Jókora port vert fel a hír, hogy Orbán Balázs, a miniszterelnök legutóbb az 1956-os fegyveres ellenállásról tett érdekes kijelentései miatt a figyelem középpontjába került politikai igazgatója az ELTE jogi karán készül megvédeni doktori disszertációját. A tudományos fokozat megszerzése azért válhatott izgalmas üggyé, mert egyrészt Orbán PhD-értekezése a jelen helyzetben igencsak áthallásos A szabad mandátum és a nemzeti szuverenitás alkotmányjogi összefüggései címet viseli, másrészt azért, mert az ő esete idén az egyetlen, amelyben az egyetem doktori tanácsa nem egyhangú támogatással, hanem 5 igen, 2 nem szavazat mellett egy tartózkodással engedélyezte a doktori eljárás megindítását.
A lépést Polyák Gábor az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének egyetemi tanára, a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatója éles hangú Facebook-posztban támadta, az ELTE viszont – arra hivatkozva, hogy az egyetem „a tudomány szabadsága elválaszthatatlan részének tekinti azt is, hogy a tudományos műveket és tudományos teljesítményeket kizárólag azok minősége, és ne a szerző személye alapján ítélje meg” – megvédte a döntést.
Rácz András Oroszország-szakértő rászánta az időt, hogy alaposabban is megnézze, vajon teljesülnek Orbán Balázs esetében a doktori védés szakmai, mindenkire vonatkozó követelményei – és elég érdekes dolgokta talált.
„Az, hogy egyáltalán eljuthatott a védésig egy, az eredetihez képest eléggé más kutatási témával, ráadásul több, mint egy évtizeddel a képzés befejezése után, kétségesen elegendő publikációval... nos, ez adminisztratív értelemben legalábbis szokatlan”
- összegzi Facebook-posztjában. Rácz három problémát azonosított a politikai igazgató védésével kapcsolatban:
"Az a helyzet, hogy a nyilvánosan elérhető információk szerint nem egyértelmű, hogy
a) Orbán Balázs hogyan változtathatott egyáltalán témát, lecserélve a régi témáját erre a szuverenitási fókuszúra.
b) hogyan lehet 12 évvel az abszolutórium megszerzése után megvédeni egy disszertációt, ráadásul teljesen más témában, mint amivel anno az abszolutóriumot szerezte, és
c)végezetül, nem látszik egyértelműen, hogy a publikációs teljesítménye hogyan felelne meg a most hatályos szabályoknak."
Posztjában részletesen, linkekkel megtámogatva kifejti mindhárom pontot, érdemes elolvasni a teljes szöveget annak, aki tisztán akar látni a kérdésben.
Ahogy Rácz írja a bejegyzés végén:
"Jó lenne, ha a fenti kérdésekre tiszta és egyértelmű válaszokat lehetne kapni. Elsősorban azért, hogy a tudomány objektivitásának és univerzalitásának elve semmiképp se sérülhessen.
Tegyük hozzá, hogy mindez csak a szakmai rész, azzal az alapvető, Polyák Gábor által egy második posztjában higgadtabban kifejtett problémáról itt nem esik szó, miszerint hogyan várható el objektív eljárás egy olyan személy esetében, akinek „civilben” közvetlen befolyása van a magyar felsőoktatás működésére.
