Ha az ellenzék kormányra kerül, Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt azt ígéri, az első lépések egyike lesz, hogy a pedagógusbéreket megemelje. Mit szólnak ahhoz, hogy mindeközben a követeléseikért harcoló pedagógusok megmozdulásait a kormány a baloldal kampányfogásának tartja?
Nem véletlenül sztrájkolnak és vállalják be a pedagógusok a polgári engedetlenséget. Húsbavágó problémáról van szó, amit minden tanár megérez. Nem csak az alacsony fizetést, hanem azt a többletterhet is, amit a hiányzó kollégák miatti helyettesítések rónak rájuk. Ezt kampányfogásként nem lehetne így végigvinni.
Nem csak egyre több iskola, de többszáz tanárszakos egyetemista is csatlakozott a polgári engedetlenségi mozgalomhoz, mi ennek az üzenetértéke?
Felemelő, hogy a jövő generációja is részt vesz ebben. A pedagógusok pedig elképesztően bátrak, hiszen az állásukat is elveszthetik, vagy megrovásban részesíthetik őket. Sokaknak megszólalt az igazságérzete.
Amikor egy kormányzat nem elég, hogy éhbérért dolgoztatja a tanárait, de még tiltakozni sem engedi őket, nem csodálkozom azon, hogy kirobbant a vulkán, és most kezdi maga alá temetni a láva az oktatási kormányzatot.
Hiszen a fideszes pedagógusok is nagyon rosszul keresnek, tehát ez ágazati probléma. Egy hivatás meg nem becsültsége miatt tiltakoznak, illetve a párbeszéd hiánya is döntő, amikor a minisztériumba nem engedik be a tárgyalásra érkező pedagógus szakszervezeteket, vagy a tárgyaláson nem veszik komolyan őket. Nem közelednek az álláspontok, pedig a sztrájkkövetelések ésszerűek és jogosak. Nem radikális dolgokat kérnek, hanem olyasmiket, amitől működőképes tudna maradni az oktatási szektor. Nemzetközi felmérések szerint a világ egyik legrosszabbul kereső tanárai a magyarok. Ez még a felsőoktatásra is jellemző, ahol sok modellváltó egyetem van, ahol bérnövekedést ígértek. A Corvinuson valóban volt némi fizetésemelés, de a többi felsőoktatási intézményben nem hallottam lényeges előrelépést.
Az ellenzék oktatási terveiben szerepel az ingyenes laptopok biztosítása a diákoknak, most azonban a fideszes képviselők többszáz darabot adtak át a diákoknak a napokban. Kicsit nem eső után köpönyeg ez az akció?
Az biztos, hogy szükség van a laptopokra, minden 10 évnél idősebb tanulónak szeretnénk juttatni majd, hogy elsajátítsa a digitális készségeket.
Az viszont szégyenteljes, hogy a kormány gyakorlatilag választási krumplit csinál a laptopokból.
Amikor itt volt a koronavírus-járvány legádázabb időszaka, s a teljes közoktatás digitális oktatásra állt át gyakorlatilag egy hétvége alatt, óriási szükség lett volna erre. Rengeteg diák volt, különösen a hátrányos helyzetű térségekben, akik nem tudtak bekapcsolódni a digitális oktatásba, mert nem volt megfelelő internetkapcsolat, vagy elég készülék a családjukban. De valamiért pont most, a választások előtt egy hónappal jutott a kormány eszébe, hogy laptopokat osztogasson. Bár arról nem hallottam, hogy kormánypárti képviselők adják át, de ha így van, mindennek a teteje, hogy hűbérúr-rendszert játszanak és a képviselők kezéből kell átvenni a készülékeket.
A kormány a tanároknak is ígért laptopokat, de vajon meg van-e az a humánerőforrás, akinek jól jöhet ez még? Gondolok itt a létszámhiányra.
Az biztos, hogy laptopok mellé kell megfelelő humánerőforrás is. Hiszen egy idősebb pedagógus talán nincs a birtokában a digitális készségeknek, s nem tudja aktívan használni az óráihoz.
