Már tavaly márciusban, a járvány első hullámának kezdetén, pszichológusok és más mentális segítők villámgyorsan létrehozták a Mental For Doctors Facebook-csoportot, amely különböző képzettséggel, különböző területen dolgozó és tapasztalatot szerzett önkéntes segítőkből áll, akik az egészségügyi dolgozók számára a mai körülmények között személyesnek számító, ingyenes online lelki segítséget nyújtanak a jelenleg kialakult COVID-járvány időszakában. Orvosoknak és ápolóknak, akik a frontvonalban, vagy amögött folyamatosan szolgálatot teljesítenek.
Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus már az első hullám idején arról beszélt lapunknak,
„várható, hogy a hazai egészségügyben dolgozókra is a bergamói helyzethez hasonló mentális következmények várnak, amelyeket többek között olyan lelkileg megterhelő életesemények szoktak előidézni, mint a háborús élmények, a természeti katasztrófák, vagy balesetek”.
Ezért is örült Peták Flóra Németországban élő pszichológus, hogy mindjárt a járvány elején élethelyzete is lehetővé tette, hogy önkéntes segítőként kapcsolódjon a projekthez.
Azóta számos híváson van túl, s úgy látja, bár tavaly tavasszal volt egy nagy elbizonytalanodás a hirtelen jött első hullám miatt, de aztán sokan jutottak el oda, hogy ez egy krízis, amivel együtt meg lehet küzdeni.
„Akkor volt egy bizakodó hangulat, hogy gyertek, csináljuk, tapsoltunk esténként az ápolóknak és orvosoknak, s igyekeztünk túllenni ezen a hirtelen jött víruson. Ezzel szemben most egyfajta fásultság tapasztalható, hiszen sokan azt hitték, hogy ezen már túl vagyunk, de sajnos mégis visszajött. Sokan úgy érzik, hogy ezt a néhány hetet és hónapot jó lenne átaludni jövő tavaszig, mert most már kevés erre az energia” – mondja a szakember.
Nyáron mindenki megkönnyebbült, mert szinte eltűnt a vírus, sokan úgy gondolták, most már minden jó lesz. Ezért volt nagy sokk, amikor jóval magasabb számokkal visszajött a járvány, ráadásul most a tél kezdetén, ami önmagában is megterhelő. Az egészségügyi dolgozók még nagyobb harcot vívnak, mint tavasszal, kevésbé látszik, hogy mikor lesz vége, ezért érthető, hogy fásultabbak is.
„Sok orvos és ápoló hozzá van szokva, hogy egyedül kell megküzdenie a problémákkal. Viszont egy krízishelyzet több, mint a szokásos terhelés, ezt fontos időben észrevenni. Ezért is lényeges, hogy most merjenek időben segítséget kérni. Az első hullám végével kevesebben kerestek meg minket, jelenleg viszont megint többen jelentkeznek” – felel az önkéntes segítő arra a kérdésre, tapasztalható-e a két hullám között különbség a megkeresések tekintetében.
A hívások sokfélék, van, amikor az átvezényelt kollégának nehéz az új helyzet, de van, akinek a járvány azért megterhelő, mert pluszban rárakódnak még a különböző gondok, s így együtt ez túl sok.
„Lehet ez egy utolsó csepp is a pohárban, amikor borulhatnak a dolgok.”
Az sem ritka, hogy ez akkor következik be, amikor épp fellélegzik valaki a pihenőidejében. Amíg ugyanis robot üzemmódban csinálja a dolgát nap mint nap, nincs ideje semmire, nemhogy magára, s pont egy szünetidőben jöhet egyfajta összeomlás, vagy betegség.
Peták Flóra azt meséli, nehéz szituáció például, ha olyan döntést kell meghozni a kórházban, ami morálisan megterhelő, amit normál helyzetben esetleg nem vállalna. De akkor is nehéz ma az egészségügyben dolgozni, ha nem az első vonalban dolgozik valaki, hanem valahol mögötte, ahol azért szintén kap a járvány okozta folyamatos készültségből vagy stresszből.
