Bár a kormány 2027-es költségvetési terveinek elemzésekor nem az első helyen bukkan fel, feltűnő, hogy két nagy, az elmúlt években, sőt évtizedekben elhanyagolt alágazat, az oktatás és az egészségügy területén is kiemelt szerepet kap a közétkeztetés problémája.
Magyar Péter miniszterelnök bejelentése szerint jövőre elindul a Jeney Lajos iskolafejlesztési program, aminek egy fontos célkitűzése a „vállalhatatlan minőségű” iskolai közétkeztetés színvonalának javítása.
Az állami egészségügy fejlesztésére pedig 510 milliárd forintos pluszforrást irányzott elő a kormányzat a Hugonnai Vilma program részeként. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a napokban részletezte, pontosan milyen célokra is szeretnék elkölteni ezt az összeget. A béremelések és a várólisták rövidítése mellett a kórházi étkeztetés javítását is fejlesztendő területként említette.
Bőven több mint egymillió embert érint
Idén a magyar állam 186 milliárd forintot fordít a közétkeztetésre (a részletes 2027-es büdzsétervezetből majd kiderül, mennyit szán erre a célra jövőre a kormány), ami a bölcsődei, óvodai és iskolai menzákat beleszámítva napi szinten 1,2 millió embert érint.
„Az oktatás-nevelés a legnagyobb szegmens, de ha a kórházi és a szociális étkeztetést is idevesszük, akkor 1,8 millióra becsülik a magyarországi közétkeztetésben részt vevők számát”
– mondta el az Mfor megkeresésére Feigl Edit, a Magyar Közétkeztetők Szövetségének szakmai vezetője.
Így fizetünk a menzáért
Bár az elmúlt tizenhat évben jelentősen csorbult az önkormányzatok autonómiája, a közétkeztetés megszervezése továbbra is a helyi városvezetés feladata. Az ételek elkészítéséről és tálalásáról az önkormányzat vagy saját hatáskörben, vagy egy külső szolgáltatót megbízva gondoskodik.
A szülők felé a menza fenntartója a nyersanyagnormának megfelelő összeget számlázza ki térítési díjként, köznapi nevén ebédpénzként (vagyis azt az összeget, amennyibe kerül számára egy gyermek napi étkeztetése). Ha az önkormányzat egy külső közétkeztető céget bíz meg, akkor jellemzően alacsonyabb összeget hárít át a szülőkre, mint amennyibe valójában kerül neki a szolgáltatás. A különbözetet pedig vagy az állami normatívából, vagy saját büdzséből pótolja ki.
Bizonyos feltételek teljesülése esetén pedig a szülők 50 százalékos támogatást kaphatnak, vagy teljesen térítésmentesen kérhetik a gyermekük élelmezését.
A kórházakban igazán kritikus a helyzet
„Nagyon örültem annak, hogy a közétkeztetés témája, illetve annak jelentősége a kormányzati kommunikáció fókuszába került. Dietetikusként is mondhatom, hogy az egészséges táplálkozás a testi, lelki, szociális jóllét igen fontos része, így ahhoz is hozzájárul, hogy az ország jól teljesítsen” – reagált az elmúlt napok kormányzati bejelentéseire Feigl Edit.
Hozzátéve, hogy a közétkeztetés rendszerét érintő közvetlen beavatkozások mellett nagy szükség lenne az egészséges élelmiszerek általános forgalmi adójának (áfa) 5 százalékra mérséklésére is, ami a Tisza Párt választási programjában szerepel. Nem beszélve arról, hogy míg Magyarországon a kereskedelmi éttermi étkezés áfakulcsa 2018 óta 5 százalékos, addig az iskolai és szociális menzáké 27 százalékos.
A szakértő szerint nem kérdéses, hogy a kórházi étkeztetés területén tapasztalhatók a nagyobb elmaradások.
„A kórházakban kritikusnak számít a főzőkonyhák állapota, felszereltsége. Ennek a területnek a fejlesztése háttérbe szorul az intézmény egyéb szükséges ellátásainak finanszírozása vagy a dolgozók bérezésének megoldása mellett”
– tette hozzá a Magyar Közétkeztetők Szövetségének szakmai vezetője.
