A modern Magyarország történetében még egyszer sem látott munkaerőhiány
elkerülhetetlenné teszi a bérek további dinamikus, kétszámjegyű
emelését, ami viszont kikényszeríti a termelékenység növekedését,
egyrészt az alacsonyabb termelékenységű munkahelyek megszűnésén,
másrészt a felfutó vállalati beruházásokon keresztül. Magyarán: bért
emelni muszáj ha nincs munkás, ami miatt a gyenge cégek elhullanak, az
erősek pedig amit még lehet gépesítenek, azaz a bérnövekedés MIATT lesz
termelékenységnövekedés.
Ebből a feltételezésből több dolog is következik: ha alul van becsülve a
jövőbeli bérnövekedés, akkor alul van becsülve a lakossági fogyasztás,
és ebből adódóan a várható GDP-növekedés üteme is (4-5% simán lehet a
következő 2-3 évben). A bérnövekedést a cégek egy ideig tudják
finanszírozni a magas profitrátából, de 2019-től egyre inkább
áremelésekre kényszerülnek majd, azaz elkezd megugrani az infláció is.
Az alacsonyan tartott nominális kamatok miatt ez egyre negatívabb
reálkamatokat jelent a lakosságnak, ami miatt olyan eszközök felé
fordulnak, aminek még van valami értelmezhető hozama, ezért az
ingatlanboom folytatódik, és buborékká válással fenyeget. Az MNB ezeket
látva valószínűleg lassan normalizálni fogja a nominális kamatszintet,
de ez csak azt jelenti a növekvő infláció mellett, hogy továbbra is
erősen negatív reálkamatot fog tartani. Összességében ez egy klasszikus
inflatorikus/ciklikus/fogyasztásvezérelte boomnak tűnik, ami az elmúlt
évtizedekben már sok feltörekvő országban lejátszódott. És ha jól
érzékelem a lefutását, akkor 2020 tájékára nagyrészt eltűnik a folyó
fizetési mérleg többlete, csúcson lesz a fogyasztás, egyre gyorsulni fog
az infláció, és buborék alakul ki az ingatlanpiacon - pont mikor
elfogynak az EU-s pénzek, tehát erősen sebezhetővé válik majd a
gazdaság.
A befektetési tevékenységnek fontos eleme, hogy legyen egy szilárd
makroképünk, de az is egyértelmű, hogy ez nem szentírás: amennyiben azt
látom a következő 6-18 hónapban, hogy az alapfeltételezéseim tévesek,
akkor természetesen örömmel elengedem ezt az elméletet, addig azonban
arra számítok, hogy erős bérrobbanás mellett pörögni fog a fogyasztás,
ami egy idő után megemeli az inflációt, és alternatív lehetőségek híján
az ingatlanpiac felé tereli a pénzt - komoly buborékot építve ott.
Fontos kiemelni, hogy amennyiben egy külső sokk (nemzetközi recesszió,
stb.) éri el Magyarországot, akkor ezeket a feltevéseket gyorsan újra
kell gondolni, de szerintem ha a dolgok a jelenlegi mederben zajlanak,
akkor a fent vázolt irányba forgunk menni. Nagy kérdés, hogy mi lesz a
magyar kamatokkal és a forinttal egy ilyen forgatókönyv esetén. Az ECB
normalizációjával párhuzamosan valószínűleg az MNB is normalizálni fog,
stabil forintárfolyam mellett, viszont ha megugrana az infláció, akkor
kénytelen lesz valamivel agresszívabbá válni, ami a jelenlegi román
példát látva lassan gyengülő forintot és emelkedő kamatokat jelenthet
majd 2019-20-ban...
