Heindl Péter politikai aktivista újabb peren van túl, s tovább harcol az igazáért, miközben az Oroszország elleni szankciókat elutasító plakátokat „módosítgatja”. Véleménye szerint ezek a köztéri hirdetések hazugságra épülnek, hiszen nem igaz, hogy a magyarok 97 százaléka elutasítja a szankciókat, a valós szám 37-42 százalék. Véleménye szerint ezekkel a hirdetésekkel a kormány a közelgő uniós választást akarja befolyásolni a Fidesz javára, méghozzá törvénytelenül.
Ő az a jogász, aki évek óta rongálja a kormányplakátokat azok alkotmányellenessége miatt, s akit emiatt jelenleg is vétséggel vádolnak. Büntetőpere múlt héten kezdődött a Pécsi Járásbíróságon, az előtte zajló szimpátiatüntetésen pedig Hadházy Ákos független képviselő mondott rövid beszédet.
E büntetőper gyökerét - melyről az Mfor.hu is írt - még a 2022-es parlamenti választásoknál kell keresni, amikor Heindl sorra festette át a kormányplakátokat, amelyek meggyőződése szerint beleavatkoztak a választásba. Az ügy a Pécsi Járásbíróságra került, amely 2023 februárjában vétsége ellenére „próbára bocsátotta” az aktivistát (miszerint, ha egy évig nem követ el újabb bűncselekményt, emiatt sem ítélik el), ám ő ezt nem fogadta el.
Sőt, ezt követően tovább rongálta a plakátokat.
De most már nem a választási, hanem immár a „Brüsszelt” kárhoztató szankciós plakátokat. A Járásbíróság múlt heti tárgyalásán Heindl ezek után még bizonyítási eljárást is kért, hogy dokumentálhassa: nem ő, hanem a kormány a jogsértő.
„Indítványoztam, hogy a bíróság kérjen előzetes döntést az ügyemben az Európai Unió Bíróságától. A bíró kedvesen, de minden indoklás nélkül azt mondta, hogy nem fordul hozzájuk, majd elnapolta a tárgyalást június 20-ra” - mondta a tárgyalás utáni első interjújában Heindl Péter lapunknak, aki szerint ezzel egy kiemelkedő lehetőség ugrott, ami nem segíti elő az igazsága kibontását.
Elszalasztott lépés
Ha ugyanis a magyar bíróságnak egy büntetőügyben olyan, előzetesen eldöntendő kérdése merül fel, ami az uniós joggal összefügg, akkor kérhet egy állásfoglalást az Európai Unió Bíróságától.
Ez pedig döntő fontosságú lehet a végső ítélet meghozatalához. Azzal, hogy a bíró ezt nem kérvényezte, a Heindl-ügyben az uniós bíróság nem is tud segítséget nyújtani a magyar bíróság előtt felmerülő kérdésekhez. Nevezetesen, hogy valóban jogellenesek voltak-e a 2022-es parlamenti választások kampányában kitett plakátok, s hogy emiatt Heindl plakátrongálása mégsem büntetendő.
„Ez egy óriási továbblépési lehetőség lett volna az ügyemben. A próbára bocsátó végzés után, februárban már szankciós plakátokat firkáltam össze, ezzel is nyomatékosítva, hogy amit tettem, nem bántam meg, sőt folytatom a plakátjavító tevékenységem, s tisztában vagyok vele, hogy magatartásom befolyásolhatja a járásbíróság döntését a cselekedetem súlyának megítélésekor. A szankciós plakátok ugyanakkor értelemszerűen érintik az Európai Unió jogát azzal, hogy az Európai Parlament képviselőinek szabad választáson való megválasztását írják elő. Márpedig a következő választás épp az uniós parlamenti képviselői választás lesz. A szabad választás egyik kritériuma azonban az állami szervek politikai semlegessége. A kormány által kihelyezett plakátok pedig egyáltalán nem semlegesek, ráadásul ezek az újabb hirdetmények azt állítják, hogy az EU a felelős a szankciókért, vagy hogy emiatt megy tönkre a magyar gazdaság. Ezért a magyar bíróság teljes joggal kérhette volna az EU bíróságának előzetes állásfoglalását a döntéséhez" – magyarázza a pécsi jogász.
