Mi mennyi - és mikor?
Az lehet, hogy Ukrajna a napokban visszafoglalt néhány várost, de hogy Putyin háborúja megrengette az egész világot, közte az európai élelmiszerkereskedelmet, az tény, és a káosz nem fog egyhamar rendeződni. A járvány sem volt ekkora hatással erre az ágazatra. A részleges bezárásokat még csak-csak elviselték az üzletek, ahogy a vásárlási idő korlátozását is, de a rezsiköltségek robbanásszerű emelkedésébe többen bele fognak rokkanni, nem beszélve arról, hogy a 30-50, néhol inkább 100 százalékos áremelkedést már nehezen viseli a lakosság jelentős része.
Hogyan vásárolunk ma, amikor minden kiszámíthatatlan? Nem ritka, hogy reggel nem annyiba kerül, mondjuk egy krémsajt, mint estefelé, mert napközben is folyik az átárazás. Léteznek olyan üzletek, ahová reggel érdemes benézni, mert a tegnapi, kissé fonnyadt zöldséget-gyümölcsöt leértékelik. Körülbelül annyira, amennyibe egy éve került…
Ma még felmérhetetlen, milyen rossz hatással lesz hosszú távon az egészségünkre, hogy kevesebb gyümölcsöt vásárolunk, - egy kiló őszibarack ma komoly kiadás egy nyugdíjasnak - mint ahogy azt is meggondoljuk, hogy a fél kilónyi brokkolit 600 forintért betegyük a kosarunkba, a legolcsóbb magyar diszkontban!
Időközben a krumpliból készült ételek felértékelődtek - egy rakottkrumpli, ha összeadjuk a többi hozzávalót: tojás, kolbász, tejföl, ma tetemes összegbe kerül - pedig a krumpli volt mindig a legolcsóbb élelmiszer Magyarországon.
A kenyér, meg amit rákenünk
A bioélelmiszerek eddig sem voltak filléres termékek, most még borsosabb lett az áruk, akárcsak mindennek, ami „mentes”. Ma kihívás bioboltot nyitni, bár azért erre is akad példa. A kevésbé tehetős emberek többsége sokkal kalóriadúsabban, laktatóbban, ha úgy tetszik, hizlalóbban étkezik majd a jövőben, ugyanis az új árarányok általában a tészták, lisztes áruk, nem pedig a rostos zöldségek, gyümölcsök, fehérjék vásárlására ösztönöznek.
Magyarországon kenyérnek, mindegy mibe kerül, lennie kell otthon. Más kérdés, hogy milyennek. A szeletelt fehér toast szelet fűrészporízű, az egészségesnek kikiáltott magos, rozsos, kovászos cipó – vagy a csavart, diós-olívás-szárított paradicsomos rúd - viszont elegáns csemegének számít.
Hogy mit kenünk rá? Előre meg lehetett jósolni a saját márkás termékek – például margarin – „kényszerű” kelendőségét, hiszen 20 deka vaj 1000 forint, míg egy dobozos light margarin, ami ki tudja, miből van összekutyulva, 290. Édességre vágyunk? A palacsinta sem filléres hétköznapi desszert a tojás és tejárak mellett, de még mindig jobban megeszi a gyerek, mint a retró lekváros-grízes vagy mákos tésztát.
A kézműves piacok drágák
Amit meg lehetett jósolni - írtunk is róla – hogy a jégkrémek és dobozos fagylaltok kelendők lesznek, mivel nagyon megdrágult a fagylalt. Várható, hogy a háziasszonyok közül a járatlanabbak is elkezdenek majd sütni otthon, hiszen egy szelet torta 700 forint a cukrászdában.
A mélyhűtött áruk ázsiója megnőhet, - hiszen a fagyasztóban már nem drágul tovább - de egyes készételeké is, hiszen azokat nem kell megfőzni – energia! – csak felengedés után betenni a mikróba. Még mindig jobban járunk, mintha étteremből rendelnénk. Ahol sok a gyerek, ott bizonyára bespájzolnak a szülők mélyhűtött pizzából, mert ezt mindig elő lehet kapni, ha megéhezik valaki.
Milyen üzlettípusban vásárolunk ma? Színes a paletta. Nyilvánvalóan vezetnek a hipermarketek és a német diszkontok. A budapestiek, ha tehetik, piacra járnak – no, nem mindegy, melyikbe. Mert ugyanazon piacon belül is eltérőek lehetnek soronként, részlegenként az árak, jó példa erre a Fővám téri nagycsarnok, vagy a Lehel piac.
