Erről lesz szó a cikkben:
- Mit mutatnak a statisztikák?
- Reális, hogy 2032-ben függetlenedhetünk az orosz gáztól?
- Megoldás lehet a megújuló energia?
- És a vízerőművek?
- Merre tovább, akkumulátorgyárak?
Orbán Viktor a közelmúltban többször beszélt a gazdasági terveiről, amelynek egyik sarokpontja az energiafüggetlenség. Az őszi parlamenti nyitányon például úgy fogalmazott, hogy
rohamléptekkel közeledünk az energiafüggetlenség felé, míg egy másik megszólalásában még céldátum is elhangozott. Eszerint 2032-re elérhetjük az energiafüggetlenséget.
Ez jól hangzik, de ha tényleg megvalósulna valóban az ország energiafüggetlensége, akkor könnyen lehet, hogy a kormányfő, valamint a külgazdasági és külügyi tárca irányítója, Szijjártó Péter között komoly nézeteltérés alakulna ki. Utóbbi ugyanis elkötelezett híve az orosz energiahordozóknak, rajta kívül egyetlen olyan európai külügyér sincs, aki a háború kitörése óta 11 alkalommal látogatott Oroszországba.
Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán
A múlt héten Szentpéterváron járt, a Nemzetközi Gázfórumon, az eseményről beszámolva a közösségi médiában azt írta: "Ha tetszik, ha nem, a realitás az, hogy hazánk biztonságos és kedvező áron történő földgázellátása nem lehetséges az Oroszországgal való együttműködés nélkül". Hogy mennyire kedvező áron történik az ellátás, arról már számos alkalommal írtunk. A független szakértők többsége úgy véli, hogy a tőzsdei árnál nagyjából 6-10 százalékkal magasabb összegért, amelyet most az oroszoknak fizetünk, sem kedvezővé, sem kiválthatatlanná nem teszi elvileg az orosz gázt. Nem véletlen, hogy az Európai Parlamentben is terítékre került, hogy míg a többi uniós ország igyekszik az orosz gázról leválni, addig Magyarország lépést sem tesz a függetlenedés felé. Ráadásul a 2021-ben kötött 15 éves hosszútávú szerződés miatt, ha akarnánk sem tudnánk olyan könnyen búcsút inteni a Gazpromnak.
De a statisztikák szerint általában véve is nagyon erős függőségi helyzetben vagyunk az orosz energiahordozóktól. Az utóbbi években nem történt érdemi lépés a szuverenitás felé, elég csak arra gondolni, hogy Magyarország a háború után is foggal-körömmel ragaszkodik Paks 2 kapcsán a Roszatomhoz. Ahhoz a céghez, amely hosszú évek alatt képtelen volt olyan tervdokumentációt prezentálni, amely megfelelne a magyar és az uniós szabályoknak, és amely nélkül az erőmű műszaki kivitelezése (tehát nem a betonozás, amely már folyik) megtörténne. A sokéves csúszás egyébként a minisztert is zavarja, igaz, a laptársunknak, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankárnak idén tavasszal adott interjúban a probléma forrását, az orosz céget mégsem nevezte meg. De nemcsak a földgáz és az atomenergia, hanem az olajimport révén is megmaradt az orosz függőségi viszony.
Nem véletlen, hogy az általunk megkérdezett szakértők szerint az Orbán Viktor által vízionált 2032-es dátumra szerintük nincs realitása az energiafüggetlenedésnek. Elképzelhetetlennek tűnik ugyanis, hogy például az atomreaktorok fűtőanyagát önállóan tudja biztosítani az ország. Hasonlóképpen, gyakorlatilag biztosra lehet mondani, hogy a fűtésnél 60 százalékban használt földgáz kiváltása sem fog megtörténni. Igaz, ennél az energiahordozónál az elmúlt két évben markáns csökkenést láthattunk a fogyasztásban, amely kis mértékben idén tovább folytatódott. Amennyiben javulna a hazai lakásállomány energetikai szintje (például szigeteléseknek köszönhetően), akkor a fogyasztás tovább csökkenhetne. De a közelmúltban elfogadott Nemzeti Földhő Hasznosítási Koncepció is érdemben hozzájárulhat ehhez, hiszen annak megvalósulása esetén a következő évtizedben 1-1,2 milliárd köbméter földgázt lehetne geotermikus energiával kiváltani.
Mire gondolhatott akkor Orbán Viktor?