Elmondása szerint az állam elvileg a soron következő választásokba, azon keresztül a pártok versenyébe sem szólhatna bele, hirdetményeivel nem foglalhatna állást. Meggyőződése, hogy a kormány minden bizonnyal újabb véleményformáló óriásplakátokat fog kihelyezni. Pedig az Európa Tanács Velencei Bizottságának Választási Kódexe is rögzíti az állam semlegességének követelményét, és erre ítéleteiben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is szó szerint hivatkozik.
„Hiába fekete-fehér kritériumok ezek, a magyar bíróságok mégsem veszik ezt figyelembe” – mutat rá Heindl a többéves küzdelme lényegére.
Nem egyszerű a bírók helyzete sem
A joghoz értő szakemberek szerint viszont megvan az oka, hogy a magyar bíróság miért nem akarja az állam semlegességi kötelezettségét figyelembe venni. Hiába mondja ki ugyanis az Alkotmánybíróság 2008-as határozata, hogy az államnak semlegesnek kell maradnia a pártok küzdelmében, a Kúria 2019-ben egy ezzel ellentétest döntést hozott, mely szerint a magyar állam szervei immár nyugodtan politizálhatnak. Akár az utcákon is. Épp ezt az ellentmondásos helyzetet oldhatta volna fel a Heindl-ügy bírája, ha előzetes döntés kér az EU bíróságától.
2019-ban egyetlenegy esetben egyébként előfordult ilyesmi. Vasvári Csaba bíró egy büntetőügyben kérte az EU bíróságának előzetes döntését, mire itthon fegyelmi eljárást indítottak ellene.
Az EU bírósága utóbb a magyar bírónak adott igazat, de meghurcolása miatt nem csoda, ha ma egy bíró nemigen mer ilyet bevállalni. Sőt, ebből lehet is következtetni arra, hogy júniusban milyen ítélet születik majd Heindl Péter ügyében.
„Akkor viszont kivisszük ezt az ügyet is a strasbourgi bírósághoz. Az ügyvédeim azt mondják, hogy jó eséllyel nyerhetek. Kár, hogy addig évek telnek el, mert az EU bírósága az előzetes döntéshozatali eljárása során ennél sokkal rövidebb idő alatt kimondhatta volna, hogy a plakátok jogsértőek. Ami a választások törvénytelenségére is rámutatott volna” – mondja az aktivista.
De van itt egy másik ügy is
Heindl Péter a választás előtti kormányzati plakátkampány miatt tavaly tavassszal kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz, majd a hazai eljárás lezárulása után a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósághoz fordult. Kérelme befogadását azonban elutasították.
„Nem esett jól, de megyek tovább” – jelenti ki az egykori pedagógus.
Tudni kell, hogy a strasbourgi beadványoknál a bíróság a kérelmező úgynevezett „áldozati státuszát” nagyon szigorúan vizsgálja.
„Hiába bizonyítottam beadványomban az áldozati státuszomat, hiszen politikai aktivistaként egzisztenciális kockázatot vállalok és jelentős munkát fektettem bele a törvénytelen plakátok ellen, mégsem indult vizsgálat. Azzal indokolták, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményébe foglalt jogok esetemben nem sérültek. Pedig a beadványom épp arról szólt, hogyan sérültek” – magyarázza.
Az aktivistát tanácsaikkal segítő, strasbourgi ügyekben jártas jogászok szerint azonban ez igazából egy sablon elutasítás, amely arra is utalhat, hogy a strasbourgi bíróság egy ilyen súlyú ügyben nem kívánt olyan kérelemmel foglalkozni, amit nem parlamenti párt vagy szervezet adott be, hanem egy egyszerű polgár.
Ugyanis külföldön akadtak már olyan, az övéhez hasonló, nagy jelentőségű ügyek, amelyeket évekig komolyan vizsgáltak, de azokat pártok kezdeményezték. Elképzelhető, hogy egy magánember beadványára a bíróság nem szeretne egy olyan hosszadalmas eljárásba fogni, aminek a legvégén azt az igen komoly kérdést kellene eldöntenie,
hogy Magyarországon van-e demokrácia vagy sem?
„Ezért tervben van, hogy jeles, akár külföldi alkotmányjogászokkal olyan konferenciát tartunk, ahol az ügyre érzékeny pártok képviselői is képbe kerülhetnének. Mert együtt talán valóban sikert érhetnénk el a strasbourgi bíróságon, s végre pontot tehetnék arra a kérdésre, hogy valóban sértik-e a nemzetközi jogot a politikai tartalmú magyar kormányplakátok vagy sem” – mondja zárszóul Heindl Péter.