Ha már az idősebb pedagógusokról beszélünk, pont ők azok, akik közül sokan hamarosan nyugdíjba mennek. Hogy lehet visszacsábítani a helyükre a pályaelhagyókat? Elég a bérrendezés, vagy más is kell hozzá?
Korszakváltás kell az oktatásban. Ahol egy pedagógus értelmiségi pályához méltóan meg tud élni a fizetéséből, és a társadalom tiszteletét is bírja. Van egy másik lába is a reformoknak, ez pedig a szakmai oldal. Hogy érezzék, megbízik bennük a rendszer, mert van lehetőségük a tankönyvek közül választani, s van is lehetőségük dönteni róla, hogy a helyi tantervek elkészítésében részt vehessenek, és ne kelljen értelmetlen adminisztrációval tölteni az idejüket. Hogy ne kérjen olyasmit a rendszer például egy magyartanártól, hogy kémiaórán helyettesítsen, amiben nem érzi magát komfortosan. Az is fontos, hogy csökkenteni kell a pedagógusok leterheltségét, és eltörölni a kifizetetlen helyettesítések rendszerét.
Óriási változásokra van szükség, amiben a kulcs a pályaelhagyók visszahívása.
A következő időszakban évente 5000 pedagógus megy majd nyugdíjba. A mostani tendenciák alapján viszont csak 1600 pályakezdő pedagógus lép pályára. A hiányzó 3400 fő évről-évre növelni fogja a meglévő 12 ezres pedagógushiányt. Amíg ismét vonzóbb nem lesz a pálya, és többen nem jelentkeznek a pedagógusszakokra, az hozzávetőleg 5-6 éves átfutás, és addig óriási szükség van arra, hogy a pályaelhagyók visszajöjjenek.
Ebben mekkora szerepe lehet a mentális segítségnek vagy a kiégés elleni harcnak?
Minden pedagógusnak egy kiégés elleni terápiát kellene felajánlani, hiszen az elmúlt évek olyan szinten megviselte a szektorban dolgozók nagy részét, hogy sokan motivációjukat vesztették. Ezért érdemes abban gondolkozni, hogy mentális-pszichológiai segítséget nyújtsunk azoknak, akik ettől szenvednek.
Szaladjunk végig, hogy életkoronként mit tervez az ellenzék kormányváltás esetén az oktatásban! Az óvódáskorúaknál mi lenne az első teendő, az iskolaérettség régi metódusának visszaállítása?
Igen, ez nagyon fontos változtatásunk lenne. Megszigorították az iskolakezdést, és olyan gyermekek is kénytelenek iskolába menni, akik nem érettek még. Pedig, ha úgy lépik át az iskola küszöbét, hogy kudarcokat élnek meg, az egész iskolai pályafutásukat elronthatja.
Tudjuk, hogy a sajátos nevelési igényű diákok száma évről-évre nő, de a velük foglalkozó gyógypedagógusok száma csökken, azaz több feladat van, de kevesebb szakember.
Ám itt ismét a bérfejlesztéshez jutunk el, hiszen ezért tűnnek el a gyógypedagógusok is a rendszerből. Az egyházi gyógypedagógiai intézményekben azért magasabb a szakember ellátottság, mert ott magasabb béreket tudnak adni. Szeretnénk, ha ismét akkor kerülnének iskolába, amikor kell, és a szülők, valamint az óvodapedagógusok is bele tudnának szólni ebbe, mint korábban.
Általános iskolások: pont a Covid előtt sok pedagógus felemelte a szavát az új NAT miatt, de aztán a pandémia elnyomta a hangjukat. Ehhez hogyan nyúlnának hozzá?
