Magyarországon létezik egy több milliós réteg, ahol a családban az átlagnál jobban keresnek és többen, ők tehát nem nagyon változtattak a vásárlási szokásaikon, ugyanúgy órákat fognak eltölteni a lakásuktól messze lévő hipermarketekben, benzinköltség ide vagy oda, mint régen. A másik ugyanennyi milliónak viszont meg kell tanulni új trükköket.
Népszerű a leértékelt kenyér
Először is, sokkal több idő kell az élelmiszerek beszerzésére, már aki teheti, hogy üzletről üzletre vándoroljon. Léteznek olcsó és drága piacok Budapesten, abból a balga ötletből kiindulva, hogy mondjuk, aki a Fény utca vonzáskörzetében lakik, az mind milliomos.
Irány tehát a Lehel piac, ahol egész sor standot béreltek ki újabban a törökök, és tényleg minden zöldség és gyümölcs olcsóbb náluk, mint akár a többi soron. Lehet, hogy ez bevezető ár, és persze nagyjából ők is követik az árszínvonal emelkedést, de kisebb mértékben, akárcsak a vietnamiak – ma már a legtöbb kínainak hitt stand ugyanis vietnamiaké.
A leértékelt áru percek alatt elfogy, akárcsak a nagy országos pékség-lánc egységeiben: náluk – nem minden üzletükben! - a tegnapi kenyér és péksüteményféléket 50 százalékos áron teszik ki, sorban is állnak érte már reggel az egyik budai piaccal szemközti üzlet előtt. Mondjuk, ez az ár lenne a reális…
Lefaragni az utolsó húscafatot is
Van, aki pont az élelmiszeren nem spórol: legfeljebb nem vesz új ruhát és kihagyja az üdülést. De azért van egy határ: az egyik standon halmokban áll a szőlő – 3.900 forint egy kiló, de mag nélküli, teszi hozzá a viszonteladó – ám ez nem fogja komolyan elcsábítani az egyedülálló nyugdíjast.
Az emelést elviszi ugyanis a megnövekedett rezsi, tehát nem fog bővülni a zöldségekre és gyümölcsökre fordítható keret.
A hentesek előtt sokan csak nézelődnek és hüledeznek. A sorban egy idős hölgy szóváteszi, hogy a mémmé vált csirke farhátról újabban az utolsó húscafatot is lefaragják, csak bőr és csont marad. Képzeljük el, amint egy kis éles késsel megtermett férfiak tucatjai azzal tölti az idejét, hogy ezeket farigcsálja…
Biztonsági őrnek mennek inkább
A nagy hipermarket láncok árai kiszámíthatatlanok. Az egyik belvárosi kis üzletbe belépve azt látom, hogy négy biztonsági őr szorgoskodik a placcon, - a munkabérükre tehát van pénz - a polcok viszont üresek, mert ugyanakkor nincs ember a kirakodásra. Az automata pénztárakkal sokat spórolnak, de azért egy idősebb réteg még marad a hagyományos – már amennyire a kártyást annak lehet mondani – fizetésnél. Utálják is érte. A kassza mögött álló fiatalember egyetlen pillantást sem vet arra, aki előtte áll és fizet, közben az egyik biztonsági őrrel viccelődik, nyerítve, trágárul.
Mindez persze nem érdekli az errefelé sétáló turistákat, csak találjanak egy helyet, ahol lehet venni egy üveg üdítőt, estére bort, meg egy szendvicset. (Utóbbi 1200 forint!) Egyébként sincs fogalmuk az átváltási költségekről, a magyarországi árakról.
Bébiétel árak, az egekben
A polcokra logikátlan sorrendben rakják ki az árukat, a hatósági áras – ? – tej 800 forint. A tejet soha nem látott, ki tudja, miből kutyult, saját márkás margarin már vagy harmadszor drágult meg az elmúlt két hónap folyamán.
Van olyan termék, amiből több tucatnyi doboz néz velünk szembe, másik fajtából öt. A tartós árukra pillantva meglep, hogy a 163 grammos bébiétel 769 forint - egy diszkontáruházban!
A budapesti kereskedelmi palettát színesítik azok az üzletek, ahol a lejárat előtti élelmiszerek olcsóbbak. Ez persze trükk: a zöldség és gyümölcs, valamint a szeszes italok viszont drágák, tehát a haszon nem lesz kevesebb. Sok vevőnek nincs ideje boltról boltra járni, lekapja a polcról, ha már arra jár.
Nemcsak a lejáratról van szó: az egyik kis kiszerelésű tésztaféléhez szó nélkül, ukk-mukk-fukk hozzácsaptak 100 forintot, így aztán 200 helyett 299 lett, az egy éve beszerzett passzírozott paradicsom ára is 50 százalékkal emelkedett.
Ugyanis nekünk kell kifizetni – mint mindenütt - a munkabérüket meg a villanyszámlát.