Sok kolléga egyébként nem szívesen beszél rögtön ezekről a sokkoló élményekről. Először levegőt szeretne kapni, aludni, enni, a szeretteivel lenni, s csak egy idő után tudnak megnyílni az élményeikről.
„Még az egészségügyben dolgozók között is sokan vannak, akik nem szívesen fordulnak pszichológushoz, jó lenne ezen változtatni. Könnyen lehet, hogy jelenleg sokszor találják magukat extrém helyzetekben, ilyenkor az extrém reakciók teljesen érthetőek”
– hangsúlyozza a pszichológus, aki Almási Kittihez hasonlóan azt mondja, hogy a tartóssá váló nyomasztó helyzet, vagy a ki nem mondott, fel nem ismert fokozott megterhelés hosszú távon poszttraumás stressz tüneteket okozhatnak. A hétköznapokban pandémiás extrém helyzetekkel szerencsére viszonylag ritkábban szembesülünk, de az egészségügyben most fokozottan előfordulhat, hogy valakinek krízisintervencióra van szüksége.
Fontos, hogy ilyenkor van-e elég társas támogatása a járványban dolgozónak, akár egy jó munkahelyi közeg, akár a családja, mert a traumatikus élményeknél ezek alapvető fontosságúak. Az sem mindegy, milyen egyéni megküzdési stratégiái vannak az orvosnak vagy az ápolónak, hogyan éli meg a jelen pillanatban a sokkszerű eseményeket, vagy hogy utólag hogyan gondol ezekre, kellett-e nehéz döntéseket hoznia, van-e bűntudata, vagy egyéb olyan érzés, amit nem egyszerű feldolgozni.
Egy-egy kliens 3-5 alkalommal tud beszélgetést igénybe venni a Mental For Doctorsnál, s ez általában elég szokott lenni egy gyors, célzott lelki segítségnyújtáshoz. Ez nem hosszú távú terápiás vagy tanácsadói folyamat, hanem egy fókuszált párbeszéd. Ha pedig kiderül, hogy ez éppen a jéghegy csúcsa, és sok minden más is van a háttérben, amivel jó lenne foglalkozni, vagy feldolgozni, akkor lehet ez egy első lépés, és szívesen segítenek szakembert segíteni egy komoly terápiás folyamathoz.
„Én azt is fel szoktam ajánlani, hogy néhány hét elteltével beszéljünk, hogy érzi magát” – mondja a pszichológus.
Az egészségügyi dolgozóknál is nagyon változó, hogy kinek milyen mértékben van szüksége lelki támogatásra. Jó részük hozzá van szokva a nagy terheléshez, hogy a nehézségekkel sokszor egyedül kell megbirkóznia, hogy a beteg mellett lelkileg is ott kell lenni, a saját problémáit ilyenkor félre tudja tenni. De ez veszélyes, mert ha a saját problémáit elhanyagolja, akkor egy idő után mások mellett sem lehet ott lenni úgy, pedig náluk még fontosabb, hogy emberként jelen tudjanak lenni, s ne robotként. Fontos, hogy a munkahelyen túl legyen lehetőségük elég pihenésre, kikapcsolódásra, feltöltődésre, érdemes akár relaxációs technikákat elsajátítaniuk, hogy az ismételt terheléskor legyen mire alapozni.
Talán most, a járványgörbe platóján járva a legnehezebb a helyzet gyógyításban résztvevők számára, még akkor is, amikor az oltás belátható közelségbe került. Érdemes előre végiggondolni, hogy milyen lelki és társas erőforrások állnak rendelkezésre, mit lehet egy krízishelyzetben tenni. Hiszen nehéz épp akkor találékonynak lenni, mikor összecsapnak a fejük felett a hullámok, mert a kreativitás is energiát igényel. Muszáj tervezni, hogy mikor várható egy szünet, mikor lesz lehetőség feltöltődni, hogy hol van az alagút végén a fény.
December utolsó napján zárult le a Transzlációs Medicina Alapítvány kérdőíves felmérése, amely az egészségügyi dolgozók mentális jóllétét kutatja a járványhelyzet kapcsán.
