen a Bloomberg a La Stampa című olasz napilapra hivatkozva azt írta, hogy az olaszok hajlandóak lennének kompromisszumokra. A beszámoló szerint Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes állítólag belemenne a költségvetés szigorításába. A piaci szakértők azt feltételezik, hogy a mostani rendkívül borús piaci helyzetben, amikor világszerte komoly esésbe kezdtek a részvénypiacok, miközben a likviditás is beszűkült Róma számára, a legoptimálisabb kimenetet egy békés megállapodás jelentheti. Persze ezt követően még mindig kérdéses lesz, hogy mekkora lesz az olasz gazdasági növekedés, ha csak nem fordulnak recesszióba, illetve a külső és belső folyamatok révén mennyire tudják és akarják a költségvetést tartani. Ez persze a jövő zenéje, mindenesetre a piacok szerdán már azt is pozitívan fogadták, hogy van esély a felek között a megegyezésre.
