A visszaélésekkel kapcsolatos vádak száma Új Zélandon enyhén szólva is sokkoló. Az egyház a számokat a királyi, visszaélések ügyében létrehozott bizottság kérésére adta ki. A bizottságot Jacinda Arden miniszterelnök hozta létre 2018-ban, kiemelve, hogy az országnak szembe kell néznie a története „sötét fejezetével” is, számolt be róla a The Guardian.
Egy időközi jelentés korábban arról számolt be, hogy nagyjából negyedmillió gyermeket, fiatalt és felnőttet bántalmaztak fizikailag és szexuálisan Új Zéland egyházi és állami fenntartású szociális intézményeiben 1960 és 2000 között.
A mostani eredmények pedig abból a kutatásból származnak, amelyben 428 katolikus plébánia, 370 katolikus iskola és 67 egyéb gondozási intézmény adatait dolgozták föl. A visszaélések mértékét mindeddig nem vizsgálták ilyen alaposan az országban.
Kimutatták, hogy 1950 óta 1350 gyerek és 164 felnőtt jelentett visszaélést, és további 167 személy, akiknek az életkora nem ismert. Gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélések 835 esetben történtek.
A bizottság elmondta, hogy az eredmények minden valószínűség szerint nem fedik az összes esetet. A Papok Által Bántalmazott Túlélők Hálózata (Survivors Network of those Abused by Priests) szerint ez a szám valóban nagyobb, akár húszszorosa is lehet a jelentésben szereplőnek, tekintve hogy átlagosan egy esetet jelentenek be 12 közül. A csoport úgy véli, a kutatás ellenére nem változott meg az egyház belső működése és kultúrája, holott ez volna kívánatos például a bejelentések kezelésével kapcsolatban.
Az eredményeket ennek ellenére még a katolikus egyházban is „rettenetes”-ként értékelték.
John Dew bíboros, az Új Zélandi Katolikus Püspöki Konferencia elnöke úgy fogalmazott, ez olyasmi, amiért az egyház „mélyen szégyelli magát”.
„Miközben a kutatás folyatódik és együttműködünk a visszaéléssel foglalkozó királyi bizottsággal, egy biztonságosabb egyházat építünk, és komolyan remélem, hogy ezek a tények, és az ehhez hasonló információk segítenek majd abban, hogy szembesüljünk a szomorú valósággal. Az egyház tanulni fog ebből, és még elkötelezettebb lesz azzal kapcsolatban, hogy megvédje a hozzá fordulókat”, nyilatkozta Dew.
A francia, a német, az ausztrál, a lengyel katolikus egyház – meg a többi
A francia katolikus egyház tavaly novemberben vállalt intézményes felelősséget az egyházi szexuális visszaélések miatt, amely magában foglalja a kártérítést is. Nagyjából 1500 elkövetővel számolnak. A németek, az ausztrálok, a lengyelek és az amerikaiak is végeztek feltáró vizsgálatokat a püspöki konferenciák együttműködésével. Eközben múlt héten Benedek pápáról derült ki, hogy részt vett egy olyan tanácskozáson, ahol jóváhagyták, hogy egy pedofíliáért elítélt pap új egyházmegyében működhessen.
A visszaélések kérdése központi jelentőségű világszerte.
Mindeközben Magyarországon
Magyarországon ilyen átfogó feltárás nem folyik, és a szükségességét sem látják azok az egyházi vezetők, akik ebben a kérdésben nyilatkoznak. Ez persze nem jelenti azt, hogy semmilyen lépés nem történt például a gyermekek védelme érdekében egyházi intézményekben, de az intézményrendszert alaposan áttekintő vizsgálat nem várható, az esetek száma bizonytalan. Emellett az egyházi átvilágítás kérdése politikai üggyé vált, amelyben nagyjából a „baloldal” követeli a belső vizsgálatot, a „jobboldal” pedig tagadja ennek szükségességét, miközben a problémát a pedofiltörvénnyel is próbálják összemosni.
Kormányzati döntésről a megtisztulás érdekében nincs szó, eközben az ellenzék körében a DK-s Vadai Ágnes szeptemberben beszélt a vizsgálóbizottság felállításának szükségességéről, az ügyet egyébként nyilvánvalóan kampánycélokra is felhasználva. Tordai Bencéék módosítanák a vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt, és ennek értelmében azt is jelenteni kellene, ha valaki hall bármilyen abúzusról. Előírnák továbbá, hogy a vallási közösségeknek legyen szabályzata az abúzusok belső kivizsgálására. Ez az, amin egyébként dolgoztak többek között a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban vagy a Piarista Gimnáziumban.
Erdő Péter tavaly márciusban – valószínűleg részben a botrányok hatására – bejelentette, hogy gyermekvédelmi felelőst nevez ki egyházmegyéjében, a papképzésben pedig külön tantárgy lesz a gyermekvédelem.
A Magyar Püspöki Kar 2019 szeptemberében bocsánatot kért a bántalmazottaktól, bár ez a szöveg jelentősen különbözik a francia katolikus egyház intézményes felelősségvállalásától, hiszen így fogalmaznak:
„Sajnálattal és együttérzéssel vagyunk mindazok iránt, akik gyermekként sérelmet szenvedtek el. Imádkozunk az ilyen jóvátehetetlen cselekedetek áldozatainak lelki békéjéért, a sebek begyógyulásáért, és az elkövetők helyett bocsánatot kérünk.”
Vagyis szó sincs intézményi felelősségről vagy rendszerszintű lépésekről.
Több lokális feltárás is történt az utóbbi néhány évben, főként egyházi oktatási intézményekben, a teológus Perintfalvi Rita nagy sikerű könyvében (Amire nincs bocsánat: szexuális ragadozók az egyházban), továbbá Urfi Péter cikksorozatában a 444-en. Nehéz viszont megszólaltatni azokat, akik az egyházon belüli változást sürgetik. Az mindenesetre világos, hogy a rendszerszintű átvilágításra még várni kell.
