Tavaly számos termék lett látványosan olcsóbb, részben a koronavírus-járvány miatti keresletcsökkenés okán, idén viszont ugyancsak egy sor cikk lett drágább a várható gazdasági növekedés és az élénkülő aktivitás miatt. Ezek közül az üzemanyagoknak komoly a súlya az inflációs kosárban, és miután a 2020-as bázisár messze elmaradt az idei értékektől, az első három hónapot követően várhatóan áprilisban is jelentősen meglöki majd az infláció értékét. (Az üzemanyagok inflációs hatásáról néhány napja közölt anyagot a Privátbankár)
Van egy másik tétel is: a dohánytermékek drágulása. Ezen cikkek ára április elején az adóváltozások miatt ugrott meg, ez a havi mutatóban biztos, hogy vissza fog köszönni. Ugyan az áprilisi adóemelés kisebb mértékű, mint a január elején végrehajtott, figyelmeztető lehet, hogy az első havi inflációs adatokat kommentálva az MNB azt írta, hogy a 2,7 százalékos infláció és az ennél sokkal jelentősebb, 4,2 százalékos maginfláció hátterében elsősorban az alkohol és dohánytermékek magasabb árdinamikája állt.
A dohánytermékek áprilisi drágulása ugyanakkor a maginflációra már nem lesz hatással. A KSH ugyanis a múlt héten bejelentette, hogy módosítják annak számítását. A hivatal azt közölte, hogy az európai gyakorlatot is figyelembe véve áprilistól a Központi Statisztikai Hivatal módosítja a maginfláció számításához használt termékek és szolgáltatások körét: a jövőben a szeszes italok és a dohányáruk árváltozását már nem veszi figyelembe a mutatószám meghatározásához.
„A szeszes italok és a dohányáruk árát az utóbbi években jelentősen befolyásolta a jövedéki adó mértékének rendszeres, éven belüli többszöri, európai uniós jogszabály által előírt változtatása, így az európai intézmények gyakorlatát is alapul véve döntött a KSH a maginflációs mutató számításának módosításáról” – emeli ki Quittner Péter, a KSH Fogyasztói árak osztályának vezetője.
Összetételének változásából adódóan a maginfláció a korábbi 73 százalék helyett a teljes fogyasztóiár-index 63 százalékát fedi le. Számítása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően továbbra is az index újrasúlyozásával történik. A KSH a korábbi gyakorlatához híven a gyorstájékoztatókban publikált szezonálisan kiigazítatlan maginfláció mellett az idősort szezonálisan kiigazítva is közzéteszi.
A KSH egyébként a döntés kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a maginfláció az árszínvonal-változás középtávú változásainak egyik legfontosabb mutatószáma, és elsődleges célja, hogy kiszűrje a fogyasztóiár-indexből az olyan, egyszeri, átmeneti és nem piaci eredetű árhatásokat, mint például a hatósági döntések vagy a rendkívüli időjárás. A dohánytermékek esetén pedig az elmúlt időszak változásai nem piaci eredetűek, hanem hatósági döntésekre visszavezethetőek voltak.
A KSH magyarázata logikus, ugyanakkor a számítási metódus módosítása kapcsán „gyanúra” adhat okot, hogy az MNB az elmúlt időszakban – éppen az inflációs alapmutató hektikus mozgása miatt – azt kezdte kommunikálni, hogy az inflációs célkövetés során a maginflációra hangsúlyosabban figyelnek. Az év elején megugró maginfláció ugyanakkor ebből a szempontból problémás volt, hiszen a jegybank a 3 százalékos inflációs célt követi, amelytől pozitív és negatív irányba egy-egy százalékos kilengést megengedő toleranciasávot alkalmaz. Amennyiben a számítási metódust nem módosítják, jó eséllyel az áprilisi adat is ezt meghaladó mértékű lett volna, mint a fent említett, januári 4,2 százalékos maginfláció. Ezek pedig elvileg beavatkozásra, de legalább kommunikációra kellene, hogy késztessék az MNB-t. A maginfláció adminisztratív eszközzel történő megszelídítése ebben a helyzetben tehát akár ügyeskedésnek is tűnhet.
A fentiek miatt, továbbá azért, mert a maginfláció számítására vonatkozóan nem találtunk egységes európai metódust, megkerestük a KSH-t, hogy a döntésük mennyiben van összhangban az Eurostat vagy az EKB módszereivel. Lapunk kérdésére válaszolva a KSH szakértői azt jelezték, hogy az Eurostat egy korrigált inflációs mutatót alkalmaz (harmonizált fogyasztói árindex - HICP), amely a tagországokban zajló folyamatok összehasonlítását lehetővé teszi, ám ezeket nevezi deklarált módon maginflációnak.
Ugyanakkor az Európai Központi Bank az elemzései és előrejelzései készítése, illetve döntéshozatala során az Eurostat által publikált inflációs mutatók közül az élelmiszerek, az energia, illetve az alkohol és dohánytermékek árváltozásától szűrt HICP (angol elnevezése: HICP excluding energy, food, alcohol and tobacco) mutatóját használja fel maginflációként, jelezték a hazai statisztikusok. Így lényegében kijelenthető, hogy az európai gyakorlatban alkalmazott maginflációs mutató nem tartalmazza a jövedéki adó által érintett alkohol és dohánytermékeket, amely gyakorlatot a hazai maginfláció módszertani felülvizsgálata során a KSH is figyelembe vette.
Korábban az MNB és a KSH eltérő módszerrel számolt maginflációt, amit később megszüntettek, és a két szervezet egy új, egységes módszerrel számított maginflációs mutató kialakításáról állapodott meg. Miután ennek számítása a KSH feladata, arról is érdeklődtünk, hogy az egységes számítás bevezetése kapcsán volt-e a számítási metódusban változtatás, vagy terveznek-e a jövőben ilyet a dohány- és alkoholtermékek kivezetésén túl. A KSH válaszában azt jelezte, hogy (a fenti módosításon kívül) más változtatás a maginfláció számítási módszertanában nem történt., és jelenleg egyéb a maginflációt érintő módszertani változtatást nem terveznek.
