Erről lesz szó a cikkben:
- Mit mutatnak a statisztikák?
- Reális, hogy 2032-ben függetlenedhetünk az orosz gáztól?
- Megoldás lehet a megújuló energia?
- És a vízerőművek?
- Merre tovább, akkumulátorgyárak?
Orbán Viktor a közelmúltban többször beszélt a gazdasági terveiről, amelynek egyik sarokpontja az energiafüggetlenség. Az őszi parlamenti nyitányon például úgy fogalmazott, hogy
rohamléptekkel közeledünk az energiafüggetlenség felé, míg egy másik megszólalásában még céldátum is elhangozott. Eszerint 2032-re elérhetjük az energiafüggetlenséget.
Ez jól hangzik, de ha tényleg megvalósulna valóban az ország energiafüggetlensége, akkor könnyen lehet, hogy a kormányfő, valamint a külgazdasági és külügyi tárca irányítója, Szijjártó Péter között komoly nézeteltérés alakulna ki. Utóbbi ugyanis elkötelezett híve az orosz energiahordozóknak, rajta kívül egyetlen olyan európai külügyér sincs, aki a háború kitörése óta 11 alkalommal látogatott Oroszországba.
Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán
A múlt héten Szentpéterváron járt, a Nemzetközi Gázfórumon, az eseményről beszámolva a közösségi médiában azt írta: "Ha tetszik, ha nem, a realitás az, hogy hazánk biztonságos és kedvező áron történő földgázellátása nem lehetséges az Oroszországgal való együttműködés nélkül". Hogy mennyire kedvező áron történik az ellátás, arról már számos alkalommal írtunk. A független szakértők többsége úgy véli, hogy a tőzsdei árnál nagyjából 6-10 százalékkal magasabb összegért, amelyet most az oroszoknak fizetünk, sem kedvezővé, sem kiválthatatlanná nem teszi elvileg az orosz gázt. Nem véletlen, hogy az Európai Parlamentben is terítékre került, hogy míg a többi uniós ország igyekszik az orosz gázról leválni, addig Magyarország lépést sem tesz a függetlenedés felé. Ráadásul a 2021-ben kötött 15 éves hosszútávú szerződés miatt, ha akarnánk sem tudnánk olyan könnyen búcsút inteni a Gazpromnak.