A budapestiek általában előnyben vannak a kisebb településen élőkkel szemben, hiszen ott többnyire egy-két élelmiszerbolt működik, szűkös a választék, sok helyütt hiányoznak a piacok is. Igaz, gyakori, hogy saját maguk termesztenek a kiskertben zöldséget.
A kézműves hétvégi termelői piacok eddig is drágák voltak – meg kell fizetni, ha valami nincs permetezve, kicsit görbe és barna pöttyös a héja – most még inkább egy jómódú, többnyire értelmiségi réteg szokása itt beszerezni a főzéshez való alapanyagokat.
Ahol majdnem minden olcsó
A fővárosban rábukkanhatunk olyan boltokra is, ahol eleve leértékelik az olyan árut, amelyeknek közeli a lejárati ideje. Ezek sokszor fillérekbe kerülnek. Beszerzési forrásaik főleg a nagy hipermarketek, de olyan termékeket is találni itt, amelyek sehol másutt nem kaphatók Magyarországon. Az alaptrükk abban rejlik, hogy ha bemész az olcsó sonkáért, grillsajtért, rizsdesszertért, akkor a nem leértékelt árut is ott veszed meg.
Alkohol tekintetében a kínai boltok még mindig vezetnek. Olykor ezer forinttal olcsóbb egy üveg márkás ital, mint a mellette lévő német-magyar szupermarketben, és nem hamisítvány. (Itt látni, hogy valójában mennyi a reális ára egy üveg ginnek vagy whiskynek.) Bár valamennyire a kínai áruházak is emeltek, korántsem olyan mértékben, mint a reguler kereskedelem, és ez vonatkozik a pipere holmikra vagy akár a harisnyákra is.
Rizs, bulgur, kuszkusz, kimérve
Akik kedvelik az egzotikus ízeket, azoknak nyert ügyük van a szaporodó keleti – kabuli, dubaji – bazárokkal. Főleg azokban az utcákban találhatók ezek, ahol honfitársaik élnek. Annyiféle fűszert, olcsó konzervet, friss pitát sehol nem lehet kapni, mint ezekben. Ma már nemcsak mellékutcákban érhetők el. Fontos előnyük, hogy kimérve árusítják a rizst, lencsét, kuszkuszt, hajdinát, bulgurt, olajbogyót, tehát nem kell fizetned a csomagolásért, mint a szupermarketekben. Mekkája ez a vegánoknak is, hiszen annyiféle kókusztejet, datolyát és olykor friss koriandert sehol sem lehet kapni, mint ezekben.
A törökök - az ínycsiklandó bárány húsokkal és szőlőlevél konzervekkel -valamint a koreai és az orosz élelmiszerboltok drágábbak, de ezek is titkos lelőhelyek. Utóbbit főleg a magyarországi moszkoviták, - nosztalgiából – meg az itt élő oroszok és ukránok látogatják.
Ne dobjuk ki, ami megmaradt!
A mai legfontosabb trend az lenne, hogy ne dobjunk ki élelmiszert, márpedig a drágán megtermelt áru egyharmada is a szemétben végzi. Miképpen lehet ez? Az utóbbi évtizedekben egyfajta szépségversenyt rendeztek a zöldségeknek és gyümölcsöknek szabványosítás címén a különböző szakmai szervezetek. Azaz a megtermelt répa, krumpli vagy patisszon nagy része el sem jut az üzletekbe. Ha pedig eljut, akkor is jó része megmarad.
Az érem másik oldala, hogy a hibátlan áru jó része sem kél el. E fura helyzet megszüntetésére már születtek gyógyító törekvések – például a Lipóti másnap féláron szokta adni a megmaradt kenyeret, péksüteményt.
Két éve pedig újféle módon orvosolja a helyzetet egy új hazai kezdeményezés. A Munch egy olyan platform, amin keresztül a vendéglátóhelyek és boltok kedvezményesen értékesíthetik az el nem adott, de jó minőségű termékeket. A vevő kártyával, online fizet, és adott időponton belül érte megy az üzletbe vagy a vendéglátó helyre a 40-70 százalékra leértékelt élelmiszercsomagért vagy ételért. Ma már 600 partnerük van, és egyre sikeresebbek – jól jár mindezzel a bolt, az étterem, de a vevő, a vendég is.
