A gazdasági válság után az EU jegybankjának, az EKB-nak jelentősen nőtt a szerepe. Az intézmény próbálta ugyanis más központi bankokhoz hasonlóan monetáris eszközökkel stimulálni a közösségi gazdaságot, miközben a görög helyzet konszolidálása is részben a bankra hárult. A válságkezelést ugyan érte kritika, de mára az európai gazdaság ismét dinamikusan növekszik, így még izgalmasabb lehet, ki kerül jövő ősszel az elnöki székbe.
Két dolog ugyanakkor ellene szól, egyrészt az általa képviselt monetáris filozófia. Az elmúlt időszakban az EKB ultralaza politikát folytatott, óriási összegeket pumpálva a gazdaságba, ám ezt a szigorítás párti Weidmann minden bizonnyal megváltoztatná. Általában a gazdasági helyzet ugyan megérett arra, hogy egy héja vegye át a posztot, ám az egyes tagállamok szintjén meglehetősen heterogén képet mutat az EU, és például a mostani elnököt adó olaszok számára különösen fájó lehetne egy komolyabb szigorítás. Az is ellene szól, hogy Németország gazdasági súlya egyesek szerint így is túl nagy az EU-ban, ezt tetézné, ha még az egyik legfontosabb gazdasági posztot is megkapják. Ugyanakkor mások szerint mivel az eddig még nem volt német elnöke az intézmények, hiszen korábban holland, francia és most Mario Draghi személyében olasz vezetője van, ezért időszerű lenne a posztot Berlinnek adni.
A Financial Times szerdai írása szerint ugyanakkor a németek egyelőre hezitálnak és azt vizsgálják, hogy milyen előnyökkel járna számukra, ha Jens Weidmann kapja meg a posztot. Természetesen azt is mérlegre teszik, hogy ehhez milyen alkukat kell megkötni, hiszen szinte biztos, hogy akár a franciák, akár a nagyobb dél-európai országok „benyújtják” ezesetben a számlát. A szakértők szerint nagy kérdés, hogy a németeknek milyen terveik vannak. Mivel azonban jövőre az Európai Bizottság elnöki posztja is kiadó lesz, ahogy új biztosokat is jelölnek majd, lesz tere az esetleges alkuknak.