Fotó: Hungast
Az iskolai menzák esetében Feigl Edit nem fogalmazna olyan erősen, mint a miniszterelnök, de – mint mondja – „kétségtelen, hogy az infrastruktúrán, a tálalókonyhák, az ebédlők, az eszközök állapotán látszik, hogy sokáig nem volt elegendő fókusz ezen a területen”. Az elmúlt időszak pozitív változásai közül kiemelhető, hogy egyre több iskolában lehet már kétféle menü („A” és „B”) közül választani. Ráadásul ezt a szülők a gyerekekkel együtt már otthonról is megtehetik.
A bővebb választék mellett fontos lenne az is, hogy egyre nagyobb számban létesüljenek önkiszolgáló tálalópultok, ahonnan a gyerekek akár saját magukat is ki tudják szolgálni. „Ezek a megoldások érezhetően növelik a menzai étkezés megítélését, és nem is jelentenének feltétlenül olyan nagy pluszköltséget” – mutat rá a szakértő.
Nem éri meg felújítani
Az ebédlők és tálalóhelyiségek felújítása, modernizálása érdekében a szövetség szerint a kormánynak felül kellene vizsgálnia a 2+2 éves közbeszerzési maximumot. A 2020-ban elfogadott kormányrendelet ugyanis kimondja, hogy közbeszerzési szerződés – az addigi gyakorlattal szemben – legfeljebb 2 évre köthető, és legfeljebb 2 évvel hosszabbítható meg. Ezt úgy kellene módosítani, hogy akár 10 éves szerződéseket is lehessen kötni.
„A rendelet hatálybalépése előtt az önkormányzati és kórházi tulajdonban lévő főző- és tálalókonyhák felújítását rendszerint a közétkeztetési cégek vállalták saját költségen, hogy a szolgáltatás megfeleljen a jogszabályi, élelmiszerbiztonsági és élelmiszer-higiéniai előírásoknak. A 2+2 éves szabályozás elfogadása miatt viszont az infrastrukturális beruházások megtérülése ellehetetlenül”
– emelte ki Feigl Edit.
Négy étkezés napi 660 forintból
A közétkeztetés megítélésének sarkalatos pontja az infrastrukturális körülmények mellett természetesen, hogy milyen minőségű ételt kapnak a gyerekek vagy a kórházi betegek. Ez pedig nem kizárólag, de jelentős részben pénzkérdés.
Fotó: Depositphotos
Magyarországon 2007, vagyis közel 20 éve nem emelkedett a kórházi étkeztetés napi minimum 550 forintos nyersanyagnormája. Ez az az összeg, amennyit legalább rá kell költeni egy fekvőbeteg napi élelmezésére (reggelivel, tízóraival, ebéddel és vacsorával együtt). És ami természetesen brutálisan alacsony érték. Bár a valóságban ennél egy kissé jobb a helyzet, de nem sokkal.
„Ismerek olyan kórházat, ahol 660 forintból hozzák ki a betegek napi élelmezését, ami már igazi varázslatnak számít. Úgy véljük, hogy a minőségi betegélelmezési szolgáltatás ellátásához jelenleg legalább nettó 1800-2000 forintos nyersanyagköltségre lenne szükség naponta”
– mondta Feigl Edit. A gyermekétkeztetésben papíron még rosszabb a helyzet, hiszen azon a területen a jogalkotó nem is határozott meg semmilyen minimumösszeget (Magyarországon a 2014-es EMMI-rendelet szabályozza a közétkeztetésre vonatkozó táplálkozás-egészségügyi előírásokat).
A szakértő szerint a közoktatásban mindenképp meg kellene határozni korcsoportonként differenciáltan egy minimum nyersanyagnormát, míg a kórházi étkeztetésben egy drasztikus emelésre lenne szükség. Mint kihangsúlyozza:
„Azért lenne fontos meghatározni egy minimumszintet, ami alá nem szoríthatják le a közétkeztető cégek az alapanyagköltségeiket, mert a közbeszerzéseken jelenleg sokszor kizárólag a minél alacsonyabb ár dönt. Ez pedig gyakran olcsóbb, gyengébb minőségű alapanyagok beszerzéséhez vezet.”
