Szijjártó Péternél nem sok külügyminiszter jár gyakrabban Moszkvába, a magyar politikus „állandó” látogatásaira pedig két magyarázat szokott lenni. Az egyik – miután az oroszok úton-útfélen deklarálják, hogy eszük ágában sincs felfüggeszteni a harcokat – a gyakorlatban semmit sem jelentő békemisszió, a másik pedig az energetikai kérdések tárgyalása. A kormány által használt kommunikációs fordulat szerint utóbbi nem politikai, hanem fizikai, infrastrukturális kérdés.
Ez az állítás már csak azért sem állja meg a helyét, mert a kiépült kontinentális és Magyarországot is érintő gázvezeték-hálózat lehetővé tenné, hogy ne csak orosz földgázt vásároljunk, ahogy erre már az ukrajnai háború kitörése óta – kedvező piaci helyzetben – volt is példa.
Az utóbbi hetekben az olajellátás kapcsán volt némi izgalom, de valójában ott is inkább van szó gazdasági, mint ellátási kérdésről. 2022-ben ugyanis egész komoly, akár 30 százalékpontos különbség is volt az Európában benchmarknak tekintett Brent olaj és az orosz sztenderdnek számító Ural között, majd az árak folyamatosan közelítve egymáshoz mostanra összeértek. Az árkülönbözeten előbb a Mol, majd miután ezt egy különadóval elvonták, a magyar költségvetés tett szert komoly bevételre.
Fotó: Facebook/Szijjártó Péter
A magyar külügyminiszter nemcsak Moszkvában, hanem gyakran Budapesten ül tárgyalóasztalhoz orosz miniszterekkel vagy a Gazprom vezetőivel. Szijjártó Péter augusztus végén például az orosz gázipari óriás első emberével, Alekszej Millerrel tárgyalt. A napokban pedig – némileg meglepő módon – az orosz egészségügyi minisztert Budapesten fogadta, majd a Mihail Muraskoval tartott közös sajtóértekezletén is energetikai kérdésekről beszélt a magyar miniszter. A tárcavezető azt is hangsúlyozta, hogy egész Európa bizniszel az oroszokkal, csak ezt elég sokan letagadják. Szijjártó Péter nem tért ki arra, hogy ezt a kijelentést általánosságban vagy az energetika terén kell értelmezni, ugyanakkor mivel mondandója fókuszában az energetikai kérdések álltak és a kormányzati propagandamédiában is gyakran találkozhatunk azzal az állítással, hogy a nyugat-európai országok hipokrita módon vásárolják az orosz LNG-gázt, így érdemesnek láttuk ezt a kérdést megvizsgálni.
Az Oroszország felől érkező gázvezetékek közül a legnagyobb kapacitású Északi-Áramlat már 2022-ben leállt, miután a vezeték egyik ágát felrobbantották. Ezzel kapcsolatban a vizsgálatok a mai napig nem zárultak le, a német hatóságok ukrán elkövetőket gyanúsítanak, miközben az oroszok szerint amerikaiak hajtották végre a szabotázsakciót. A lényeg azonban, hogy ezen a vezetéken nem jön gáz, ahogy a Lengyelországba beérkező Jamal-vezetéken sem.
A két jelenleg is működő csőhálózat közül az Ukrajnán át az EU-ba érkező Testvériség vezetéken jelenleg is folyik a tranzit, ám a korábbi mennyiségek töredéke, és a hírek szerint az év végén ezen is leáll a gázszállítás. A közép- és kelet-európai országokat, így hazánkat is jórészt a Török Áramlaton át látják el földgázzal az oroszok. Molekulaszinten ugyan nincsenek adatok, de a vezetéken érkező gázt döntően a régióban (Szerbiában, Magyarországon, Szlovákiában és Ausztriában) használják fel. Ha megnézzük az oroszok által az EU-ban értékesített mennyiséget, akkor kisebb növekedés látható idén a 2023-as évhez képest. Ugyanakkor ez az európai fogyasztásnak és a korábban vásárolt mennyiségnek még mindig csak töredéke.
Érdekesebbnek tűnik a cseppfolyósított gáz (LNG) uniós importja, hiszen számos ország ezzel a módszerrel váltotta ki a korábban vezetéken érkező földgázt. Már csak azért is, mert ennek kapcsán találkozhattunk a leggyakrabban azzal az állítással, hogy az uniós országok nem az orosz eladókat, hanem a szállítási módot cserélték csak le.
