Az Orbán-kormánytól eddigi regnálása alatt sem álltak távol a merész álmok, és itt említhetnénk azt, hogy belátható időn belül utol fogjuk érni Ausztriát gondolatot, az egymillió új munkahely ígéretét, vagy épp a teljes foglalkoztatottság teljesülését. Az első elhangzáskor ezek mindenképp olyan tervek voltak, melyek akkor elképzelhetetlennek hangoztak. Most a negyedik miniszterelnöki beiktatásakor emelte a tétet Orbán, mivel nem 4, hanem 12 évre tervez előre, ezért bátorkodott azt mondani:
"Magyarország 2030-ra az Európai Unió első öt olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni".Bár ez a mondat túlságosan tágan fogalmaz ahhoz, hogy pontosabban tudhassuk, mire gondolt az újraválasztott miniszterelnök, az világosan látszik, hogy ha komolyan gondolta, akkor nagy fába vágta a fejszéjét.
Noha makrogazdasági szinten egyre jobb eredményeket produkál Magyarország, az egyén szintjén egyrészt óriási különbségek vannak, másrészt nemzetközi összehasonlításban nagyon sokat kell még fejlődnünk. De vegyük csak szépen sorba az Orbán által említett területeket.
Ahol a legjobb élni...
Azt, hogy Magyarországon mennyire jó élni, viszonylag nehéz meghatározni. Az egész országot tekintve elő lehet venni az egy főre jutó GDP-k rangsorát, mely a legegyszerűbb módja az életszínvonal kifejezésére.
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint Magyarországon az egy főre eső GDP 2017-ben 12 600 euró volt, ami a hatodik legkisebb a tagállamok rangsorában. Mögöttünk Lengyelország, Horvátország, Románia, Bulgária és Szerbia áll. Ahhoz, hogy az első ötbe kerüljünk, Svédország szintjét kellene elérni, ahol az egy főre eső GDP 47 400 euró volt tavaly. Vagyis több mint 3,5-szer nagyobb. Az első ötben egyébként a svédek előtt a dánok, az írek, a norvégok és a luxemburgiak szerepelnek.
Az egy főre eső GDP mellett rávilágíthat a hazai "jól élés" szintjére az elégedettségi felmérés, mely egy 1-től 10-ig tartó skálán mutatja meg az ország lakosainak elégedettségét. Az Eurostat 2013-ra vonatkozó adatai szerint Európa egyik legelégedetlenebb nemzete a magyar: a 10-ből ugyanis 6,1 pontra értékelték a magyarok az általános elégedettséget. Ennél csak a szerbek és a bolgárok elégedetlenebbek. Ahhoz, hogy az első ötbe kerüljön Magyarország, 7,5-es pontszámra lenne szükség. Itt az első ötbe egyébként 10 ország kerül köszönhetően annak, hogy több helyen pontegyenlőség van. A 7,5 pontos elégedettség Luxemburghoz kapcsolódik, az élen pedig mások mellett a dánok, a svédek, a hollandok és az osztrákok állnak.
Ahol jó lakni
Azt, hogy mennyire jó lakni Magyarországon meglehetősen tág határok között lehet értelmezni, hiszen számos szempont alapján vizsgálhatnánk ezt a kérdést kezdve az infrastruktúra minőségétől az ügyintézés gyorsaságán és a közterületek tisztaságán át egészen addig, hogy az egyén anyagi lehetőségei milyen minőségű lakhatást, szűkebb környezetet tesznek lehetővé.
Mi most utóbbira, vagyis a szűk környezetre fókuszálunk. Az Eurostatnak több, a lakhatási körülményekkel foglalkozó adatsora is van és egyik sem túl hízelgő Magyarországra nézve. 2016-ban a magyarok 40,4 százaléka túlzsúfolt lakásokban élt, aminél magasabb ráta csak 6 országban van. Ahhoz, hogy az első 5-be kerüljünk, 4 százalék alá kellene becsúsznunk, mint ahogy van ez a hollandoknál, belgáknál, íreknél, Máltán vagy Cipruson.
Sokkal elkeserítőbb azonban, hogy milyen magas azok aránya, akik súlyosan elégtelen lakhatási körülmények között élnek. A 2016-os állapot szerint a magyarok 16,9 százaléka él úgy, hogy a ház/lakás esetében nincs megfelelő nappali fény, fürdő/zuhanyzó vagy WC, illetve megfelelő tetőszerkezet, emellett a lakás túlzsúfolt.
Ennél is kiábrándítóbb lakhatási körülmények egyedül csak Romániában vannak, ahova az Eurostat 19,8 százalékos arányt közölt. Ahhoz, hogy ebből a szempontból az előkelő ötösbe tartozzunk, 1,5 százalékra kellene csökkenteni az ilyen körülmények között élők arányát. Ennyi vagy még kisebb az érintettek aránya Finnországban, Írországban, Norvégiában, Hollandiában, Máltán és Izlandon.
Persze erre csak akkor van lehetőség, ha a magyarok életszínvonala és anyagi helyzete jelentős mértékben javul a következő években. És ezzel el is érkeztünk az Orbán által említett harmadik jellemzőhöz: jó dolgozni Magyarországon.
Ahol jó dolgozni
A jó munkahelynek számos ismérve van a tehetséggondozástól kezdve az inspiráló és támogató környezeten át egészen a kiegészítő juttatásokig. A munkahellyel való elégedettséget azonban az Eurostat is méri, mely alapján nem is áll annyira rosszul Magyarország, hiszen a 10-es skálán 7,1 pont szerepel az országunk mellett, ami a középmezőnybe sorolja hazánkat. Ahhoz, hogy az első ötbe kerüljünk, nem is kellene túl sokat fejlődni, hiszen a 2013-as felmérés szerint 7,5 ponttal már az ötödik helyet kiérdemelnénk. Ami, ha ma készülne a felmérés, nem kizárt, hogy meg is lenne. Az elmúlt közel 5 évben ugyanis sokat változott előnyére nemcsak a munkaerőpiac, de a bérezés színvonala is. A magasabb elérhető fizetés pedig szinte biztos, hogy ha kis mértékben is, de az alkalmazottak elégedettségét is fokozza.
A "jó dolgozni" élmény objektív mércéje lehet az elérhető átlagos fizetés, amiben azonban nagyon le vagyunk maradva nemcsak az egész unió, de a régió viszonylatában is. Míg a visegrádi négyeknél az elérhető átlagos nettó fizetés a 9000 eurót is meghaladhatja, addig Magyarországon ez 6700 euró. Ez az egész unióban a negyedik legalacsonyabb, ennél kevesebb pénzért csak a litvánok, a románok és a bolgárok dolgoznak. Az élvonalban szereplő tagállamok pedig némi túlzással élve fényévnyi távolságra vannak tőlünk. Ahhoz, hogy az ötödik legmagasabb nettó fizetés jellemezze hazánkat, 36 ezer eurónál magasabb átlagos nettó kellene. Vagyis a mostaninál ötször több, így a havi átlagos nettó bérnek meg kellene haladnia az 1 millió forintot, ami akárhogy is nézzük, szinte esélytelen 2030-ig. És arról még nem is tettünk említést, hogy jó eséllyel az első ötöt képező országokban (Svájcban, Norvégiában, Luxemburgban, az Egyesült Királyságban és Izlandon) is nőnek addig a bérek, így nagyon gyorsan le kellene dolgozni a hátrányunkat.
