Ritkán várjuk úgy a jegybank soros, minden hónap harmadik vagy negyedik keddjére eső kamatdöntését, hogy annak irányát már előre tudjuk. Amikor ugyanis az MNB június végén, közel tíz év után először megemelte a jegybanki alapkamatot, 0,6-ról 0,9 százalékra, Matolcsy György jegybankelnök közölte, nem egyszeri alkalomról van szó, hanem egy kamatemelési ciklus kezdetéről.
Ami legalább szeptemberig eltart – konkretizálta egy hónappal később a monetáris politikáért felelős alelnök, Virág Barnabás –, akkor frissíti ugyanis az MNB a legutóbbi, június végén publikált inflációs jelentését, magyarul, aktualizálja az előrejelzését.
Az előre belengetett forgatókönyv alapján július végén további 30 bázisponttal, immár 1,2 százalékra emelkedett a jegybanki alapkamat, s ma tehát biztosan még feljebb megy, mindössze a mértéket illetően van bizonytalanság. Bár a piacon az az uralkodó nézet, hogy az MNB nem bontja meg a sormintát, s a mai szigorítás is 30 bázispontos lesz.
Annak ellenére ez a várakozás, hogy a kamatemelésekkel letörni, vagy legalábbis megfékezni szándékolt éves infláció a júniusi, 5,3 százalékos csúcsnál júliusban jóval alacsonyabb, 4,6 százalék lett.
Csakhogy az MNB által középtávon megcélzott érték 3 százalék, amelytől mindkét irányba 1-1 százalékpontos kilengést tolerálnak a Szabadság téren. Ami tehát azt jelenti, hogy még így is csaknem annyit kell faragni a pénzromláson, mint amennyivel az alacsonyabb lett júliusban az előző havinál. Már csak azért sem tűnik most indokoltnak az előző két havinál alacsonyabb mértékű szigorítás, mert a magasabb alapkamat csak idővel hat az inflációra. Így az utóbbi júliusi esése sem az MNB júniusi lépésének tudható be, inkább a bázishatásoknak, vagyis annak, hogy az üzemanyagok, illetve az iparcikkek az előző év azonos időszakában jócskán megdrágultak.
Sokaknak lehetnek ambivalens érzései. Egyrészt fogyasztói minőségükben azért szorítanak, hogy az infláció minél inkább menjen vissza az MNB által kívánatosnak tartott sávba, hiszen így kevésbé nőhetnek a kiadásaik. Másrészt azonban azok, akik most készülnek hitelt felvenni, vagy már most is törlesztenek olyan kölcsönt, amelynek kamata időről időre változik, most aggódva figyelhetik a jegybanki kamatemelési ciklust, hiszen annak nyomán növekszik a meglévő, illetve a majdani adósságaik utáni teher.
Egy-egy jegybanki kamatemelés ugyanis óhatatlanul begyűrűzik a kereskedelmi bankok által kihelyezett hitelekbe. Egy új hitel induló kamata bizonyosan magasabb lesz a jegybanki szigorítást követően, mint volt annak előtte, a meglévő, változó kamatozású kölcsönök törlesztőrészletei pedig a kamatperiódus végén igazodnak az irányadó rátához. Utóbbiak közül a mai kamatemelés hatására már szeptemberben megemelkedhet azon hitelek törlesztőrészlete, amelyeknek a következő hónapban lesz a fordulónapjuk.
Méghozzá egy, 2009-ben elfogadott törvény értelmében, ami kimondja, hogy az új kamatot a fordulónapot megelőző hónap utolsó munkanap előtt 2 nappal érvényes referencia-kamatlábhoz kell igazítani. Ez az irányadó budapesti bankközi hitelkamatláb, a bubor. Ennek értékét kell a változó kamatozású hitelek esetében összevetni a 3, 6 vagy 12 hónappal korábbival – attól függően, hogy hány havi a kamatperiódus – és a kettő különbözetével változik a hitel kamata.
Bár az MNB és a kereskedelmi bankok már jó ideje kampányolnak a fix kamatozású hitelek mellett, hiszen azok révén 5,10, de akár 20 évre előre is holtbiztosan lehet tudni, mennyit kell törleszteni havonta, még kell idő ahhoz, hogy a fix hitelek abszolút dominánssá váljanak.
Legalábbis erre lehet következtetni az MNB legutóbbi, júniusban publikált stabilitási jelentéséből. Eszerint, míg az új hitelek között szinte elenyészőek az éven belül változó kamatozásúak (ezek aránya például a lakáshiteleknél kevesebb mint 2 százalék), addig az összállományon belül az arányuk 2020-ban még mindig 30 százalék volt. A jelzáloghiteleknél (ezek döntően lakáshitelek) viszont még ennél is magasabb, mintegy 40 százalék – márpedig ezen, nagyobb összegű, akár 10-20 milliós tartozásoknál lehet igazán húsbavágó a havi törlesztőrészlet emelkedése.
A változó kamatozású kölcsönök nagy része egyébként még a hosszú évekkel korábban felvett devizaalapú jelzáloghitel, amelyet 2015 februárjában váltottak át forintra úgy, hogy a kamatozásukat a három hónapos buborhoz kötötték. Csak érzékeltetésül: az augusztusi fordulónappal rendelkező, forintosított devizahitelesek kamata az eddigi MNB-kamatemelések hatására 0,54 százalékponttal növekedett.
A vállalatoknál valamivel kedvezőtlenebbek az arányok: bár a fix kamatozású hitelek részesedése – ahogy az MNB fogalmaz – „az állami és jegybanki programok hatására érdemben növekedett”, 2020-ban még így is csak az új hitelek 49 százalékát tette ki. Igaz, ez több mint a duplája a 2019-es 24 százalékos aránynak.