A NAT átalakításába természetesen csak akkor fogunk bele, ha látunk garanciát arra, hogy a gyümölcse is beérik, azaz megtörtént a kormányváltás. Egy jó alaptanterv véleményünk szerint a szakmai szervezetekkel és oktatásszakértőkkel való transzparens egyeztetések során alakul ki. Itt volt egy új NAT-bevezetés, de a színfalak mögött. Nem lehetett tudni, hogy kik vesznek részt benne. A másik probléma a tartalom, hiszen kiderült, hogy ideológiai elemek is belekerültek, a tananyag le lett öntve egy nemzeti mázzal.
Ha nem is olyan durván, mint a szocializmusban, de a kormány saját narratívája rátelepszik a NAT-ra.
Arra van szükség, hogy ismét a szakmának adjuk át ezt a folyamatot, és ideológiáktól mentes, progresszív alaptanterv készüljön, ami tényleg a kompetenciafejlesztésre koncentrál. Utána nem kötelező kerettanterveket szeretnénk, hanem választható minta tanterveket. A tanároknak legyen nagyobb terük eltérni a saját iskolájuk tantervében, ami a kreativitásukat és motivációjukat is növeli. Mert van az a réteg, aki szeretne élni ezzel a szabadságával. De mindenkinek jót tenne az is, ha nem lenne ennyire telezsúfolva a tanterv. És nem kellene a frontális oktatást, mint leghatékonyabb tananyag-ledaráló módszert alkalmazniuk, hanem tudnának modern pedagógiai gyakorlatokat alkalmazni.
Évek óta rosszul teljesítünk a PISA-felméréseken, bár az EMMI legutóbb is azt mondta, hogy javultak a magyar tanulók eredményei.
Lehet, hogy az ábrákat fordítva nézték, s a lefelé mutató görbéket ellentétesen látták. 2010 óta negatív a trend, azóta csökkennek a diákok teljesítményadatai szövegértésben, matematika és természettudományi területen. Ezek nemzetközi mutatók, amelyek nem a lexikális tudást, hanem a kompetenciát mérik. Magyarországon pedig épp a lexikális tudás dominál, nem annak a felhasználása.
A középiskolákban mi a legégetőbb tennivaló?
A kétszintű érettségi rendszerrel elégedettek vagyunk, drasztikus változásokat nem tervezünk. De a tankötelezettséget szeretnénk visszaállítani 18 éves korra. Épp ebben volt egyébként versenyképes a magyar oktatás, hogy a legtöbb diák, közel 90 százalék be tudta fejezni a középiskolát, amivel a nemzetközi átlagnál jobban szerepeltünk.
Az Orbán-kormány megpróbálta visszafordítani az idő kerekét, amikor azt mondta, nem kell mindenkinek érettségit szereznie, s nem kell mindenkinek diplomát kapnia sem. A világ pont ellentétes irányba megy: nem csak alapkövetelménnyé válik a középfokú végzettség, de minél magasabb végzettséget szerez valaki, annál könnyebben el tud helyezkedni a munkaerőpiacon.
Akármennyire mondják, hogy a multik összeszerelő üzeme vagyunk, még nekik is vannak követelményei, és ha van, aki nem érti, amit olvas, nincs megfelelő szövegértése, még ott sem fog tudni állást találni. A korábbi 10 százalék helyett most már 12 százalék a korai iskolaelhagyók aránya, akik végzettség nélkül kerülnek ki az iskolapadból. Jó lenne, ha legális perspektíváik lennének a felemelkedésre, ne csak a segélyek, a közmunka vagy a bűnözés közül választhatnának.
Áttérve a nagykorú diákokra, ingyenesen megszerezhető első diplomát is terveznek, ennek az anyagi háttere mennyire adott?
Nagyobb lenne a hozadéka ennek, mint a költsége. A diákok többsége most is államilag finanszírozott képzésben tanul az első diploma esetében, és 30-40 százalék jár fizetős képzésre.
Azt szeretnénk, hogy alapjog legyen az első diploma.
