Már tavaly, az előválasztások idején megjelentek azok az állami plakátok, melyeket a Kormányzati Tájékoztatási Központ rendelt meg, s melyeken a kormány választási kampányának új szlogenje kikerült az utcákra: „Magyarország előre megy, nem hátra”. Heindl Péter történelemtanárt már ekkor zavarták a plakátok, mert véleménye szerint:
„Itt nem csak arról volt szó, hogy az állam közpénzen beleszólt a pártok és a civilek dolgába, hanem arról, hogy egy direkt választási kampány folyt jóval a választások előtt” – mondja a jogász végzettséggel is rendelkező pedagógus.
Elkezdett nyomozni, hogyan tiltakozhatna a jogsértés ellen, s kiderült, hogy az Alkotmánybíróságnak 2008-ban volt egy döntése (miszerint nem képzelhető el demokrácia, ha az állam nem semleges), amire a Kúria is többször hivatkozott, sőt, külföldi példaként: az igen tekintélyes német Szövetségi Alkotmánybíróság 2020-ban hozott egy radikális állásfoglalást, miszerint a szabad választás feltétele, hogy az állam semleges maradjon, azaz ne avatkozzon bele a pártok életébe és versenyébe.
„És, ha ez nem valósul meg, akkor nem beszélhetünk szabad választásról” – magyarázza Heindl, aki szerint Németország a Magyarországon történtekhez képest egy elenyésző ügy miatt hozta meg a fenti döntést. Ott egy miniszter tett fel egy szélsőjobboldali pártot szidalmazó újságcikket a minisztériuma honlapjára, s ezt ítélték törvényellenesnek és jogszerűtlennek.
2010 előtt egyébként Magyarországon sem volt jellemző, hogy így kampányolt volna az állam. Most azonban döbbenetes mennyiségű plakáttal próbáltak a választókra hatni, sőt, az ominózus „Magyarország előre megy nem hátra” – szlogen internetes propagandafilmjében az előválasztás politikusainak az arcképei villannak fel, ami véleménye szerint szintén jogszerűtlen.
Pár plakátot saját kezűleg ő maga is összefirkált
„Nagyon élesen el lehet határolni, mi az, ami az állami tevékenység reklámozása, és mi az, ami direkt politikai propaganda. Meggyőződésem, hogy a Nemzeti Konzultációs plakátok is a direkt politikai propaganda eszközei voltak, ezt sem lett volna szabad kivinni az utcára” – mondja a tanár, aki emiatt négyszer futott neki beadványaival, mire igazán komolyan vették, s ami alapján most Strasbourgba is megnyílhat az út.
Nem tagadja, hogy a választásba való direkt beavatkozást úgy reagálta le, hogy a plakátokat többedmagával összefirkálta, de csak ízléses módon. Ezért szabálysértési eljárást indítottak ellene, de mivel nem hagyta abba a köztéri firkálgatást, büntetőeljárásra módosítottak. Az összefirkált plakátokra egyébként mindig ráragasztott egy, az állami kampányolás törvénytelenségére figyelmezető feliratot is.
Mindezek mellett, vagy ellenére közvetlenül az előválasztások után, már novembertől beadványokat nyújtott be a hatóságokhoz arra hivatkozva, hogy törvénybe ütközik, ha az állam nem marad semleges a választási kampány során.
Akkor tudta meg azonban, hogy pár éve hoztak egy olyan bírói döntést, miszerint a választásokat megelőző 50 nap előtti időszak nem számít kampányidőszaknak, tehát csupán abban az 50 napban történteket lehet az állam kampánysemlegessége szempontjából vizsgálni. Heindl azonban gondolt egyet, és már novemberben beadványt írt a törvénytelen állami kampányolás miatt az ügyészségnek.
Az ügyészségnél kezdte
„A Fővárosi Ügyészséghez kerülve azzal passzolták le az ügyet, hogy a kormány kampányplakátjait kihelyeztető Miniszterelnöki Kabinetirodának ebben nincs hatósági jogköre, tehát őket nem vizsgálhatják. De mivel közérdekű panaszként nyújtottam ezt be, azt írja elő a törvény, hogy ha a címzett nem illetékes az elbírálásban, akkor köteles 8 napon belül áttenni a panaszt az illetékeshez” – mesél a magyar jog útvesztőiről.
Persze nem tették át, mert nincs olyan szerv, ami a kampányidőszakon kívüli állami kampányolást vizsgálná, így a Legfelsőbb Ügyészség is azt javasolta, hogy kezdjen mindent újra a kampányidőszakban, s forduljon majd a Nemzeti Választási Bizottsághoz, , majd jogi menetrend szerint a Kúriához, végül az AB-hoz. (Közben szorgosan firkálgatta a plakátokat).
„Nyilván az egész történet protestálás és civil kurázsi a részemről, de van ennek egy más vetülete is. Mégpedig az, hogy Magyarország 1990 után aláírt egy sor egyezményt, ami gyakorlatilag a magyar jogrendszer részévé vált, és ha az ember minden magyar jogi fórumot kimerített a sérelmeivel, akkor el lehet menni a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságára” – veti fel a megoldás lehetőségét Heindl Péter.
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága az 1950-es Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján dolgozik, amelyben az is szerepel, hogy a „Magas Szerződő Feleknek” kötelességük észszerű időközönként szabad választásokat tartani. Ehhez az egyezményhez Magyarország a rendszerváltás után csatlakozott.
