A cikk a Piac & Profit magazin október-novemberi számában jelent meg.
A Piac & Profit magazint keresse az újságárusoknál, ha lépést akar tartani a legfrissebb üzleti és társasági trendekkel! Az aktuális számot online is megrendelheti, vagy válassza az éves előfizetést! Megrendelés és előfizetés >>
Kína és az EU gazdasági kapcsolatainak intenzitását jól mutatja, hogy míg az EU importjának legnagyobb forrása Kína, az EU exportjának második legnagyobb felvevőpiaca a távol-keleti ország. Kína és az EU napi szinten mintegy 1 milliárd euró értékben kereskedik egymással, miközben az EU tavaly 185 milliárd eurós kereskedelmi deficitet halmozott fel Kínával szemben. Amikor Kína 2001-ben csatlakozott a WTO-hoz, beleegyezett abba, hogy gazdaságának fontos részeit megreformálja és liberalizálja. Bár Peking fontos előrehaladást ért el, Brüsszel – és Washington – véleménye szerint a mai napig megmaradtak olyan kardinális problémák, mint
- az átláthatóság hiánya,
- az egyes iparpolitikák és nem-vámjellegű intézkedések külföldi cégek elleni diszkriminációja,
- a gazdaságot még mindig erőteljesen jellemző kormányzati beavatkozás, amely az állami cégek domináns pozíciójához, a támogatások egyenlőtlen eléréséhez és olcsó finanszírozáshoz vezet,
- a szellemi tulajdonjogok továbbra is gyenge védelme és kikényszerítése.
Hazánk és Görögország örül a friss kínai tőkének – és gyakran Kína mellett szavaznak a dél-kínai-tengeri politikai vita kapcsán. Németország viszont korlátozná a kínai befektetéseket a csúcstechnológiai szektorokban, és egyre gyakrabban vádolja Pekinget ipari kiberkémkedéssel. A német gazdasági tárca ezért tavaly decemberben szigorította annak feltételeit, hogyan vásárolhatnának fel ilyen vállalatokat külföldi befektetők, és idén áprilisban az EU saját ellenőrzési mechanizmusát vezette be, egyben Kínát „stratégiai rivális”-nak bélyegezte.
Mindeközben – akárcsak az Északi Áramlat II-es gázvezeték esetében Moszkvával – Berlin különjátszmát is folytat Pekinggel. Az Új Selyemút (BRI) nevű kereskedelmi és geopolitikai projektjének célja összekötni Kínát, a Közel-Keletet és Európát egy energia- és közlekedési infrastruktúra-hálózattal. A megaprojekt egy esetleges katonai konfliktus során Pekingnek kiutat és összeköttetést garantálna egy amerikai–japán–indiai–ausztrál katonai tengeri bekerítő művelet és blokád esetén.
Eurázsia ilyen szintű logisztikai összekötése természetesen Washington további marginalizálódását vonná maga után. 2017-ben a Deutsche Bank (DB) ötéves együttműködési megállapodást kötött a Kínai Fejlesztési Bankkal (CDB), amelynek keretében hárommilliárd dollár értékben finanszírozzák majd a BRI különböző projektjeit. A DB-t 1870-ben alapították – még a német állam létrejötte előtt –, és már a neve (Német Bank) mutatta, hogy milyen ambiciózus gazdasági és politikai elképzelései vannak a jövőre nézve.
Az első világháború kitörésének előestéjén a DB finanszírozta az elhíresült Berlin–Bagdad vasútvonalat, a Birodalmi Németország geopolitikai megaprojektjét, amely Berlint kötötte össze az Ottomán Birodalommal. II. Vilmos császár nagy támogatója volt az építkezésnek, és kitüntetésekkel halmozta el a DB akkori vezetőjét. Ahogy egy évszázada, a DB most is ott sürög-forog Berlin nagy geopolitikai terveinél – természetesen a német nagypolitika áldásával.
Káncz Csaba