Az adatok azt mutatják, hogy a háború kirobbanását követően 2021-hez képest valóban növekedett az orosz LNG értékesítése, sőt az idei első félévben is bővülést láthattunk. Ugyanakkor az első félévben az uniós ország által vásárolt bő 10 milliárd köbméternyi földgáz a teljes felhasználásnak az 5 százalékát teszi ki, de az LNG vásárlásoknál sem haladja meg az oroszok aránya a 15 százalékot. Persze ahhoz képest, hogy Brüsszelben az oroszoktól való teljes leválást tűzték ki, az LNG-ben az arány nem nevezhető optimálisnak.
Ugyanakkor az uniós országok többsége vagy teljesen leépítette az orosz kapcsolatokat, vagy marginálissá tette azt, miközben a magyar energiaellátásban egyáltalán nem csökkent Moszkva szerepe. Ráadásul az olajjal ellentétben, amelynek vásárlásán a magyar költségvetés jelentős profitot ért el, a gázvásárlásról ez korántsem mondható el, hiszen a statisztikák azt mutatják, hogy az irányadó európai tőzsdei árhoz (TTF) képest nagyjából 10 százalékos felárat fizetünk az oroszoknak. Ezt a szakértők szerint az sem indokolja, hogy egy tőzsdei tranzakció esetén azt az árat még a vezetékes szállítás tranzitdíja terhelné. (Információink szerint ezt most az átadási pontig, vagyis a magyar határig az orosz felet terheli.)
A magyar külügyminiszter állandó energetikai tárgyalásait ráadásul az energiabiztonsági okok sem indokolják jelenleg. Az idei évben mind az Európai Unióban, mind Magyarországon igen jól haladt a tárolók feltöltése. Az energetikai biztos, Kadri Simson jelentése szerint közösségi szinten a kitűzött határidőt jócskán megelőzve már augusztus 18-án elérték a tárolók a 90 százalékos töltöttségi szintet. Nincs ez másképp Magyarországon sem, a legfrissebb, szeptember 15-i adatok szerint a hazai tárolók is az elmúlt évek egyik legmagasabb szintjén vannak.
A közel 6 milliárd köbméteres tartalék azt jelenti, hogy ha az oroszok teljesen elzárnák a vezetékeket, a magyarországi kitermelést is figyelembe véve a hazai ellátás egy évig biztosítva lenne. Sőt, ha a magyar kormánynak szándékában állna, a kiépült vezetékhálózat révén részben vagy akár teljesen is kiváltható lenne az orosz gáz, hiszen a kormány az utóbbi időben szorosabb barátságot ápol Azerbajdzsánnal, ahonnan a Török Áramlaton keresztül már most is érkezik kisebb mennyiségű gáz, de ezen a vezetéken török is. Az északi irányból Lengyelországon át akár norvég gázt is vehetnénk, de a jelenleg is beszerzett évi 1 milliárd köbméter LNG-gáz mellett a horvát kikötőkön keresztül további mennyiség vásárlására is lenne mód. Más kérdés, hogy a 2021-ben aláírt hosszútávú szerződés keretében 15 esztendőn át évi 4,5 milliárd köbméter orosz gáz vásárlása mellett kötelezte el magát az ország, illetve annak képviseletében az MVM.
Pozitívum, hogy a 2021-es éves 11 milliárd köbméternyi fogyasztás idén 8 milliárd köbméter közelébe csökken, így a fent említett nagyobb (4,5 milliárdos orosz és 1 milliárdos LNG) szerződések, a hazai kitermelés (1,5-2 milliárd köbméter), illetve a kisebb megállapodások (azeri, török, stb.) ezt lefedik.
Ha hiszünk Szijjártó Péternek, hogy az orosz partnerek tökéletesen megbízhatóak és betartják a megkötött szerződéseket (ami 2022-ben számos ország esetén nem sikerült), akkor az ország gázellátása biztosított, így a magyar külügyminiszternek emiatt felesleges annyit aggódnia, és az orosz féllel való tárgyalásokon az energetikai kérdések helyett terítékre kerülhet a nemzetközi határok tiszteletben tartása és az oroszok ukrajnai kivonulása, amely megteremthetné a magyar kormány által is hőn óhajtott európai békét.