„Ezek szerint pedig nekem, mint magyar állampolgárnak, jogom van szabad választáson részt vennem, és az államnak biztosítania kell, hogy a politikai véleményem alapján se különböztessenek meg hátrányosan, azaz egyenlő elbírálás alá essek. Ezeket minden beadványomban szépen levezettem, és folyamatosan hivatkoztam a fent említett 2008-as AB-i döntésre és a strasbourgi egyezményre is. Ennek ellenére előfordult olyan is, hogy a Kúria és az AB nem az állampolgárok jogát védő jogszabályt tartotta mérvadónak, hanem az állam jogát. Az pedig vicc, amikor az állam „szabadságjogait” védik, s nem az állampolgárét” – mondja a pedagógus.
A tűzoltó sem rongálás miatt töri be az ablakot
Aztán a legutolsó – negyedik – perénél történt egy furcsa fordulat. A Kúria bekérte a kormány véleményét, s Rogán Antal kancelláriaminiszter megbízásából egy budapesti ügyvédi irodát bíztak meg, hogy „Magyarország kormánya nevében” nyilatkozzon. E dokumentumban előbb arra hivatkoznak, hogy 2018 decemberében módosították a választási eljárási törvényt, s az abba bekerült félmondat szerint „nem minősül választási kampánynak az állami szervek jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenysége”. Majd ennek kapcsán a nyilatkozat egy kúriai döntésére hivatkozik, amely szerint a választási eljárási törvény 2018. decemberi módosítása óta ,,nem tartható fenn a továbbiakban a politikai pártok küzdelmében megkövetett állam semlegességére vonatkozó kúriai joggyakorlat."
„Az állam ezzel mintha azt mondaná, hogy nem kell a szabad választást betartania. Ezért megyek tovább Strasbourgba, mert a semlegesség elve nemcsak az Alkotmányban, de a hatályos magyar választási törvényben továbbra is szerepel”– jelenti ki Heindl.
Strasbourgba immár joga is van tovább menni, mert a Kúria és az Alkotmánybíróság „érintettnek” ítélte meg a személyét az ügyben, ami azért jó hír, mert csak ezzel a feltétellel lehet bármilyen kérelmet beadni a nemzetközi bíróságra. Az biztos, hogy négy hónapon belül lehet benyújtani Strasbourghoz a kérelem felülvizsgálatát.
„Úgy gondolom, az egész ügy a kizárólagos hatalomra való törekvésről szól. Ha valaki folyamatosan fenn akarja tartani a hatalmát, azt nem csak tiltja a törvény, de ha az állampolgár ilyet tapasztal, hogy bárki, vagy bármilyen hatóság kizárólagos hatalomgyakorlásra tör, akkor nem csak joga, hanem kötelessége fellépni. Ez az 1222-es Aranybullából maradt ránk, a régi Alkotmányban és a mostani Alaptörvényben is benne van és ellenállási jognak nevezik” – tart egy kis történelemórát Heindl, aki abban bízik, hogy talán még a saját, plakátrongálós büntetőeljárását is el tudja vinni Strasbourgba.
Ugyanis meglátása szerint lehet, hogy a plakátrongálás önmagában törvénytelen, de mivel a kizárólagos hatalomgyakorlás ellen tette, az nem jelent veszélyt a társadalomra. Bűncselekménynek pedig csak az számít, ami a társadalomra veszélyes. A könnyebb megértés miatt erre egy példát is említ: ha egy tűzoltónak be kell törnie az ablakot ahhoz, hogy a lakásba bejutva a tüzet eloltsa, akkor nem követi el a magánlaksértés bűncselekményét, hiszen a társadalmi jó érdekében cselekedett.
Mit szól ehhez az EBESZ?
Már 2022 januártól Magyarországra érkezett az Európai Biztonsági Együttműködési Szervezet (EBESZ) küldöttsége, hogy az idei országgyűlési választásokat ellenőrizze. Arra a kérdésre, hogy nekik jelezte-e észrevételeit, Heindl Péter azt mondja, hogy anyagokat ő is küldött nekik, de hivatalos zárójelentést csak júniusban fog kihozni a szervezet. Ami két dolgot állapíthat meg, ha valamit nem talált rendben: nem volt szabad és/vagy nem volt tisztességes a választás.
"Az EBESZ-nek arról már van tudomása, hogy az államsemlegesség elvét ilyen jelentősen, az eredményre döntő hatást gyakorolóan sértő plakátkampány a korábbi választások előtt nem volt, de a végső véleményt majd ők mondják ki" - mondja a pedagógus.
Május 23-án, hétfőn egyébként úgy nyilatkozott Didier Reynders igazságügyekért felelős uniós biztos az EBESZ előzetes jelentésére hivatkozva, hogy „Magyarországon rendben zajlottak le a választások, a választók egyértelmű alternatívákat kaptak a demokratikus eljárásban való részvételre, azonban az aggályok továbbra is fennmaradtak, különösen a média részrehajlása és a választási kampány nem átlátható finanszírozása miatt”.
Hogy a pedagógus mit vár Strasbourgtól, azt válaszolja, ott döntés fog születni, feketén-fehéren ki fogják mondani, hogy szabad választás volt-e, vagy sem. Azonban, ha azt mondják ki, hogy nem volt szabad, akkor sem utasíthatják Magyarországot új választás kiírására, „csak” kártérítés fizetésére annak, aki az állam törvényellenes tevékenységét a bíróság előtt megtámadta és a törvénysértés miatt jogsérelmet szenvedett, illetve még a jogi képviselőjének a munkadíját köteles az állam megtéríteni.
Az országgyűlési választás ugyan április 3-án lezajlott, ám két év múlva európai uniós választások lesznek. Heindl azt mondja, ha ebben az időszakban ismét kikerülnek a szabad választást sértő közplakátok, akkor már az Európai Unió Törvényszékéhez lehet fordulni, ami Strasbourggal ellentétben konkrét intézkedésekre is kötelezheti a magyar államot. Azaz konkrétan utasíthat is, hogy jogsértés megszüntetése érdekében mit kell a magyar államnak megtennie.
