A holokauszt idején 6 millió zsidó embert gyilkoltak meg. Az 1800-as évek közepéig 12,5 millió afrikai embert kényszerítettek hajókra a rabszolga-kereskedelemnek köszönhetően. Magyarországon többszáz embert szerveztek be ügynöknek, ami nyilvánosságra kerülve most üthet nagyot. És ez csak három példa a sok közül, amelyek mai napig hatással vannak a leszármazottakra.
Az ilyen traumáknak tartós következményei lehetnek: egyeseknél fizikailag és mentálisan is. Ezek a hatások azonban túlmutathatnak a közvetlen érintetteken: olykor megváltoztathatják a gyermekeinek és az unokáinak a pszichológiai, érzelmi és társadalmi jólétét is.
Ez a jelenség a transzgenerációs trauma, amely akkor is előfordulhat, ha a leszármazottak nem élték át az eredeti eseményeket.
A generációkon átívelő trauma származhat egyéni tapasztalatokból, például gyermekkori bántalmazásból, vagy családon belül erőszakból. A kutatók azonban olyan kollektív tapasztalatokat is vizsgálnak, mint a népirtás, a rabszolgaság, a gyarmatosítás, a háború, a kényszerű lakóhelyelhagyás, vagy egy diktatúra hatásai.
Hogyan ível át a trauma generációkon át?
A generációkon átívelő trauma az 1990-es években kapott szélesebb körű figyelmet, amiben nagy szerepe volt a holokauszt-túlélőknek és gyermekeiknek. A kutatók feltárták, hogy ezek az események hogyan formálták azoknak a leszármazottaknak a mentális egészségét, akik soha nem élték át az eseményeket. Az idő múlásával a tudósok számos olyan kapcsolati utat fedeztek fel, amelyeken keresztül a trauma következményei generációkon átívelhetnek. Például a félelem befolyásolhatja a szülői nevelést, növelheti a szorongást, indokolatlan depressziót szülhet, vagy családi és közösségi kötelékeket is gyengíthet.
Fotó: DepositPhotos.com
Sőt, biológiai változások is bekövetkezhetnek az úgynevezett epigenetikán keresztül. Ezek az átalakulások befolyásolhatják, hogy a sejtek hogyan működnek a génekben, miközben a DNS-kód érintetlen marad. Ez magyarázza meg azt is, hogy a trauma hatásai hogyan tudják elérni a későbbi generációkat – írja a The Conversation.
A legfrissebb magyar transzgenerációs trauma
„Ha ma megpillantjuk egy rokonunk, felmenőnk nevét a Nyitottakták oldalon, az kőkemény sebződés, valódi trauma, és egy gyászmunka kezdete lehet” – mondja Joób Máté lelkigondozó, egyetemi docens a HVG-nek adott interjúban annak kapcsán, hogy november 4-én megnyíltak Magyarországon az ügynökakták.
A szakértő szerint, – aki tagja az ügynökakták okozta társadalmi hatások kezelésére létrejött független szakértői testületnek –, azért kell az ügynökmúlt transzgenerációs hatásaival foglalkozni, mert a történelmünk most olyan információkkal lát el minket, ami miatt családi viszonyokat, családtörténeteket kell átírnunk.
A mostani nehéz időszak, de a titkok kiderülése a javunkra válhat, de ehhez beszélgetnünk kell egymással.
Ezért vállalta el Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpichológus, a Transzgenerációs Trauma Intézet alapítója, az Örökölt sorsok című bestseller írója is, hogy önkéntes munkában segíti a társadalom edukációját. Decemberben például 300 pedagógusnak tart majd ingyenes online előadást a történelmi és kollektív traumákról és azok generációkon átívelő hatásairól. Már a Transzgenerációs Intézet 2024-es megalakulásával is azt üzente, hogy a „jövőt csak akkor alakíthatjuk tudatosan, ha megértjük a múlt örökségét”.
De mikor bejelentette közösségi oldalán, hogy a kormány megkeresésére fogadta el a felkérést a független szakértő testületbe, hogy transzgenerációs pszichológusként segítse a magyar társadalmat az ügynökakták okozta traumák miatt, kapott hideget-meleget. Ezért nemrégiben 10+1 pontban összegezte az aktanyilvánosságról szóló gondolatait, és az ebben vállalt szerepét.
Ennek kapcsán azt írta: „Elengedhetetlennek tartom az adatok értelmezését segítő, mindenki számára hozzáférhető, közérthető tájékoztatást és oktatást. Fontosnak tartottam volna és tartom a jövőben is, hogy már a keresés megkezdése előtt mindenki egyértelmű információt kapjon arról, mit bizonyítanak és mit NEM bizonyítanak az egyes dokumentumok, milyen korlátai vannak az adatoknak, és milyen súlyos következményei lehetnek a téves következtetéseknek.
Célom a társadalmi és egyéni feldolgozás támogatása, a múlttal való felelős szembenézés elősegítése. Hiszek abban, hogy a múlt feltárása és megértése nem a társadalom további megosztását, hanem a közös történelmi önismeret és a társadalmi bizalom erősítését kell, hogy szolgálja”.
A generációkon átívelő traumától a generációkon átívelő rezilienciáig
Ahogy a trauma következményei túlnyúlhatnak az azt átélt generáción, úgy a reziliencia (lelki ellenállóképesség vagy rugalmas megküzdési képesség) is. A The Conversation cikkírója – aki kutatásai során főleg bevándorlókkal és menekültekkel foglalkozik –, azt tapasztalta, hogy a generációkon átívelő trauma nem elkerülhetetlen, és nem is egységes a traumatúlélők leszármazottjainál, mert mindenhol más-más pszichológiai vetülete lehet.
Például egy holokauszt-túlélők felnőtt gyermekeit vizsgáló tanulmányban a szülők körülbelül harmada tapasztalt poszttraumás stressz szindrómát, ha mindkét szülője szenvedett tőle. De tízből kevesebb mint egy tapasztalt poszttraumás stressz szindrómát, ha az egyik szülő sem szenvedett tőle.
A szakértő szerint a családok és a közösségek kulturális hagyományokat, túlélési történeteket, kollektív gyógyulást és közös identitásokat is örökítenek. Ezek segíthetnek a jövő generációinak eligazodni a nehézségekben. A generációkon átívelő trauma-szemlélet azt erősíti, hogy a gyógyulás a családok és a közösségek bevonásával történhet. Ugyanakkor az egyéneket és a közösségeket nem kell az őseik szenvedése alapján meghatározni. A transzgenerációs traumafeldolgozás inkább segít felismerni, hogy a múltbeli tapasztalatok hogyan alakíthatják tovább a jelent és a jövőt. Igaz, hogy az előző generációk tapasztalatai tartós sebeket hagyhatnak maguk után, de jó alapot is adhatnak az erős kapcsolatoknak és a gyógyulásnak is.

