Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában


		
	
Tiszai Balázs Tiszai Balázs

Sokan próbálnak abba kapaszkodni a koronavírus-járvány gazdasági összeomlása közepette, hogy az ipar visszafogásával legalább a globális károsanyag-kibocsátás is csökken, és ezzel talán lassul valamelyest a klímaváltozás. Megkérdeztük a CEU klímakutatóját, aki ki kell, hogy ábrándítsa a bizakodókat: a javuló légminőség még önmagában nem sok mindenre elég, és szerinte különben sincs minek örülni, amikor emberek tömegeinek a lába alól megy ki a talaj. Viszont most kaptunk egy lehetőséget arra, hogy megteremtsük a fenntarthatóbb jövő alapjait.

Világjárvány van, aki nem végez létfontosságú munkát, az négy fal közé van bezárva, aki viszont kimehet, az sem talál túl sok örömöt a városok szinte teljesen kihalt utcái és bezárt üzletei között. Ebben a mentálisan is borzasztó nehéz helyzetben az ember két kézzel kap minden apró pozitív hír után, ami csak a látóterébe kerül - így alakult ki az a gondolatminta, hogy a takarékra tett életben is van valami jó, hiszen legalább egymás felé fordulunk. És az is, hogy a gyárak teljes vagy részleges bezárásában is meg lehet látni a reménykeltőt, hiszen az igaz, hogy sajnos ez egy csomó embert lök létbizonytalanságba, de legalább a levegőt nem szennyezzük, és talán a ezzel a klímaváltozás is fékez egy kicsit.

Ezeket az optimista gondolatokat azok a hírek fűtötték, melyek a koronavírus-járvány valódi elszabadulása után nem sokkal kerültek be a nemzetközi hírforgásba. A legemlékezetesebb fejlemény az volt, amikor Kínában a koronavírus miatti februári lezárások következtében a légi- és szárazföldi közlekedés, valamint az ipari termelés is úgy visszaesett, hogy egyből óriásit csökkent a károsanyag-kibocsátás is – és nem csak a fertőzés gócpontjában, Vuhan városában, hanem az egész országban. A finnországi Energia és Tiszta Levegő Kutatóközpont (CREA) felmérése szerint február második felében minimum 25 százalékkal – 100 millió tonnával – lett kevesebb a szén-dioxid-kibocsátás Kínában, a nitrogén-dioxid-kibocsátás pedig 36 százalékkal esett vissza éves összevetésben.

És nem csak itt mértek jelentős emisszió-csökkenést, hanem Európában is. Például a járvány által legjobban sújtott Olaszországban, ahol a gócpontot jelentő északi régióban szintén nagyot esett az elsősorban a közlekedésből és az ipari tevékenységből származó nitrogén-dioxid-kibocsátás, majd hirtelen kitisztult a levegő a szintén extrém módon átfertőződött Spanyolországban is. A híradások egész országok mellett néhány nagyvárost is kiragadtak, így Budapestet, ahol egy hét alatt harmadára csökkent a légszennyezettség, és New Yorkot, ahol a hét egyes napjain az elsősorban autókból származó szén-monoxid-kibocsátás tavalyhoz képest közel 50 százalékkal esett vissza.

Nem füstöl a kémény, de örömre nincs okunk

Impozáns számok ezek, és valóban, a javuló értékeket abban is érezzük, hogy valamivel könnyebb tőlük lélegezni a városban, de a nagy kép szempontjából ez nem jelent túl sokat, véli Ürge-Vorsatz Diána. A Közép-európai Egyetem klímakutatója megkeresésünkre azt válaszolta, hogy korai még bármit mondani, de most úgy tűnik, akár 10 százalékkal is visszaeshet a károsanyag-kibocsátás idén – globálisan. Azt azonban egyáltalán nem kívánja, fűzte rögtön hozzá, hogy ennél nagyobb csökkenés következzen be, mert az lehet, hogy a légkörnek jó, de még nagyobb gazdasági katasztrófát jelent, és még több emberi szenvedéssel járna.

"A 10 százalékos visszaesés a klímaváltozás szempontjából még nem akkora nyereség. Addig, amíg elkötelezzük a Földet 1,5 Celsius fokos melegedésre, még 8-16 évnyi kibocsátás van hátra. A visszaesés miatt ennél most egy kicsit több időnk lehet a határ eléréséig, de még mindig nem 20 évre kell gondolni, illetve ha mégis ez következne be, az azt jelentené, hogy annyira tönkrement a gazdaság, hogy rövidesen már nem azzal fogunk foglalkozni, hogy mi történik a klímával, hanem azzal, hogy mit fogunk enni holnap."

Egérút helyett esélyt nyertünk a változtatásra

Ürge-Vorsatz szerint ugyanakkor tényleg van ebben az egész szörnyűségben valami jó, csak nem pont a kevésbé füstölő gyárkémények. Hanem az, hogy most megvizsgálhatjuk, a kényszerűen megváltozott életünknek lettek-e olyan friss aspektusai, melyekből új, fenntarthatóbb életvitelt és gazdasági modellt tudunk kidolgozni. Most mindenkinek, akinek a munkavégzéséhez nem nélkülözhetetlen a kimozdulás, muszáj otthon maradnia: a munka, az oktatás, minden áttevődött az online térbe. A klímakutató szerint meg kell keresnünk, hogy ezekben az új felállású folyamatokban mik azok az összetevők, melyek hatékonyabban működnek, mint a régi életvitelünk megfelelő mozzanatai, és az új, hatékony gyakorlatokat a járvány elvonultával is tudatosan meg kell próbálnunk fenntartani.