A fentiek szerint az ország energiafüggetlensége aligha valósul meg a következő nyolc évben, ugyanakkor a szakértők szerint az nem kizárt, hogy elektromos áramból a magyarországi erőművek annyit fognak termelni, ami a hazai fogyasztást lefedi.
Ahogy az a fenti ábrán is látszik, ettől jelenleg viszonylag távol vagyunk, így kulcskérdésnek számít, hogy Paks 2 üzembe tud-e állni a következő évtized elején, ahogy a megújuló energiatermelés is. Az atomerőmű kapcsán az engedélyezés, és a nyugat-európai beszállítók pontos köre továbbra is kérdéseket vet fel, így a magyar kormánytagok ambiciózus nyilatkozatai ellenére sincs garancia arra, hogy 2032-ben üzemelni fognak az új blokkok.
Sajnos a megújuló energia kapcsán is számos akadály látható. A kormány ugyanis nagyon sokáig kizárólag a napenergiát preferálta, ahol látványos eredmények születtek. Orbán Viktor a már idézett parlamenti beszédében kiemelte, hogy Magyarország a világon a harmadik helyen áll a napenergia arányát tekintve az áramtermelésben, ám eközben a rendszerfejlesztés nem tartott lépést a kis- és ipari méretű erőművek terjedésével. Ennek orvoslása ugyan elkezdődött, ám ez egy hosszabb folyamat lehet, már csak azért is, mert a tervek szerint további jelentős kapacitásnövelés szerepel a hazai energiastratégiában. Ugyanakkor az állami energiaipari óriás, az MVM vezetői az elmúlt időszakban többször is jelezték, hogy jelentős összeget (évről-évre 250 milliárd forintot) fordítanak ilyen célra, és ennek keretében az a céljuk, hogy a napelemes rendszerek által okozott feszültségingadozásokat csökkentsék, a naperőművek termelte villamosenergia-ciklikusságot kisimítsák.
A fogyasztás is fontos kérdés a függetlenségnél
A jelentős napelemes kapacitásnak köszönhetően egyébként mára eljutottunk odáig, hogy a napsütéses időszakokban kvázi túltermelés történik, emiatt pedig idén rekordszintet ért el az áramtőzsdén a nulla vagy negatív áras órák száma. Ez pedig felveti egyrészt azt, hogy kérdéses az új erőművek létesítésének megtérülése, másrészt az energiatárolás megoldásának kérdését is. Úgy tűnik, ezt a politikusok és a szabályzó szervezetek is felismerték, ám ezeknek a kérdéseknek a megoldása is hosszabb távú projekteknek tűnnek.
Bár a kormányzat megújuló energiás terveit az utóbbi időszakban a szakmai szervezetek finoman szólva sem fogadták egyértelműen pozitívan, számos területen várható előrelépés. A cikkünkben korábban említett geotermikus energia kapcsán a tervek szerint 2030-ra a mostani felhasználás kétszeresével számol az Energiaügyi Minisztérium.
Energetikai szempontból pozitívum az is, hogy a termelési és fogyasztási ciklikusság kisimítására kisebb vízierőművek építését is tervezi az MVM, a cégcsoport vezérigazgatója, Mátrai Károly a közelmúltban a Portfolio szakkonferenciáján arról beszélt, hogy a következő években 5-7 ilyen erőmű létesülhet. A megújulóenergia-termelésben ezek mellett nagyobb szerepe lehet a szélerőműveknek is. Korábban olyan szabályozás volt érvényben, amely alapján de facto nem lehetett új szélerőműveket építeni. A kormány tervei szerint a következő években megvalósuló fejlesztések révén egy fél atomerőműnek megfelelő 1-1,5 GW kapacitás jöhet ilyen módon létre.
A tervek alapján a kormányfő által megjelölt 2032-es időpontig jelentős kapacitások fognak kiépülni. Ahhoz ugyanakkor, hogy a magyarországi elektromosáram-termelés fedezze a fogyasztást, utóbbi növekedése is fontos. Nagy kérdés, hogy mostani helyzetben zsákutcának bizonyuló akkumulátorgyárak milyen ütemben terjednek, mint ahogy az is, hogy a kormány továbbra is kitart-e az energiaintenzív ipari üzemek idecsábítása mellett, vagy revidiálják ezt a stratégiát, és az ország adottságaihoz jobban illő befektetőket próbálnak megnyerni.