Szerintünk igazságtalan a kettős ponthatár rendszer is. Sokszor a jómódú, de kevésbé tehetséges tanulók alacsonyabb ponthatárral bejutnak egy képzésre, míg aki nem teheti meg, annak csak magasabb ponthatárral, csak állami képzés elérhető. Kerüljenek be a legjobb képességű diákok és tanuljanak ingyen! Ezzel többen is választanák a magyar felsőoktatást, s többen maradnának itthon. Ugyanis aki külföldön végzi el az alapképzést, az első szakmai kapcsolatait is kint szerzi meg, és emiatt ott fog munkába állni és letelepedni.
Az egyetemek többsége modellváltáson ment át, ezzel kapcsolatban lesz-e tennivalójuk?
A közalapítványi kiszervezés során a szenátusok természetesen mindent megszavaztak, hiszen azt érezték, hogy a kormány ezt várja tőlük és ez a fejlesztési források alapfeltétele. Más környezetben, ahol jobban megválaszthatják, melyik az a fenntartási forma, ami jó az egyetemnek, ezek a szereplők el kezdenek igazodni az új feltételekhez és az új kormányzathoz.
Optimista vagyok, szerintem tudjuk érvényesíteni majd, hogy a pártpolitikát élesen szétválasszuk a felsőoktatás irányításától, és aktív pártpolitikusok ne ülhessenek be a vezetőségbe.
Senkinek nem érdeke, hogy ideológiai alapon kiválasztottak üljenek a vezetőségben, és direkt gáncsolják az oktatási kormányzat elképzeléseit és az egyetem életét akadályozzák.
A pedagógus életpályamodellel kapcsolatban mi a véleményük?
Jelenlegi formájában el kell törölni. Púp a pedagógusok hátán. Szenvednek vele, rengeteg az adminisztráció, portfóliókat kell írniuk, de valójában ezt az íróasztalfióknak teszik. Nem mutatja meg a valódi teljesítményüket, sem motivációt nem nyújt számukra, hiszen nem kapcsolódik hozzá érdemi, évenkénti béremelés és anyagi ösztönző, ami igazán vonzóvá tenné a belefektetett energiát. De a szakmai oldala a legproblémásabb. Jó lenne, ha például nem pusztán elolvasnák a portfóliókat, hanem a tapasztalatcsere jó alapjává válnának. Szeretnénk, hogy tantestületek, iskolák legyenek értékelve, s a szakmai előremenetel inkább az iskolai értékelésre koncentrálna, s nem a pedagógusok értékelésére.
Mit gondol, kormányváltás esetén mennyi idő lesz, mire a hiányzó transzparencia visszaállhat, amikor ismét mernek például a gimnáziumok igazgatói nyilatkozni?
Borzasztó, hogy ilyen görcsössé tették az oktatás szereplőit. Ezért is nagyon pozitív a polgári engedetlenségi mozgalom, mert végre kilépnek ebből a félelemből és hallatják a hangjukat, még a következményektől sem tartva. De nem kéne következményeknek sem lenniük, hadd mondhassák el a véleményüket!
Ha minden olyan jó az oktatásban, ahogy a kormány mondja, miért tiltja meg nekik a nyilatkozatokat? Ez elég érdekes paradoxon.
Budafok-tétényi képviselőként több évig én sem tudtam bejutni a körzetemben található óvódákba, mert a helyi fideszes önkormányzat nem tette lehetővé. Úgyhogy a transzparencia igen fontos szempont, ezzel csak fejlődik a szektor. Ha van probléma, annak lehessen szabadon hangot adni, hogy minél hamarabb találjunk megoldást közösen.
Van-e olyan vívmánya a Fidesz oktatási kormányzásának, amit viszont szívesen továbbvinnének?
Igen, és ez a közösségi szolgálat, azaz az önkéntes munka rendszere. Az érettségi előtt kötelező 50 óra önkéntesség növeli a diákok empátiáját, és remek dolog, hogy Amerika és a nyugati országok után nálunk is meghonosodott, mert kiváló emberformáló ereje van. A megszervezésén még van mit javítani (fontos, hogy a diákok valóban hasznos, motiváló önkéntes tevékenységet végezhessenek), de az alapötlet jó.
