Manapság úgy érezni, hogy a szénnel csak a baj van. A szénipar károsanyag-kibocsátása a klímaváltozás egyik fő okozója, a klímaváltozásnál pedig aligha van ma égetőbb probléma a világon. Az ENSZ októberi klímaügyi jelentése apokaliptikus jövőképet fest az emberiség elé, ha nem történnek nagyon hamar drasztikus változtatások, melyek között a szénipar leépítése is szerepel. De úgy tűnik, hiába kongatják a vészharangot a tudósok, a dolgok nem erre mennek: tavaly, két év csökkenés után ismét emelkedett a szénből származó károsanyag-kibocsátás a világban, Kínában új lendületet vettek a szénerőmű-építések, Indiáról nem is beszélve. És hiába írja le egy friss tanulmány, hogy a klímaváltozás 10 százalékkal vetheti vissza az USA gazdaságát, ha a közismerten szénpárti Donald Trump elnök azon van, hogy a dokumentum minél hamarabb a feledésbe merüljön.
A szén, úgy tűnik, még jó ideig velünk marad. Bár nagyon szennyező, amellett olcsó, bőséges és továbbra is a legnagyobb energiaforrás a világon. És annak ellenére, hogy a megújuló energiák egyre olcsóbbak lesznek, és a szén hamarosan a rossz tulajdonságai mellett már kifizetődő sem lesz, mégsem tudunk leállni vele.
A széntől ugyanis túl sokminden függ, és túl sokak érdeke fűződik ahhoz, hogy folytatódjon az iparág bővülése. Egy sor nagyvállalat igyekszik a lehető legnagyobbra növeszteni a szénpiacot, mielőtt tényleg végleg be kell zárni. Törekvéseikben nagy összegű támogatásokkal melléjük állnak a kormányzatok, mert az ő érdekük is a szén továbbhajtása: a hatalmas készletek miatt ezen az úton tudnak olcsó energiát kínálni az állampolgároknak, akik cserébe a szavazatukkal fizethetnek. És a szénnek nem szab határt a természet, mint a megújuló energiaforrásoknak: a szélerőmű nem képes áramot termelni, ha nincs szél, a napelemek tehetetlenek napsütés hiányában, szénből viszont még mindig rengeteg van a föld alatt.
Főleg Ázsia országai függnek a széntől. A világ népességének fele itt él, így ezen a kontinensen ennek megfelelően óriási az energia-éhség. Az igények kielégítése miatt Ázsia már ott tart, hogy a globálisan felhasznált szénenergia háromnegyedéért felel. És ez így lesz a jövőben is: az épülőben lévő, vagy még csak a tervasztalon létező szénerőművek több mint háromnegyede Ázsiban készül. Ez nem kevés: 1200 darabot jelent.
Indonézia fokozza a szénbányászatát, Vietnamban tisztítják a terepet az újabb erőműveknek, Japán pedig, a 2011-es fukusimai katasztrófa után visszatért a szénhez. A legdurvábban azonban Kína használja a szenet. A világ szénfogyasztásának feléért egyedül ők felelnek, több mint 4,3 millió főt foglalkoztatnak szénbányákban az országban. Kína 2002 óta 40 százalékkal növelte a világ szénkapacitását.
"Háromszor is újra kellett számolnom. Azt hittem, elrontottam. Ez őrület."
- mondta Carlos Fernández Alvarez, a Nemzetközi Energia Ügynökség vezető elemzője.
Pár éve egy röpke pillanatra úgy tűnt, trendforduló jön Kínában. Az óriási méreteket öltő légszennyezés lépéskényszerbe hozta az országot, és így ma már ők a világ vezetői a nap- és szélerőművek létesítésében. Ennek ellenére a szénerőműveket is tovább építik, több belengetett szenes projektet pedig ahelyett, hogy leállítottak volna, csak későbbre halasztottak. A kínai szénfogyasztás, bár lassabban, mint korábban, de tavaly nőtt, és minden jel arra mutat, hogy a 2018-as mérleg is növekedést mutat majd.
Kína ráadásul exportálja is a széniparát: Kenyától Pakisztánig 17 országban kezdtek szénerőmű-építésbe. Japánban is így járnak el: a japán cégek által fejlesztett szénprojektek közel 60 százalékát az ország határain kívül valósítják meg - többnyire japán bankok finanszírozásával. Ez főleg Délkelet-Ázsiában erős, a világ egyik utolsó szegletében, ahol még csak most van terjedőben a szénipar. Vietnamban is külföldi cégek építik a szénerőműveket, elég nagy léptékben: egy 1600 kilométer hosszú tengerparti szakaszt szórnak tele komplexumokkal, túlnyomórészt kínai és japán cégek.