Nem csak a közétkeztetés feladata a sóbevitel csökkentése
Feigl Edit szerint az említett EMMI-rendeletet is folyamatosan frissíteni kell az élelmiszeripar és a fogyasztók igényeinek változásával párhuzamosan. Ez egyébként pont nemrég, 2025 februárjában történt meg legutóbb, bár tartalmaz egy meglehetősen betarthatatlannak tűnő előírást is.
2028 szeptemberétől ugyanis az életkortól és a napi étkezések számától függően 50-57 százalékkal kellene csökkenteni a jelenleg megengedett sóbevitel maximumát.
„Ahhoz, hogy a közétkeztetők tartani tudják a célértékeket, többek között a kenyér, pékáru és a húskészítmények sótartalmát is érzékelhetően csökkenteni kell. A megoldás nem egyetlen szereplőn, hanem az egészségpolitika, az agrárpolitika és az élelmiszeripar összehangolt együttműködésén múlik” – fogalmazott a szakértő.
Már csak azért is, mert ha egyedül a közétkeztető cégek lépnek és csökkentik drasztikusan és hirtelen az ételek sótartalmát, akkor az az ízvilág rovására fog menni. „Vagyis a menzák elfogadottsága ismét a béka feneke alatt lesz”
– tette hozzá Feigl Edit, aki a francia és a brit példát hozta fel követendő példaként. Ezekben az országokban tíz év alatt csökkentették a kenyerek és a pékáruk sótartalmát, amit a fokozatosság miatt a társadalom gyakorlatilag észre sem vett.
Úgy tűnik, megvan a politikai akarat
Feigl Edit szerint ahogy a közétkeztetés minősége is számos más ágazat (a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az egészségügy) fejlődésén múlik, úgy a politika oldaláról is egy összehangolt cselekvési tervre van szükség.
„Az Agrárminisztérium már szervezett is egy közös megbeszélést, és egy munkacsoportot szeretne létrehozni, ahová a közétkeztetés szereplőit, valamint az oktatási és egészségügyi minisztérium szakembereit ültetné egy asztalhoz. De már eljuttattuk a javaslatainkat a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, illetve az országos tisztifőorvos (dr. Oroszi Beatrix) felé is” – érzékelteti.
A Magyar Közétkeztetők Szövetségének javaslatait Trompler Ildikó, a Tisza-frakció korábban dietetikusként dolgozó országgyűlési képviselője is támogatja. Kiemelte, hogy a következő időszakban egy egységes, hosszú távú programot kell kidolgozni a települési közétkeztetés fejlesztésére. Majd a probléma összetettségére utalt:
„Az átfogó közétkeztetési program kidolgozása során az egészséges és ízletes étkeztetés feltételeinek megteremtése mellett szem előtt kell tartani a helyi termelői, gazdálkodói és beszállítói kör erősítését, a beszerzés és az üzemeltetés hatékonyságának javítását, a konyhai infrastruktúra korszerűsítését, valamint a fenntarthatósági szempontokat.”
„Ebédóra” a matek és a nyelvtan mellé?
Feigl Edit a javaslataik közül megemlítette még, hogy kívánatos lenne egy hosszabb, a szakmai ajánlások alapján 45 perces ebédszünetet is beiktatni, ami az alsó tagozatosoknál a rövidebb tanórákkal is együtt járhatna.
Emellett szerencsés lenne egy „Ebédóra” bevezetése is, ahol hangsúlyosabban jelenhetne meg az egészséges táplálkozás oktatása a gyerekek számára.
De a 2020-ban megszűnt Országos Képzési Jegyzék (OKJ) eltörlése is jelentős károkat okozott azáltal, hogy idén szeptemberig nem indult diétás szakácsképzés Magyarországon. Az élelmezésvezetők képzését ugyancsak nagyon kedvezőtlenül érintette az OKJ eltörlése: a képzés időtartama 2020-ban 100 órára csökkent, ami azt jelenti, hogy a szabályozás szerint egy nagyjából kéthetes tanfolyam elvégzése után bárki vezethet egy 10 ezer fő ellátását biztosító főzőkonyhát.
„És felelhet például az ételallergiások és a táplálékintoleranciával élők személyre szabott ételeinek biztosításáért” – emelte ki Feigl Edit.