Ürge-Vorsatz Diána előadást tart az OECD párizsi konferenciáján 2016 június 1-én. Illusztráció. (Fotó: Marco Illuminati/OECD)
Ürge-Vorsatz Diána előadást tart az OECD párizsi konferenciáján 2016 június 1-én. Illusztráció. (Fotó: Marco Illuminati/OECD)

Főleg az utazást, akár a munkába utazást lehetne és kellene is helyettesíteni szerinte, annyira, amennyire csak lehetséges. Ez különösen a repülésre, az egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátó iparágra vonatkozik – az ő helyzetük fordult most az egyik legrosszabbra.

"Jó lenne, ha ebben a gödörben nem azon gondolkodnának az iparági döntéshozók, hogy hogyan tudnának a járványhelyzet enyhülésével a korábbi szintre visszamenni, hanem azon, hogy egyáltalán nem is kéne ugyanoda visszamenni, hanem egy más, jobb irányt kéne venni"

- véli Ürge-Vorsatz, majd folytatja:

"Például az, ami egészen a közelmúltig kialakult és működött, hogy 9 milliárd ember elmegy Párizsba megnézni a saját szemével a Mona Lisát, vagy elrepül megnézni a Machu Picchut, ez nem fenntartható. Most már kialakultak olyan alternatív lehetőségek a szórakozásra, kulturálódásra, melyekkel bizonyos szinten kiválthatók lehetnek ezek az odautazós élmények. Csak példaként: most ment Budapesten a Tutanhamon-kiállítás. Ez annyira érdekes, látványos és élményszerű, hogy az ember talán, ha belegondol, nem is érzi annyira igényét annak, hogy utána elrepüljön Egyiptomba, és a tömegben, hőségben odaverekedje magát a piramisokhoz, melyekből végül annyi mindent nem is láthat, és az egészből annyit talán ki sem vehet, mint amennyit ez a kiállítás adott."

És ha a gödör után túlkompenzál a gazdaság?

Felvetettük Ürge-Vorsatznak, hogy a globális krízisek elmúltával rendre ugyanaz a forgatókönyv: a politikai döntéshozók hatalmas intézkedéscsomagokkal talpra állítják a gazdaságot, ismét beindul a fogyasztás, és az ínséges időre az első lehetőségnél túlkompenzálással válaszol a világ. A felpattanó ipari termelés, az erőből újrainduló élet pedig még a korábbinál is nagyobb károsanyag-kibocsátással, környezetrombolással járhat, így az a váratlan, szusszanásnyi pihenőidő, ami most a bolygó és a klíma ölébe hullott, hamar semmissé lehet.

Ürge-Vorsatz felvetésünkre azt válaszolta, nem valószínű, hogy ez most belátható időn belül bekövetkezhet. Az USA-ban a Goldman Sachs most már 24 százalékos GDP-visszaesést vár a második negyedévre, a Morgan Stanley meg 30,1 százalékosat. A klímakutató úgy véli, az emberek és a kisvállalkozások jó része várhatóan sajnos tönkre fog menni, és nem lesz meg az a vásárlóerő, amitől a gazdaság visszapattanhatna és túlkompenzálhatna. Ezután újra a lehetséges kiút felé fordul:

"Amikor egy tornádó söpör végig, az mindig egy lehetőség arra, hogy a pusztítás után valami újat, jobbat teremtsünk, és ne az eddig becsontosodott szokások és gazdasági érdekek mentén építsük vissza a régi problémákat. A 19-20. századi gazdasági modellek folytatása, és a hagyományos, rég megerősödött érdekcsoportok kiszolgálása helyett lehetőség lesz arra, hogy a széles közösség érdekeit szem előtt tartva építsünk valami újat. Talán lesz hozzá elég erőnk és bátorságunk, hogy megtegyük."

Ürge-Vorsatz végül a következőképpen von mérleget:

"Az európai és amerikai gazdaság sajnos nem fog tudni túlkompenzálni, olyan mélyre került, és még messze nincs vége. Most kivételesen a károsanyag-kibocsátás a legkisebb baj, most emberek tízezrei, globálisan akár milliói váltak, válnak talajvesztetté, valamint emberek akár százezrei, remélem, nem milliói veszthetik el az életüket. Ez most sokkal nagyobb probléma."

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára. Sok éves tapasztalattal a hátunk mögött elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy szintet lépjünk és egy olyan lehetőséget kínáljunk Önöknek, amelynek segítségével egyes témakörök elismert szakértőinek - így többek között Bod Péter Ákos, Pogátsa Zoltán, Darvas Zsolt, László Csaba, Prinz Dániel vagy Szakonyi Péter - véleményeihez, mélyelemzéseihez, neves újságírók által készített egyedi tartalmakhoz jutnak hozzá. Ennek formája egy ELŐFIZETÉS, mely egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között klubtagságot, webinárumokon való részvételt, a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.

Előfizetőink naponta 4-6 unikális, máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá, cikkenként nagyjából 10 forintért, havonta és laponként 745 forintért.

Cikkeink túlnyomó többsége azonban továbbra is szabadon olvasható marad.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Jól jönne 1,5 millió forint?

 

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 372 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Ersténél 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 102 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.