A szénipar nemcsak globálisan, de helyileg, kicsiben is ártalmas. A New York Timesnak egy Nghi Son-i asszony mesélt ingerülten arról, hogyan lett elviselhetetlenebb az élete, amióta a környéket is elérte a szén. A Hanoitól délre fekvő halászfaluban jelentősen megváltozott a dolgok megszokott menete, amikor működésbe lépett az első - japán hátterű - szénerőmű. A közelében álló házak egyszerűen befeketedtek a szénportól, és a fák is elkezdtek kipusztulni. Az erőmű számára fel kellett húzni egy új, ipari kikötőt is, ami viszont ellehetetlenítette a helyi halászokat. Aki a faluban él, tetőtől talpig bebugyolálva jár, ha az utcára megy, annyira száll mindenütt a szénpor, amit a szénszállító teherautók csak tovább kavarnak.
Vietnamban a hetvenes években még alig volt áramellátás. Ma már ez nem okoz gondot, és az energia 36 százaléka szénből származik. A kormány előrejelzése szerint 2030-ra az aránya 42 százalékosra nő a vietnami energiamixben. Hogy legyen mivel etetni az erőműveket, addig 90 millió tonna szenet kell majd importálni. A Vietnamban használt erőművek java része régi, különösen szennyező technológival működik, melyek kapcsán több befektető is megígérte, hogy a jövőben nem fogja pénzelni.
Vietnam azt kommunikálja, hogy sikerülni fog betartani a párizsi klímaegyezményben foglalt emissziócsökkentést, de ugyanezt üzeni India és Kína is. Ám ezeket a korlátokat az országok szabták meg saját maguknak, és pusztán ezek elérése nem lesz elég a klímaváltozás visszafogásához. Donald Trump ráadásul megígérte, hogy ki fogja léptetni az USA-t, egy újabb nagy károsanyag-kibocsátót a párizsi egyezményből. A decemberi, Katowicében tartandó klímacsúcson az Egyesült Államok ugyanúgy a szén mellett fog felszólalni, mint tette azt tavaly, a bonni találkozón.
Pedig közben az USA-ban is hanyatlik a szénipar, hiába ígérte meg Trump, hogy ismét felvirágoztatja, és hiába intézte el, hogy az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal puhítsa fel a szénerőművekre vonatkozó emissziós szabályait. A földgáz olcsóbb a szénnél, így ma már a szénnel megegyező, 31 százalékos részt hasít ki az államszövetség energiatermeléséből. Kína ráadásul büntetővámokkal sújtja az USA-ból származó importszenet a kereskedelmi háború miatt. 2010 óta 200-nál is több szénerőmű zárt be az USA-ban, a szénfogyasztás hanyatlik. A szénbányászat pedig annak ellenére leszállóágban van, hogy a Trump-kormányzat első 18 hónapjában 4 százalékkal bővülni tudott.
Ahol ezzel ellenben igazán fellendülőben van a szénipar, az India. Telangána államban öt éve még rendszeresek voltak az áramszünetek, ami komoly feszültséget szült a lakosok között. A bizonytalan ellátást először napelemekkel próbálták megoldani, ez egy röpke időszakra Telangánát tette meg az ország vezető napenergia-termelőjévé. A megújuló energia azonban nem volt elég biztos megoldás, így végül itt is a szénhez nyúltak. A állam áramellátása most folyamatos.
Indiában a szénbányák többsége állami tulajdon, csak úgy, mint a szénerőműveké. Narendra Modi indiai miniszterelnök a zöldenergia nagy barátjaként igyekszik pozicionálni magát, ám ezzel egyidejűleg a kormányzata felgyorsította, és megkönnyítette az iparnak - így a széniparnak is - a környezetvédelmi engedélyek beszerzését. Épülnek is a szénerőművek országszerte. Ajay Bhalla energiaügyi államtitkár szerint 50 gigawattnyi plusz szénkapacitást biztosító erőmű van épülőben - köztük sokat az öregebb, szennyezőbb komplexumok leváltására szánnak.
Bhalla szerint a szénnek egyhamar nem fog leáldozni az országban, legalábbis addig, amíg nem lesz olcsó és hatékony megoldás a szél- és napenergia tárolására. A szén most 58 százalékot tesz ki India energiamixében. Bhalla elmondása szerint nem kifejezetten az a szándéka, hogy ennyi szenet használjon, de egyszerűen muszáj neki.
A Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint tavaly 4 százalékkal nőtt meg Kína szénkibocsátása, Indiáé pedig 13-mal.
(via New York Times)
