Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter a TV2 Mokka című adásában nemrégiben ismét arról beszélt: a kormány célkitűzései között szerepel, hogy 2030-ig a világ és Európa száz legjobb felsőoktatási intézménye közé magyar egyetemek is bekerüljenek. A kormány.hu-ra felkerült összegzésből az is kiderül, hogy Hankó Balázs szerint jó úton járunk. „Az elmúlt években már 12 egyetemünk van a világ legjobb 5 százalékában, van egy egyetemünk a világ legjobb egy százalékában, három a legjobb két százalékában” – fogalmazott a hivatalos felületen miniszter. Azt, hogy pontosan milyen szempontok alapján tartozunk felsőoktatási téren a világ legjobbjai közé, már nem fejtette ki. Hozzátette viszont, hogy „a magyar elme, a magyar kreativitás, a magyar fiatalok erősek, jók, és top 100-as egyetemeink lesznek, és az EU top 10-ben is benne leszünk”. Arról, hogy ezt miként lehetne elérni, megint csak nem esett szó.
Figyelembe véve, hogy a világ egyik elismert rangsora, a Times Higher Education (THE) szerint – amin 2025-ben 115 ország 2092 felsőoktatási intézménye szerepel – a legjobb magyar egyetem, a Semmelweis Egyetem a 251–300. helyen áll, a következő néhány évben aligha kerül sor a top százba betörésre. A THE intézményi rangsorában az Óbudai Egyetem – második legjobb magyar intézményként – a 601-800. helyre került, míg az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem a 801-1000. A lista készítői öt fő szempontot vettek figyelembe intézményi szinten és oktatási területekre lebontva. Az oktatást, a kutatási környezetet és a kutatások minőségét, az iparágat és a nemzetközi kilátásokat, valamint ezek indikátorait (jelzőszámait).
Ranglisták bűvöletében: a jó helyezés presztízskérdés
A törekvés, hogy magyar egyetem kerüljön a világ száz legjobbja közé, 2010 óta a kormányzati kommunikáció része, csak míg akkoriban a céldátum 2020 volt, a terv pedig a legjobb kétszázba kerülés, addig 2030-ra a legjobb százba kellene felküzdenünk magunkat – vont párhuzamot a 15 évvel ezelőtti és a jelenlegi elképzelések között Fábri György habilitált egyetemi docens, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója, a Társadalmi Kommunikációs Kutatócsoport vezetője.
Fotó: Depositphotos
A szakember az Mfornak elmondta: egy dolog a rangsor, egy másik pedig, hogy a világ legjobb felsőoktatási intézményei között vannak-e magyar egyetemek. Két évtizedes rangsorkutatói tapasztalata alapján fontosnak tartotta kiemelni: az objektivitás érdekében szerencsésebb egyes képzési területeket összehasonlítani, nem pedig komplett intézményeket.
Számos magyar egyetemi képzés tartozik a világ élmezőnyébe, például a lézerfizika, az etológia vagy a régészet területén – említette Fábri György.
Út a legjobbak közé
Az oktatás minőségét valójában egyetlen rangsor sem képes objektíven mérni. Még az olyan mérvadó, globális listák sem, mint a már említett THE, a top egyetemeket összegző brit QS (Quacquarelli Symonds), a Sanghaji Egyetem listája (Academic Ranking of World Universities) vagy az amerikai U.S. News rangsora. Ezek arányszámokat
mérnek, például azt, hogy egyes képzési területeken hány hallgató végzett vagy milyen a nemek megoszlása a diákok között.
Lapunk kérdésére, hogy miben kellene többet nyújtania a jelenleginél egy magyar egyetemnek ahhoz, hogy bekerülhessen a nemzetközi élmezőnybe, Fábri György elmondta: a listahelyezések meghatározására használt indikátorokban kell kiemelkedően teljesíteni. Ennek az az alapja, hogy jusson elegendő pénz kutatásra, a kutatási eredményeket pedig a szakma által elismert felületeken publikálják. Emellett fontos – főként a QS-nél és a THE-nél – a reputáció, az adott intézmény megítélése szakmai és szélesebb körben is.
Elengedhetetlen a nemzetközi kapcsolatok dinamikus építése, melynek részei az egyetemek által szervezett nemzetközi konferenciák, de az is mérvadó, hogy hány külföldi oktató tanít az adott intézményben és hány külföldi diák iratkozik oda be – ismertette a szakember a főbb indikátorokat. Hozzátette: vagy jobban kell szerepelni ezekben az indikátorokban vagy
ügyesen kell bánni az indikátorok „meghekkelésére” alkalmas eszközökkel.
Fotó: Depositphotos
Fábri György a meghekkelés mechanizmusát is vázolta. Mint mondta, hatékony megoldás lehet, ha a rangsorokban előkelő helyre vágyó intézmények – jellemzően a feltörekvő országok egyetemei – alakítanak egy hat-nyolc, a világ minden tájáról származó kutatóból álló csoportot, közösen publikálnak, és időről időre egymásra hivatkoznak. „Mivel a tudományos folyóiratok többsége angol nyelvű, azok fognak nagyobb eséllyel ezekben publikálni, akik angol nyelvterületről jönnek, ott dolgoznak vagy közel vannak a mérvadó szerkesztőségekhez. Ez már eleve helyzeti előnyt jelent. Ahogy az is, hogy a kutatók milyen témákat dolgoznak fel” – összegezte.
A lényeg tehát dióhéjban annyi, hogy mely intézmény tesz a jó listahelyezésért érdemben a legtöbbet, és melyik hogyan tudja menedzselni az előre jutást.
Az általános egyetemi rangsorok szakmai módszertani problémáira, ezzel együtt a tudományos értékelési rendszer gyengeségeire régóta keresik a megoldást a szakmabeliek. Van is egy erre irányuló uniós kezdeményezés, a coARA, ami új utakat sürget a tudományos tevékenységek értékelésében.
Mikor lehet veszélyes az előkelő listahelyezések hajszolása?
Visszakanyarodva a kiinduló gondolatmenethez, hogy a kormány néhány éven belül szeretne magyar egyetemet látni a világ száz legjobb felsőoktatási intézménye között, érdemes lenne átgondolni, mivel járhat ez a törekvés. Fábri György szerint fontos a nemzetközi láthatóság, és jó, ha egy egyetem elöl van egy adott rangsorban. „A probléma ott kezdődik, ha ez válik dominánssá egy felsőoktatási rendszer fejlesztésekor. Mert ez azzal járhat, hogy a szűkös anyagi forrásokat kizárólag azokra a területekre fogják koncentrálni, amelyek a rongsorok szempontjából nemzetközileg érdekesek. Miközben vannak olyan szakterületek – például a művészet, a technika vagy az óvodapedagógia –, amelyek a nemzeti közösség számára elengedhetetlenek, ám a rangsorokhoz szükségképpen kevesebbet tesznek hozzá” – fogalmazott.
Véleménye szerint hiba, ha egy felsőoktatási rendszer fejlesztésének középpontjába a rangsorok kerülnek, mert lesznek olyan, elsősorban gyakorlati és humán területek, amelyek kárát látják e törekvésnek. Mint mondta: meg kell tanulni olvasni és értelmezni a rangsorokat.
